Lementem a bótba pénzt váltani és mikor Deák Feri bácsival fizettem a kasszánál, bocsánatot kértem a pénztáros lánytól. (450 HUF-ért vásároltam...) Ebből egy rövid beszélgetés kerekedett és a végén mindketten kicsit vidámabban köszöntünk el.
Pár kedves, vagy legalább vicces szó mennyit jelenthet. Már annyira be vagyunk gubózva a saját világunkba, hogy a többieket legfeljebb kikerülendő akadálynak tekintjük, nem pedig értő/érző lényeknek. Nagyon is igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Nem kell egy mozdulattal megváltani a világot, elég olyan apróságokkal, mint pl. mosolyogni a másikra, elejteni pár kedves szót, vagy beletalálni a szemetesbe. Több milliárdan vagyunk - ha mindenki így cselekszik, máris egy jobb helyen élhetnénk.
Azért figyelitek milyen ideológiát kerítettem aköré, hogy leálltam beszélgetni egy pénztáros kislánnyal?
Utolsó kommentek