Egyelőre az archívum lehetőség nem úgy működik, ahogy szeretném... Ezért az érdeklődőknek csak a lap alján található lapozó linkeket tudom ajánlani. Gőzerővel folyik a javítás... -.-'
Nem túl érdekes hír, és semmilyen betekintést nem nyújt antiszociális lélekvilágom rejtettebb bugyraiba, de rájöttem, hogy a mosógépem miért nem centrifugázta ki eddig a pulóverem. Az üres bőröndös vásárlás alkalmával ellopott beszerzett pulóvereket külön szoktam mosni. Mivel mostanában ezeket hordom, így egyszerre csak egyet. De mindig úgy volt vége a mosásnak, hogy a ruha megszívta magát vízzel. Ma pedig rájöttem, hogy a mosógépem valahogy rájön, hogy kevés cucc van benne, és emiatt nem hajlandó normálisan centrifugázni. Amint pakolok még mellé valamit, máris normalizálódik a helyzet. Az élet apró örömei.
Utólag belegondolva, talán nem a fehér pólóimat kellett volna a fekete, színeresztős pulcsi mellé rakni, de a tudományért mindent...
Ma van Mikulás. Gyerekként jó móka volt, felnőttként csak egy újabb hétfő.
De amiért felnőttként is különleges ez a nap: ma van az egyik nagymamám születésnapja. 90 éves lesz. (Ő az akiről már korábban is írtam.) Az én nagymamámat nem a gólya hozta, hanem a Télapó!
:D
Update: Beszéltem a nagymamával, jól felköszöntöttem. A végén megkérdeztem, hogy jó volt-e egész évben, mit hozott a Mikulás? Elkezdte sorolni: - Óóó, hát minden jót - süteményt, csokit, pezsgőt... - Nahát, nagy kópé ez a Mikulás. :) Az én nagymamám 90 évesen pezsgővel bulizik!
Megnéztem ma még egy filmet, a Fever pitch (Szívem csücskei) címűt. Tipikus romantikus film, semmi kiemelkedő nincs benne. A vége persze happy end. És, ahogy azt már írtam, nagyon rossz, hogy nincs kivel megosztani a film végén, a nagy egymásra találás okán rajtam eluralkodott örömöt. Itt ülök, felgyűlik bennem valami csodálatos, és nincs kinek átadni. Úgy érzem szétrobbanok, én is legszívesebben ugrálnék örömömben, ehelyett blog bejegyzést írok magányomban.
A hétvégén önkéntes pszichodoki lettem. Igen, én is félelmetesnek tartom azt a világot, ahol nekem kell(ene) mások lelki világát rendbe hoznom. És pont most állítják le az amcsik az űrprogramokat. Innen már nem lehet meglépni... Mindenesetre a "páciens" azt hazudja, hogy jobban érzi magát. (Vagy csak meg akar tőlem szabadulni.) A kisdobos segít, ahol tud.
Ma a tükör előtt állva, a szakállammal farkasszemet nézve kidolgoztam az ideológiát, hogy miért nem borotválkozom rendszeresen. 1. Az én megítélésem szerint jobban áll, ha van valami szakállszerűség a képemen. Sajnos a bajusz kezdeményezéseket ugyanúgy le kell nyesni, mert attól nagyon hülye fejem lesz. (Az átlagnál is hülyébb.) Nagy szavakkal dobálózva: markánsan kiemeli az arcom, ha szakáll keretezi. Ezt addig fogom fenntartani, amíg ki nem hullik az összes hajam... 2. Azt már többször írtam, hogy nem tudok borotválkozni. Vér és szenvedés marad utána, illetve a szőr fele is ottmarad. Ennél még ez is jobb. 3. Lustaság fél egészség. De jobb a hiúságomra fogni, mint a lustaságomra.
Ma végre vettem olyan műanyag izébigyót, amit a lefolyóba kell rakni, hogy megfogja a hajszálakat. Már 3 hete ilyenre vadászok. Még 100 forintos boltba is benéztem emiatt. (Hogy ott mennyi "hasznos" dolgot lehet venni. És persze semmi sem 100 pénz...) Végül a szomszédban lévő barkács áruházban találtam meg hosszas keresés után. És teljesen egyedül szereltem be... *vállon veregeti önmagát* Igaz, elkéstem vele pár évet. Volt, hogy nekem is hosszú hajam volt (ah, a régi szép idők), a volt barátnőknek pedig mindig szép, hosszú hajuk volt (ah, a még szebb régi idők). A mostani hajhosszom pont lemegy a lefolyón. Még az a mennyiség is, ami egy-egy hajmosás után ellepi a kádat. De fogjuk fel ennek a műanyag izébigyónak a megvételét egy optimista, bizakodó jelként, hogy a (közel) jövőben lesz valaki, akinek a haját felfoghatja. Ámen.
Ha már barkács áruház. Nem hiszem el, hogy pont nekik nincs homokjuk vagy sójuk, amit a jégre/hóra kell szórni. Olyan piruetteket adtam elő a járdán, hogy a kocsik lelassítottak és még vakufényt is láttam villanni némelyikben.
Megnéztem a Fapofa című filmet. Tudom ajánlani mindenkinek. Nem a legjobb, de érdekes Matthew Perry-t ilyen szerepben látni.
Előző héten megtanultam, hogy a nőknek egy kardinális kérdés, hogy a férfiak horkolnak-e. Eddig minden lány megkérdezte, akivel egy fedél alatt aludtam. Egyébként a válasz az, hogy nem, nem horkolok. Legalábbis nekem ezt mondták. Azt hiszem az én kardinális kérdésem az, hogy "tudsz palacsintát sütni?". Vagy legalábbis külső nézőpontból ez lenne a horkolással egyenértékű fontos kérdés. Most legalábbis így gondolom. Még pár hónapot, évet egyedül töltök és egy kérdésem sem lesz... Juhé...
Zürichbe szakadt unokatestvéremben feléledt a gyerek és újra előfizetett a World of Warcraft játékra. És hívott engem is. Persze nekem sem kell kétszer mondani... Mivel Ő apuka és Ő is sokat dolgozik (de szar leírni ezt... pár hónapja azt írtam volna: "Ő sokat dolgozik" - én nem), ezért csak ritkán játszunk. Ez jó, mert nem szabad teljesen elveszni benne. Viszont észrevettem, hogy amikor elkezdek a WoW-al játszani, akkor mindig történik valami fontos az életemben. Amikor 3 hónapig itthon ültem és lógattam a lógatni valót, akkor is játszottam - és végül összejöttem az akkor nekem tetsző lánnyal. Tavaly meg az olasz lány... (még nem tudom eldönteni, hogy ez jó emlék, vagy rossz) Most három lehetőséget látok pozitív élménynek: 1. Azért kell majd abbahagynom a játékot, mert megismerkedek valakivel és Neki szentelem minden időmet. 2. Megnyerem a lottót. (Ja, igen. 2 hete már én is hozzáteszem a részem a skandináv lottó nyereményéhez. Ha már nincs szerencsém a szerelemben, talán a szerencsejátékban.) 3. Találok egy másik, jól fizető állást. Pontosabban, az állás talál meg. Megelégednék egyel a háromból. Leginkább az első lenne jó. A másik kettő akkor már rohadtul nem érdekelne.
Azt hiszem megfáztam.
Közeledik a karácsony. Amit megint egyedül fogok tölteni. Kellemetlen. Ha valami karácsonyi csoda folytán, most azonnal betoppanna az életembe a nagy Ő, akkor sem lenne ez a karácsony "családias hangulatú". Nem vagyok én olyan gyors. Addigra talán odáig jutnék el, hogy megfogom a kezét. Kesztyűben... Na jó, túlzok. De azért nem olyan boldog ez a szeretet ünnepe szeretet nélkül. (A barátaim, akik olvassák, ne vegyék magukra. Tudom, szívesen látnának, de Ők is pontosan tudják, hogy miről beszélek és miért nem ugyanaz a két dolog.)
És akkor jöjjön a bejegyzés címét ihlető dal:
Ha már volt, akkor bocsi. De már tudjátok: én blogom. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.
Update: unalmamban megint megnéztem a statisztikákat. Az olvasói tábort már nem merem felmérni, mert azt ezzel a blog motorral képtelenség. Viszont van egy lista, ahol a kereső szavakat írja ki a rendszer. (Talán azt, hogy milyen kereső szó alapján találtak rám?) És ebben a listában ott van a hímsoviniszta. Valaki rákeresett erre a szóra és az én blogomba is belenézett. Nemsokára az enciklopédiákban is az én blogom lesz példának a szócikkben... :) Ahogy a marharépa és a hülye cikk mellett pl. a fényképem van...
Amióta megjelent a Tűzróka böngésző és megtaláltam rá az AdBlock kiegészítőt (reklám blokkoló), azóta Firefox-ot használok és mindenkinek ezt ajánlgatom. Az utóbbi pár hétben azonban valami megborult az itthoni rókában (valami taccsra tette...) és elég sűrűn beragad lapok megnyitásakor. Kiül a rókalyuk elé, bámulja a felhőket, rágcsálja a letépett fűszál végét - csak épp a weblapot nem tölti be. Először azt hittem, hogy a hálózattal van baj. Wifi, vagyis elég érzékeny, illetve néhányszor tényleg elveszti a kapcsolatot. De roppant gyanússá vált a kis sunyi, ravasz, amikor újraindítva azonnal betöltött mindent. (Bár már annak árulkodónak kellett volna lennie, hogy míg a lapok nem jönnek be, a teljesen legális letöltések a háttérben zavartalanul mennek.)
Így tegnap újra elővettem a Google Chrome böngészőjét. Amikor megjelent, jó kockaként én is azonnal kipróbáltam és Hű-ztem, meg Ha-ztam. Csakhogy nem volt neki AdBlock kiegészítője. Már évek óta használom, vannak olyan honlapok, amiket reklámokkal már fel sem ismerek. Aztán megjelent az AdBlock rá, csakhogy nem úgy működött, mint a ravaszdi változata. A kis vörös böngésző blokkolója nem tölti le a reklámokat. A krómban használt első AdBlock azonban letöltötte. Sőt, felépítette normálisan az oldalt, majd utána egy villanás kíséretében eltüntette a reklámokat. Egy epilepsziás simán rohamot kap. Tegnap aztán észrevettem, hogy kijavították a kiegészítőt és most már a króm változat sem tölti le a reklámokat. Most hát tesztelgetem a dolgot, ismerkedem a böngészővel, keresem azokat a rutin dolgokat, amiket már megszoktam a Firefox-ban, de ebből még hiányzik. Egyelőre csak olyan dolgokat hiányolok, amiket a másikban is kiegészítőkkel oldottam meg. Illetve talán át kellene másolnom a Kedvenceket, mert pár linket onnan használtam. Az eddigi tapasztalat alapján a Google egy újabb csáppal rám tapadt...
Ja, és a Krómba zárva egy 3 részes sci-fi könyvsorozat egyik része.
Ma valami tesztet kellene kitöltenem egy "tanácsadó" cégnek, amiből majd kiderítik, hogy milyen jellegű továbbképzésekre lenne szükségem. Mint vezető.
Talán meg kellene kérdezni a "beosztottaimat", hogy szerintük vezetőként megfelelek-e. Utána pedig el kellene küldeni technikai, gyakorlati képzésekre, merthogy július óta még semmi ilyesmit nem kaptam. Az elődőm 12 évig csinálta ezt, ebből éveket a központban töltve. Leginkább ez a tapasztalat és tudás hiányzik. A "hogyan bánjunk embertársainkkal" szerintem nem okozna problémát. (Semmiképpen sem úgy, ahogy a nagyvezírasszony... Én pl. emberszámba venném a munkatársakat.)
Kíváncsi vagyok milyen embernek tartanak majd a tanácsadók.
Update: megvan az eredmény. Én egy jómunkásember vagyok. Nem vezető, hanem munkás ember.
Érdekes menetnek ígérkezik...
A (nagyüzemi) társkereséshez hozzátartozik, hogy mesélni kell magadról, beszélgetéseket (szóban/írásban) kell kezdeményezni és fenntartani. És természetesen kérdezni kell, illetve válaszolni a feltett kérdésekre.
A társkeresés témájában azonban van egy "tabu" kérdés, amit soha nem tesznek fel, pedig ez lehetne a legfontosabb. Miért vagy egyedül? Miért nem működött az előző kapcsolat? (Annyira már öreg vagyok, hogy ezt megkérdezhessem. 14 évesen még hülyeség ilyesmit kérdezni.) Miért nem találtál az utóbbi X. hónapban, esetleg évben valakit? Tulajdonképpen kinek a készülékében van a hiba?
Egyszer most már hivatalosan és tudományosan meg kell mérnem, hány centi magas vagyok. Nézegetem a hölgyek adatlapjait a csoda társkereső oldalon és nem elég a magasságot figyelnem, de még hozzá kell adnom a magassarkú cipőket is. A hölgyek ugyebár szeretnek magassarkúban megjelenni, főleg különleges alkalmakkor. Ilyenkor pedig nekem is fessnek kell kinéznem, amit elég jól elront, ha alacsonyabb vagyok. Úgy gondolom, hogy a mindennapokban a hölgyek nem viselnek felhőkarcolókat. Legalábbis eddig olyan hölgyekkel találkoztam, akik nem hódoltak ennek a divatnak. Egy hosszú sétához kényelmetlen, otthon pedig csak nem abban járkálnak, ahogy valószínűleg mosogatni sem kisestélyiben és mosolyogva szoktak. Szóval hosszú távon ennek nem szabadna problémának lenni. (Amúgy is elég sokat elmond a kapcsolatról, ha ez probléma...) De nem tudom nem elfelejteni volt (férfi) főnökömet, aki felhívta a (hölgy) munkatársait üzleti tárgyalások előtt és megkérdezte Őket, mit vesznek fel. És ahhoz öltözött. Engem, ha egyedül vagyok, akkor nem annyira érdekel, hogy mit veszek fel. De a hölgyeknek fontos. És számomra fontos, hogy a számomra fontos hölgynek fontos. (Juhú! Egyszerű mondatszerkesztés.) A végeredmény tehát az, hogy ez bizony fontos. :(
Ma megnéztem az eddig levetített 9 részét az Outsourced című sorozatnak. Egy amerikai managert átküldenek Indiába, hogy az ottani call-centert vezesse. Nem erőltetett, kedvesen vicces és még a "gonosz" karakternek is vannak szerethető tulajdonságai. (De legalábbis lehet a kárára nevetni.) És az egész úgy kezdődik, hogy vagy elválallja az állást, vagy ki van rúgva. Hol is találkoztam ilyesmivel...
Update: megnéztem a 2006-os nagyfilmet is, amiből a sorozat is sokat merít, ha jól látom. A film inkább a romantikus szálat "gombolyítja". Aranyos, néhol mókás, bár nincs benne a legjobb 10 romantikus film illusztris listájában. De egy ilyen esős éjszakára pont jó volt.
(... közben jobban utána néztem és a sorozat tényleg a filmből nőtte ki magát.)
Ma délben vettem észre, hogy valamikor a nap folyamán lehullt az első hó. Mikor kinéztem az ablakon már el is olvadt a nagyobb része. Pár perccel később tudatosult bennem, hogy semlegesen érintett a dolog. Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy gyermeki örömmel tapsikoljak, de ahhoz még túl fiatal, hogy bosszankodjak a sár és latyak miatt. Szomorú, de semmilyen érzelmet nem váltott ki a havazás.
Angolul a határidőt deadline-nak mondják, vagyis "halott vonal". (Ha átléped a vonalat, halott vagy...) Ma délben a 3 lány befejezte a 6 hetes projektet, ami miatt már mind a négyen idegbetegek voltunk. Én délután 4 órakor készültem el a saját részemmel, mert a végeredményt még pofozgatni kellett. Mintha egy hatalmas súlyt dobtam volna le a hátamról... Legalábbis hétfőig, mert szerintem akkor fogják megnézni a külföldiek, úgyhogy még nem biztos, hogy vége.
Most lett volna jó hazaérkezéskor, ha vár valaki itthon. Mondhattam volna neki, hogy... "Asszony, kapj magadra valami csinosat, púderezd be az orrod hegyét és indulunk vacsorázni valami vendéglőbe. Rendelünk két hatalmas tál ételt, én leiszom magam, de nagyon, Te pedig vacsora után hazanavigálsz. Vagy otthagysz egy árokban, attól függően mit magyarázok vacsora alatt..."
Kiengedni a fáradt gőzt, meghallgatni a másik problémáit, hogy egy picit elszakadjak a saját nyűgjeimtől. És persze becsípni, hogy mindent szépnek lássak.
"A macska fel van mászva a fára."
Az angolban elég elterjedt a szenvedő szerkezet. Most, hogy már 3. hete fordítom a csoda programunk címkéit, már értem miért hívják szenvedő szerkezetnek... Kínszenvedés a fordítás. *broáf*
Néhány példa a lefordítandó szövegekre:
The Objective Key People [{0}] are not aligned to the target responsible account manager.
The user roles that display only the customers aligned to their territory hierarchy.
Send Refresh Upgrade (ez mi a jó bánatot jelenthet?!)
Fáradt vagyok, volt vagy 3 szívrohamom a mai nap folyamán és egyszer majdnem lementem egy felesért a sarki kocsmába munkaidőben. Holnap van a határideje az épp aktuális feladatnak, és ma délután 4-kor derült ki, hogy még hiányzik 300 telefonhívás. Persze nem azonnal ez derült ki... Először egy 2 hete elkészített listát próbáltam volna frissíteni a mai adatokkal, de sehogy nem jött ki az elvárt végeredmény. Ezzel elszüttyögtem 1 órát. Végül kivágtam az egészet a kukába és újra kezdtem. Fél óra múlva kiderült, hogy 750 sor hiányzik. Ekkor volt a második szívrohamom... Miután a munkatársak repülő sóval visszahoztak Szent Péter kapujából, a fent átélt megvilágosulással rájöttem, hogy elfelejtettem hozzáadni néhány jól elrejtett adatot. Ennek megörülve akartam lemenni a felesért. Amikor aztán megbütyköltem a listákat, kijött a fent említett 300 (egészen pontosan 279) sor maradék. 3. szívroham... A három lányt este jól körbetelefonáltam, hogy holnap bizony megint feszített tempó lesz. Annnnnnyira örültek nekem. És ez a 300 sor úgy jött össze, hogy az Excel-ben rosszul jelöltem ki egy nagyobb adatmennyiséget még 2 hete... Én, a mágus.
Közben a társkeresés sem megy igazán. Írok, várok, lemondok. Ma meg még írni sincs erőm, pedig nem sokáig fogom bírni, hogy nincs ki mellett feltöltődni.
Kaptam egy akkora doboz csokit, hogy lelóg az asztalról. Én komolyan ajánlgattam sok-sok hölgynek az idők folyamán, hogy barátkozzon meg velem - hát most erről (is) lemaradtak.
Észrevette valaki, hogy Cookie Monster hangja kisértetiesen hasonlít Yoda hangjára?
Az angolban ezt a két szót kétféleképpen is ejthetik. A krumpli kétféle ejtésével fejezik ki a mi "az egyik 19, a másik 1 híján 20" mondásunkat. (Valahogy így: "Te azt mondod 'potátó' én azt mondom 'potétó'.) A legutolsó családi ebéden szóba került, hogy nem ártana fejleszteni a nyelvtudásunk, illetve más anyanyelvűeknek milyen nehéz lehet a magyar nyelv. Tesóm mondott egy példát a nyelvünk nehézségére. Nekünk sok rokonértelmű szavunk, szinonímánk van. Ami viszont az elterjedt kifejezésekben gondot okozhat. Pl. ha azt mondom, hogy "megy a hasam", akkor mindenki tudja, hogy kibérlem a gondolkodó szobát pár órára. De ha a külföldi ehelyett azt mondaná, hogy "jár a hasam", akkor nem biztos, hogy a röhögéstől utat engednénk neki a mellékhelyiség felé.
- Mit adjunk a hasmenéses vízilónak? - ??? - Utat...
...székre állok, onnan egy nagyot kiálltok: "A fenébe! Még mindig nem látok!"
Még mindig próbálkozom a társkereső oldalon, bár amilyen sebességgel haladok, még évek kérdése a dolog. Az már kiderült, hogy alacsony vagyok... Minden lány 180+ magas pasit keres. Ez meg egy olyan adottság, ami ellen nem igazán tudok mit tenni. A tűsarkú meg nem áll jól. (Aztán ki tudja - még nem próbáltam.) Esetleg kérek tanácsot Sárközy elnök úrtól.
Egyébként hülye szóhasználat a magassaág hiányát adottságnak mondani. Elvégre pont az a baj, hogy nincs elég hozzáadva.
Hazafelé a metróból kiszállva láttam, ahogy egy lány mosolyogva integetett a másik oldalra beálló szerelvényen valakinek. Jó lenne, ha néha nekem is integetnének így, illetve lenne kinek integetnem.
Lementem a bótba pénzt váltani és mikor Deák Feri bácsival fizettem a kasszánál, bocsánatot kértem a pénztáros lánytól. (450 HUF-ért vásároltam...) Ebből egy rövid beszélgetés kerekedett és a végén mindketten kicsit vidámabban köszöntünk el. Pár kedves, vagy legalább vicces szó mennyit jelenthet. Már annyira be vagyunk gubózva a saját világunkba, hogy a többieket legfeljebb kikerülendő akadálynak tekintjük, nem pedig értő/érző lényeknek. Nagyon is igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Nem kell egy mozdulattal megváltani a világot, elég olyan apróságokkal, mint pl. mosolyogni a másikra, elejteni pár kedves szót, vagy beletalálni a szemetesbe. Több milliárdan vagyunk - ha mindenki így cselekszik, máris egy jobb helyen élhetnénk.
Azért figyelitek milyen ideológiát kerítettem aköré, hogy leálltam beszélgetni egy pénztáros kislánnyal?
Mivel megint pofára estem, elkezdtem egy új játékot. Még a legelején egy olasz maffiozó tanácsokat ad a főszereplőnek, hogyan ismerkedjen meg nőkkel. Íme:
"Hey, is that a mirror in your pocket? Because I can see myself in your pants." (Az ott egy tükör a zsebedben? Csak mert látom magam a nadrágodban.)
"If I could rearrange the alphabet, I'd put U and I together." (Ha újra tudnám rendezni az ABC-t, akkor az U-t és az I-t egymás mellé tenném. /U - you, vagyis Te, I - én/)
"Hey, that's a nice outfit. It would look good crumpled up at the foot of my bedroom in the morning." (Szép ruha. Jól mutatna összegyűrve az ágyam lábánál reggel.)
"Do you know the difference between sex and conversation? No? Do you want to come to my place to talk?" (Tudod mi a különbség a szex és a beszélgetés közt? Nem? Nem akarsz feljönni hozzám egy kis csevejre?)
"Why don't we go back to my place and play house? You'll be the door and I'll slam ya." (Miért nem megyünk fel hozzám és játszunk házat? Te leszel az ajtó, én meg bevágom.)
Konyha a gyárban, 2 munkatárs a kis asztalnál kávézik, én meg készítem a teámat. Bejön egy negyedik munkatárs és elkezdi nyitogatni a szekrényeket. Egyik kávézó megkérdezi: M1: Mit keresel? M2: Valami mélyet... KP: Filozófia?
A 3 hölgy, akik hivatalosan a beosztottaim, egy általam elrontott előrejelzés miatt a héten és a jövő héten túlóráznak. (Hivatalosan legalábbis...) Kissé feszültek, néha már egymás közt is vitatkoznak.
A mai nap borús, esős, az embernek nincs kedve élni sem. Lementem hát a boltba, vettem 3 óriás Túró Rudit, majd átsétálva a virágoshoz, vettem 3 szál sárga gerberát. Mellé kötöttek 1-1 szál zöldet, majd egy sárga masnival rájuk rögzítették a Túró Rudikat.
Utólag szólók előre, hogy vissza fog esni a blogolási aktivitásom egy időre. Amiről szívesen írnék, arról nem szabad. Amiről szabadna, azt meg nem akarom leírni, mert mindig csak hisztizek a blogon. Meg különben is! Menjetek ki a friss levegőre, élvezzétek az életet és nyugtasson meg a tudat, hogy nekem most úgyis rosszabb... (Mindent az olvasókért.)
Utolsó kommentek