Kedves Taplóm

Mivel az előző bejegyzésem alapvetően nem túl életvidám és az én szempontomból nem is vicces, ezért kirakok két képet, hogy lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk. Vagy legalábbis én.

A hűtőm tartalma. Fent láthatóak a "gyorsítók", kb. egy tucatnyi energiaital. Amiről épp le kell szoknom, mert már nem csak a hajam hullik, de a fogam is.
A középső szinten kivételesen van valami, ma kaptam némi édesség ellátmányt anyámtól. Ez nekem kb. 2 napig fog kitartani... Amúgy az a polc üres szokott lenni, vagy régebben az is tele volt gyorsítóval.
Alul látható a mai, eddig meg nem evett rendelt kajám. Most még ki akarok menni kocogni, így majd utána esek neki. A két margarin pedig már hónapok óta ott van. Nem merem kinyitni őket, mert ki tudja milyen értelmes és ártalmas lények fejlődtek ki bennük. Amiről eszembe jutott, hogy a középső polcon hátul található piros arany, vagy erős pista is még az egy évvel ezelőtti barátnő szerzeménye...
Ha elfogy a tutti-frutti ízű cukorlé és feléltem a csokit, akkor megint csak a piros arany és a két margarin marad. Meg egy marcipán, kb. karácsonyról. Már második alkalommal kapok marcipánt az egyik nagymamámtól, pedig nem szeretem a marcipánt...

Ez pedig a konyha asztal. Üres gyorsítókkal. (Napi 1 adag - számold meg mióta gyűjtöm...) A háttérben fél tucat McDonald's repi pohár, az előtérben pedig a sokszor felhasznált McDonald's papírzsákom. (Környezettudatos vagyok, hát nem?)

Hölgyeim, ilyen az agglegényélet.

Update: visszatértem (mint a Tejminátor) a kocogásból és épp az egyik (tej)csokit bontogatom. Hiába, az agglegényéletnek pozitív oldalai is vannak. Például nem kell arra figyelnem, hogy elhízom. Főleg, mert az lenne a cél. Hogy hízzak. Ezt ellensúlyozom azzal, hogy közben hullik a hajam és a fogam.
 

Nem a P.U.F.-ról fogok írni... Sem az együttesről, sem a regényről. (A regényt olvastam, egész jó; a zenekarnak meghallgattam pár számát - nem került be a lejátszási listámba.)
1-2 hete írtam, hogy fáj a jobb bokám. Vagy valami izomzat körülötte. Na, most 1 hét "pihenés" után kimentem kocogni, de a táv negyedénél leültem a padkára, mert nagyon fájt a lábam. (Ehhez képest a legjobb átlagsebességem értem el...) Ott pihentettem 1-2 percig, aztán visszafordultam. Persze futva. (Még csak nem is kocogva! Futva.) Aki hülye, haljon meg, ugyebár. Most rácsavartam egy hideg vizes törülközőt és várom a csodát. Remélem helyre jön, mert különben befellegzett a sport karrieremnek. Na nem azért, mert soha nem gyógyulna meg, csak nagyon nehéz lenne mondjuk 2 hét után újra kocogni kezdeni...
Szegény embert az ág is húzza. Én meg a lábam húzom...

Más.
Nagymamám megjegyezte, hogy nagyon csúnyák a barna karikák a szemem alatt.
Anyám felfedezte, hogy őszülök. (A kopaszodást még nem.)
Egy 6-7 éve nem látott ismerős viszont azt mondta, hogy megvastagodtam. Pedig nem is tudta, hogy teszek érte.

Eredmény: 2 : 1. "Vesztettél!"
Nademivelhogy mérleg a csillagjegyem, egyenlítek. (Az egyenlítőn.) A drága kocsikban ülő muci-macák még mindig megnéznek maguknak az utcán. A fiataltól kezdve a nem annyira fiatalig bezárólag.
2 : 2. Döntetlen.
De nem én lennék a Keserű Pirula, ha nem hoznék ebből is ki valami pesszimistát. (Milyen Pistát? Tra.) Az említett muci-macákkal csak a lepedőt tudnám összegyűrni. Nem lehet velük az Élet, a Világmindenség, meg Minden témakörről (negyvenkettő!) beszélgetni. És nem ugrálnak körbe, amikor kocogás után, vigyorgó fejjel, de sántán bicegek be a lakásba. És nem tesznek rá vizes borogatást. Viszont van kocsijuk... De eddig is megvoltam autó nélkül.

Megint más.
2 hete internet előfizetést váltottam. Azóta csodaszámba megy, ha van netem... A Tré-Kábel-net nagyon tré... A gyárban meg technikai és adminisztrációs okok miatt nincs wifi kapcsolat, így a telefonom sem tudom használni sehol sem. (Mármint neten elérhető tartalmak letöltésére.)

Az élet szép. És aki ezt elhiszi, annak tudok egy eladó hidat.

Mostanában megint a filmnézős korszakom tört elő. Jól megkésve megnéztem ma a Terminator Salvation című csodát. Valamiért a "pocsék" jelzőt párosítottam hozzá eddig, de kellemesen csalódtam. Tény, hogy Christian Bale, a halott arcizmaival még hihetőbb lett volna Terminátorként, de amúgy egész kellemes kikapcsolódás. Nagy dolgokat ne várjunk, de akciófilmnek tökéletes. És elég sok utalást találni benne az első két filmre. (Amikor Christian Bale visszafordul a feleségéhez és azt mondja: "I'll be back." én lefordultam a kanapémról a röhögéstől.)
Ezen felül még megnéztem a The Last Airbender című műalkotást, de ezt senkinek nem ajánlom. A hasonló nevű, 3 évados rajzfilmsorozat első évadját dolgozták fel benne, de szánalmas lett. A sorozatról tudtam, hogy jó, de valamiért kimaradt az életemből. A film után körülnéztem a neten, hogy akkor ez most mi is volt és ott nagyon ajnározták a sorozatot. Hát beszereztem és megnéztem. Tényleg nagyon jó.
Ezeken felül még láttam pár filmet, de nem voltak olyan maradandóak. Astro Boy (klisé hegyek, egyszer meg lehet nézni), Nanny McPhee and the Big Bang (az első rész nagyon tetszett, ez kicsit gyengébb, de azért még érdeklődő barátnő kedvéért megnézném újra), Karate Kid (klisé hegyek, az első rész koppintása), a többire meg már nem is emlékszem...

Voltam ma kocogni. 33+ fokban, evés nélkül, folyadék nélkül nem bölcs dolog. A végén már szédültem. Aki hülye, haljon meg megérdemli. Kihajtottam magamból még a sz@rt is, testem nedvességtartalma jelentősen csökkent, ezzel együtt az energiaszintem úgy leesett, hogy a buszmegállóban azon gondolkodtam, hogy leülök. Csak az izomláz, a meghúzódott izmok és a kicsapódott só maradt. (Most már tudom, hogy a lányok miért mondták azt, hogy sós...)
Meg kellett volna várni az este 9 órát, mert akkor kellemes(ebb) idő volt. Ekkor mentem el a McDonald's-ba bepótolni a kimaradt étkezést. Pont kézen fogva sétálós időjárás volt. Ez az egyetlen elfogadható oka lenne annak, hogy 33+ fokban kocogjak. Annyira kimerült voltam, hogy biztos nem mondok olyat, amiből később botrány lehetne. Mivel valószínűleg megszólalni sem tudnék.

Az étteremben láttam egy nagyon ismerős arcot. (Igen, lány.) De egyszerűen nem tudtam hova tenni. Biztos voltam benne, hogy többször is láttam már, csak nem tudtam, hogy hol. A gyerekkorunkban volt ez a játék, amikor több figurának a fejét, testét és lábát lehetett cserélgetni, mindenféle vicces figurákat alkotva. Az agyam is hasonlót csinált, a lány arcát fixen tartva, a hátteret és a ruházatot pörgette. Közben persze tanácstalan arccal bámultam szegény kislányt, aki valószínűleg ezt hamar észrevette.
Már azon gondolkodtam, hogy megkérdezem, honnan ismerhetem, de ez egyike azon hibáknak amit a pasik elkövethetnek. Elég hülye ismerkedési szöveg, ráadásul, ha komolyan nem tudjuk, hogy miért ismerős a lány, az nagyon bunkó hatást kelt. (Hát nem hagyott maradandó nyomot bennünk?)
Az egyik pénztáros segített, amikor megkérdezte a lányt, hogy mi újság. Akkor került helyre a dolog: abban az étteremben láttam, csak a pult másik oldalán... Azért volt ilyen furcsa.
Ettől függetlenül talán meg kellett volna szólítanom... Bár azt hiszem olyan fiatal lehetett, hogy azt még a törvény bünteti. Nem vagyok jó életkor meghatározásban.

Valamiért nem néztem végig a The Mentalist sorozat első évadját, pedig ott várt rám a sorozatok közt. Most betáraztam a második évadot (nagyon le vagyok maradva sorozatügyileg), lesz mivel elcseszni a délutánjaim.

Koca kocogó ne olvasson igazi futóblogot, mert kisebbségi komplexusa lesz. A munkahelyen is az alfahím félmaratonra készül. Így aztán a szigeten minden bokorban összeesküvés elméletet látok. Már amikor egyáltalán látom a bokrot, mert a pesti oldalon nincs világítás, este kilenc után meg már sűrű sötét van.

"Annak a csajnak biztos azért olyan formás a feneke, mert napi kétszer félmaratont fut!"
"Ez a fickó azért húzott el mellettem harminccal, mert Ő is a félmaratonra készül!"
"Annak a lánynak azért ugrálnak úgy a mellei... mmmm... cici...."

...kidolgozott felső testtel.

Legalábbis így hangzik a macsó belépő.
A gyárból hazafelé jövet az utcai hőmérő 30 fok körüli értéket mutatott. A nap 7.36 ágra sütött - kellemes nyári délután. Gondoltam, hogy futás közben leveszem majd a pólóm, hogy némi fény is érje porcelánfehér bőröm.
Végül letettem a dologról. Az én esetemben ugyanis a fenti belépő így hangzik: megérkezett a mester, nevetséges felső testtel. (A mester helyett egy órája nem találok ideillő szót. Pontokért várom az ötleteket.) Nem akartam, hogy a lányok kitérjenek a hitükből.

Mondjuk nem annyira szörnyű a látvány. Talán megmaradnak a hitükben és csak sikítva menekülnek előlem. Van ugyanis egy kis bemélyedés a mellkasomnál. Emiatt aztán akkor is úgy tűnik, hogy van mellizmom, amikor nincs. (Ezt a bemélyedést "cicitartó"-nak hívom...) Legalábbis ha előröl látják, vagy pólóban vagyok. Oldalról már inkább siralmas. Valaki egyszer azt mondta, hogy tyúkmellem van. (Kedves ember, na.) Ráadásul hiába vagyok gebe, emiatt a bemélyedés miatt úgy nézek ki, mint egy jóllakott etióp kisgyerek. (Csak épp nem futom 12.37 körül az 5 km-t.)
Erről inkább nem készítek képet. :P

Ja, igen. Lefutottam a körömet. És hiába voltam lassú és hiába váltottam pár méteren gyaloglásra (eperleves és hortobágyi palacsinta nem elégséges - de ezt már mintha mondtam volna), mégis jobb időt mért a méregdrága stopperóra, mint szombaton. Akkor most mégiscsak mester?

Fiatal lányt elkapja egy sötét árny a kapualjban. A lány elkezd sikítozni:
- Segítség! Segítség! Elkapott a házmester!
...
A mester!
...
A mágus!

Ma reggel a HÉV felé sétálva azon gondolkodtam, hogy milyen durva sebességgel fut az, aki 21 perc alatt futja le a szigetkört. Ez majdnem 15 km/h. Én a GPS szerint sprintelve érek el 17 km/h-ás sebességet. De ezt csak néhány másodpercig bírom. (Mentségemre legyen mondva, a kör végén, fáradtan szoktam még rákapcsolni.)
Az index honlapját olvasva a blogok közt felbukkant egy bejegyzés, ahol a futóblog írója beszámol arról, hogy neki 2 hónapba telt 30 perc alá tornázni a köridejét.
Nekem 5 hónapba - és én tényleg 30 perc alatt vagyok. :)

A bejegyzés végén még megemlíti a barátait. Az egyikük 26 perc alatt ér körbe, a másik 11 percnél fordul. Erre már felkaptam a fejem. 11 perc? Az majdnem 30 km/h!!! Már a 21 perc is brutális, a 11 lehetetlen. Ez másoknak is feltűnt, és szinte senki nem vette észre, hogy "ekkor fordul" - vagyis a 11 perc az fél kör. Persze jól körbetrombitáltam a gyárban, hogy ilyen szupermenek rohangálnak a szigeten. Mehettem még egy kört szemlesütve, magyarázván a bizonyítványom, meg, hogy nem tudok olvasni...

De most már utána néztem, hogy mi a világrekord.
5000m
Kenenisa Bekele (ETH)
Helyszín, dátum: Hengelo, 2004. 05. 31
Idő: 12:37.35

Félelmetes...

Nálam a fenti kérdés nem a lányok féle "nincs egy göncöm se" jelentéssel bír. Én nem tudok az időjárásnak megfelelően öltözködni. Ha hideg van kint, akkor pólóban és rövidnadrágban megyek ki. Ha meleg van kint, akkor meg felveszem a télikabátom. Az sem segít, ha kinyitom az ablakot és kidugom a kezem. Általában az előző naphoz öltözködöm...
Ma megfordult a fejemben, hogy nem megyek el kocogni, hiába van szombat. De estére már annyira unatkoztam, hogy még a kocogás is jobb elfoglaltságnak tűnt, mint a semmittevés. (Takarítani kéne... De ennyire nem vagyok mazochista.) 18 órakor felébredtem a délutáni sziesztából, érzékeltem, hogy kint felhős az ég. (Annak aki nem tudná, nálam a nap 24 órájában el vannak húzva a függönyök. Nem mondtam még? Vámpír vagyok. Szívom a lányok vérét. /Szívnám én másukat is.../ Ja, és én már modern vámpír vagyok. Már nem csak szűz lányok vérét szívom. A szűz lány ugyanis hiánycikk...) Telefonos segítséget kértem hát, mivel a méregdrága stopperóra még az időjárást is megmondja. "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, milyen idő van kint a réten?" Azt mondta, hogy zápor. Hmmm... Na ez azért nekem gyanús. Hát kinyitottam az ablakot és kikémleltem (a szemben lakókat). Nincs eső. Száraz az aszfalt, bár hűvös a levegő. Legalábbis én annak érzékeltem. Felvettem szuper szexi szakadt szerelésem (alliterálok, kérem szépen) és nekiindultam (fejjel a falnak). A szerelés alatt melegítőt és pulóvert kell érteni. A harmadikról persze visszafordultam, mert zsebkendőt nem vittem...
Kilépek a kapun és szinte letaglóz a fülledt, meleg levegő. He? 4 emelettel feljebb nem ilyen volt. Még egyszer nem akartam visszafordulni, hát nekivágtam így. Le is izzadtam rendesen. És még csak a buszmegállóig sétáltam át. 30 méter. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Még harminc méter sincs... Ok, ok, nem hülyéskedek. (Kivéve, amikor azt mondom, hogy nem hülyéskedek.)

A teljesítményem futáskor nem volt valami fényes. Lassan haladtam és nem sprinteltem. A méregdrága stopperórára is többször ránéztem, hogy a GPS megy-e? A budai oldalon van egy cikk-cakk a pályámban (az uszoda környékén, ha ez segít), akkor megálltam egy picit, mert a képernyőn érdekes képet láttam. A megtett út valahol a felénél volt a valós pozíciómnak, míg engem a Duna közepére saccolt... Aztán gondolom észrevette, hogy figyelik és korrigált. Behozott egy jobb térkép nagyítást, ahol már szárazföldön álltam és közben lassan kúszott a piros csík a pozíciómig. Így aztán kocogtam tovább. (Ha mondjuk engedélyezném az internet hozzáférést közben és a Google pozicionáló szolgáltatásán valaki követne, akkor azt látná, hogy hátrafelé futok. A telefont ugyanis "visszafelé" tartom, mert így nem nyomom meg a tetején lévő ki-bekapcsoló gombot.)
A pólóm a pulóver alatt teljesen átázott. Nem csak kis foltokban izzadtam le...

Egy kép a szuper szexi szakadt szerelésről. Izzadtságfoltokkal. Azt mondják, a nők szeretik nézni, ha a férfi fizikai munkát végez. Tessék, a bizonyíték. Ez nem ígéret...

Eredetileg azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "Aki lusta, az fagyjon meg", de mire hazaértem már annyi minden elromlott, hogy úgy gondoltam, valaki nagyon nem akarja, hogy fussak.
Kezdődött azzal, hogy lustaságom miatt későn indultam el. Így a jó időről lemaradtam, a buszmegállóban belém fagyott a ... őőő... a lelkesedés. (Pfhu.) Hideg szél fújt, a busz is soká jött. A melegítésnél nem volt gond, aztán kicsit sokáig tartott, mire a telefont rábírtam, hogy bemérje magát. Töketlenkedtem ott percekig. Maga a futás jól ment, igen szép sebességet produkáltam. Egy trió kb. az én sebességemmel kocogott előttem, de ici-picit lassabbak voltak. Miután végre beértem és megelőztem őket, úgy éreztem, hogy túl lassan futok. (Mivel centinként hoztam be őket, olyan volt, mintha totyognék.) Hát sprinteltem egy jót. Az elején... Ez nem volt annyira jó ötlet (hiába, no, az enyém), bár meglepően jól bírtam utána is. A tüdőm csak a végén kezdett pakolni és elhagyni a helyét. Ja, és a pesti oldal még mindig le van zárva. Röhej.

És ami a legrosszabb volt az egészben: a GPS csak kevesebb, mint a felét tudta rögzíteni a távnak. Hogy az a kurta farkú kismalac! Persze a teljes időt mérte, de csak a második felénél volt kegyes a megtett utat is mérni. A stopperem még csak nem is mér! Csak méreg drága..

Kipróbáltam a méregdrága stopperórám. Jól méri a teljesítményemet. Futottam egy kört, bár a pesti oldal még mindig le van zárva. A kütyünek köszönhetően így tudom, hogy 5.35 km helyett 5.95 km-t kellett futnom. Mindezt 32:47 alatt futottam le, bár ebből csak 32:13-at mozogtam. :D Még ilyeneket is tud. Átlag 11 km/óra sebességgel futok.

Egyéb események a kocogás közben:

• először a nadrágom zsebébe raktam a telefont, de pár méter után éreztem, hogy csúszik lefelé a nadrágom. Nem akartam, hogy a lányok a Dunába vessék magukat, ha lecsúszik, így a kezembe vettem
• amíg a nadrágban volt, nem volt lekpacsolva a képernyő. Ez azt eredményezte, hogy folyton azt hitte, hogy épp simogatják... Erre úgy felizgult a telefon, hogy mindenféle programot elindított. Már épp hívni akart egy telefonszámot, amikor elővettem. Gondolom örült volna az illető, ha a zsebemet hallgathatja egy ideig...
• nem tudtam, hogy a képernyőzárat hogyan kell előhozni. Pontosabban egy biztonsági képernyőzárat elő tudtam varázsolni (indulás előtt újra be kellett kapcsolnom a gépet, hogy leszedjem a cucc leírását), csak úgy gondoltam van egyszerűbb megoldás. Van. Egyszer megnyomom a ki-be kapcsoló gombot és elalszik a szerkezet. De azért közben mér rendületlenül.
• találkoztam egy volt munkatárssal
• nagyon kevesen voltak. Pedig jó idő van, pont futásra való. Talán mindenki elment nyaralni? Csak 1 srácot ismertem fel, őt háromszor is. (Kicsit gyorsan fut.)
• most csak az izmos pasik voltak kint, a csinos lányok elmaradtak
• pont lekéstem az egyik járatot visszafelé, vagy a BKV gonosz módon kihagyott egy buszt!
• kibírtam, hogy nem nyomkodtam a telefont azonnal, ahogy megálltam. Ebben nagy segítségemre volt az, hogy majd kiköptem a tüdőm.

Ahhoz képest, hogy bő fél kilométerrel többet kellett futni, szerintem jó volt. Volt pár száz méter, amikor üresjáraton volt az agyam ("Nézd, ott fut a zombi!"). Ez kellene elalváshoz is. (Zombiként futni?)

Ma is voltam futni. És ma is több bogár próbált közelebbi ismeretséget kötni a szememmel. Kell egy szemüveg.

Volt kint egy pár, akik sprintelgettek. Melegítettek, amikor először elkocogtam melletük, aztán az első sprintjük alkalmával megelőztek. A srác elszaladt előre, a lány hátra maradt. Én állandó tempóban kocogtam, Ő meg néha elsprintelt pár métert. Viszont feltűnt, hogy mindig akkor kezd sprintelni, ha 1-2 méterre megközelítem. Az ötödik ilyen alkalom után már meg akartam kérdezni, hogy most tényleg előlem fut, mert büdös vagyok, vagy véletlenül így jön ki? Meg egyáltalán... Miért így futnak? Végül beértük a srácot a táv negyedénél, így lemaradtak.
Azért nekem gyanús a dolog. A bogarak nekem jönnek, megszállják a lakásom, a lányok meg elfutnak előlem. Vagy egyik sem vesz észre, vagy észrevesznek és ellenkező hatást váltok ki. A bogarak szállnak rám a szagom miatt, a lányok meg elfutnak. Itthon meg azért fordulnak fel a bogarak körülöttem, mert itt már túl tömény a szag és már nem bírják.

A végén a busz pont az orrom előtt ment el. Viszont egy garázsmenetes sofőr megállt és elvitt félútig. (Az esett neki útba.) Vannak még rendes emberek.

A víz visszahúzódott a szigetről (yay!), át lehet futni a Margit híd alatt. Cserébe a rendőrök randalíroztak a pesti oldalon (boo!), így ma sem lehetett körbefutni. Az uszoda előtt kanyarodtam vissza a budai oldalra. De így valahogy nem az igazi. Hiányzik a "körbefutottam" élménye.

Ezen felül nem is tudtam egyben lekocogni. Visszafelé meg kellett állnom, mert... hm, elfáradtam? Vagy csak meguntam? Az utóbbi pár napban elsunnyogtam az edzést, ma alig ettem valamit, nem mozogtam semmit. Hőség is volt. Meg a sok izmos fickó, akik már a pólót is leveszik. (A lányok miért nem?)
Ma nem volt jó a futás, na.

Update (2010.06.14.): Olvasott kollégák felvilágosítottak, hogy annyira kimosta a víz a földet a szigeten, hogy több fa is kidőlt. Ezért zárták le a rendőrök a terepet.
 

Itt a jó idő és a magas vízállás, hát kimentem kocogni. Sajnos a víz még mindig a Margit híd alatt áll, ezért megint a budai oldalt futottam kétszer. Rengetegen voltak, pedig direkt vártam este 8-ig. Talán ha korábban, a szokásos időben megyek, akkor kevesebben lennének a meleg miatt. Majd legközelebb megnézem. Most is leizzadtam, mint egy ló.
Sajnos a jó idő másoknak is meghozta a kedvét a futáshoz, így ott voltak a profik. Sok deli legény, kecses menyecske... Kisebbségi komplexusom lesz így.