Kedves Taplóm

A buszon hazafelé, a végállomásnál leszállva megszólított egy lány. (Hölgy. Nem értek a kormeghatározáshoz.) A környéken keresett egy utcát, aminek ismerős volt a neve. De ahogy a dátumokat sem tudom megjegyezni, úgy az utcákat sem. (Csak annyira vagyok képes, hogy ahol már jártam, oda újra el tudok jutni. Egyszercsak...) Ki tudtam segíteni a telefonomon lévő térképpel, és a GPS segítségével még azt is meg tudtam mondani, hogy épp hol állunk. (Én speciel egy pocsolyában.) Végül megmondta, hogy az egyik hiper-szuper-marketet keresi, amit én óriási bizonyossággal be is tudtam lőni: "kb. arra van..."

Ha épp nem lettem volna olyan hulla fáradt (hála a munkahelyi bohócoknak és a külön matek óráknak), talán sokkal jobban is kijöhettem volna. A hölgy csinosnak tűnt (jól álcázta magát a kapucnijával) és érdekes, kellemesen karcos hangja volt. (Van.) Azt hiszem ez a "bárzongorista" hang. (Nekem tetszett.)

Amikor a telefon kereste, hogy merre van az utca, akkor én akaratlanul is elindultam arrafelé, amerre a lány mutogatott. (Jó irányba kereste volna.) Aztán megálltam, mire megkérdezte: "Te merre mennél?". Én hülye meg becsületesen a hátam mögé mutattam. (3 percre voltam a lakásomtól.) Ehelyett valami ilyesmit kellett volna mondani: "Éppenséggel a másik irányba, de mivel úgyis csak 5 percre van amit keresel, akár el is navigálhatlak odáig."

Vagy egy másik gyöngyszem, ami természetesen csak itthon jutott eszembe:
A céges szuperokos telefonomat vettem elő, mert az gyorsabb, mint a magán telefon. Mikor a térképen elkezdtem keresni, a lány megjegyezte, hogy az övé ehhez túl buta. Ekkor valami ilyesmit mondtan: "Áh, ez céges. Én is csak ezért vagyok ilyen okos." Na, ezt lehetett volna folytatni: "De megpróbálhatom a saját telefonommal is, csak akkor itt éjszakázunk. És bár a társaság remek, a helyszínen változtatni kellene."

Eszembe jut erről egy vicc:
"Hajótörött kiúszik egy lakatlan szigetre. Elkezd imádkozni Istenhez, hogy segítsen neki.
Arra téved egy óceánjáró. Megállnak és fel akarják venni. De a hajótörött nem megy, mondván, Ő Isten segítségére vár.
Arra jár egy kétfedelű repülő, fel akarja venni. De a hajótörött nem megy, mondván, Ő Isten segítségére vár.
Arra jár egy hatalmas bálna, ami hatalmas gyomrában elvinné a civilizációba. De a hajótörött nem megy, mondván, Ő Isten segítségére vár.
Végül a hajótörött éhen hal. Felkerül a mennybe, ahol kérdőre vonja Istent. Mire Isten annyit mond:
- Küldtem Neked óceánjárót, kétfedelű gépet és végül egy bálnát. Mit akarsz még?!"

Na, most hajótöröttnek érzem magam. (Máskor meg Istennek, de kicsit sem vagyok megalomán.)

Ebéd utáni beszélgetés a munkatársakkal.

Lány: Tegnap arra gondoltam, hogy az óra átállítás miatt 5 órakor már korom sötét lesz.
Fiú: Aha. Tehát?
Lány: Tehát ma 5 órakor már korom sötét lesz!
Én: Húha, akkor az harmincegy sötét.
Fiú: ???
Én: Ez az én korom. 31...

Lány feje hatalmasat koppant az asztalán.
 

Öcsémmel mindig is jó kapcsolatom volt. Akkor is, amikor már mindketten dolgoztunk és nem találkoztunk olyan sűrűn. (Régebben minden hétvégén.) (Annak ellenére nem találkozunk sűrűn, hogy 15 percnyire lakunk egymástól.) A munkáról sokat nem tudtunk beszélni, mert más munkakörben, más munkamorálú cégnél dolgoztunk. Aztán, ahogy azt már írtam, szinte egyszerre lettünk főnik.
Most megint van miről beszélni. A legtöbbször felemlegetett téma a szélmalomharc. Amikor teljesen feleslegesen tépjük a szánkat; amikor olyan dolgokat kell megcsinálnunk, amiről tudjuk, hogy hülyeség és máshogy kellene csinálni. Csak épp a főnökeink olyan buták, hogy ésszel nem lehet Őket meggyőzni. Nem értik meg.
Ez pedig nagyon fárasztó tud lenni. Van az a vicc, miszerint a Föld népességének összesített IQ-ja állandó - csak épp egyre többen vagyunk. Néha már nem tudok erre viccként tekinteni.
Minden nap olvasom a Dilbert képregényt. Amikor a nagyvezírasszony idejött, akkor fellélegeztem, hogy végre nem a képregényben megénekelt idiótaságok történnek a cégnél. Pár hónapja azon vettem észre magam, hogy a napi Dilbert után pontosan ráismertem (megint) a gyárra. Ijesztő, amikor a karikatúra maga a valóság.
Nem csodálom, hogy újra hullik a hajam és ráadásként még őszül is. Irigylem öcsémet, aki sokkal jobban bírja ezt a nyomást. (Ahogy a barátnőjétől hallottam, öcsém átment genyóba a munkahelyén. Most ott épp pislognak, hogy mennyire megváltozott. :D ) "Amibe nem halsz bele, attól erősebb leszel." Csakhogy én is ugyanolyan seggfej leszek, mint a főnökök. Akarom én ezt?!

Maradok tisztelettel,
Don Quijote de la Mancha

Valamilyen perverzió miatt meglátogatott ma minket a régiós nagyvezír. Így aztán a főnökasszony kitalálta, hogy céges vacsorát rendezünk a középvezetéstől fölfelé. Pechemre én is az vagyok már, így "kötelező" a megjelenés. (Mondjuk nevetséges, hogy a 12 emberből 6 középvezető...) Ugyanoda fogunk menni, ahol megzsarolt az új pozíciós "ajánlattal". Már most rettegek attól, hogy a régiós vezető megkérdezi, hogy...

- Milyen az új pozícióban az élet?
- Jó.
- Kicsit bővebben?
- Nem jó.

A cehhet a régiós nagyvezír állja...

Éldegélem életem. "Teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek." Csinálom amihez kedvem van, nem csinálom amihez nincs. Minden normális. Annak kellene lennie.
Csakhogy közben várok valakire. Nem csak úgy általában várok valakire, hanem egy konkrét személyre.
Ha nem várnék, akkor is ugyanazt csinálnám, mint most. Éldegélném életem. De így, hogy várok valakire, minden valahogy rosszabb. Nem az igazi.

Ugyanaz, mégis teljesen más.

"A remény rabjai."

Teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - egyszer csak csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - sehol senki. Visszamegyek a konyhába, teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - megint csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - megint sehol senki. Másodszor is visszamegyek a konyhába, teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - harmadszor is csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - hát nem középen állt a postás?

Igen tisztelt öcsémtől hallottam először ezt a kifejezést, amikor pár éve elkezdett dolgozni. Ha mögé tennénk egy X-et, akkor a mesevilágok örökéletű főnixét kapnánk, de a valóság sokkal szürkébb.

Főni = Főnök

Tegnap beszéltem öcsémmel, és elújságolta, hogy már Ő is főni lett. Őt is előléptették. Most már vagyunk valakik. Közösen vihetjük le a szemetet.

Asszonyka otthon elkiáltja magát:
- Valaki vigye le a szemetet!
Férj a bajsza alatt:
- Ilyenkor bezzeg vagyok valaki...

Azt hiszem erről már írtam a blog előző életében, ezért akinek ismerős, attól elnézést kérek.

A tanár órájára későn érkezik az egyik diák. Miközben a helyére siet, odaszól a tanárnak:
- Elnézést kérek, tanár úr!
- Fiam, tudja maga mi az az elnézés? Amikor a pásztor a kecskét hátulról keféli és közben elnéz a szarvai közt. Biztos, hogy ezt akarja?

Nem szoktam reklámok alapján terméket választani, de a tusfürdőmmel így esett. Az érettségi környékén kezdett el terjeszkedni az Axe és nagyon megtetszett a reklámjuk. (Ahogy bomlanak a nők a többnyire béna pasi után.) Így hamar áttértem rá. Azt hiszem az elsőnek még nem volt külön illatneve, csak simán Axe volt. Aztán jött egy nevesített, bár csak az rémlik, hogy kék volt az emblémája. Utána jött a piros Voodoo, ami évekig jellemző volt rám. Pár éve aztán kijöttek egy újabb sorozattal és a madaras tecsóban nem lehetett Voodoo-t kapni. Ekkor találtam meg a Click fantázianevű illatot és amekkora kockafej vagyok nem hagyhattam ki. Tavaly pedig kaptam egy takonyszerű "Anti-Hangover" változatot. Ennek van eddig a legjobb illata. (Igen erős gyümölcs illat terjeng a fürdőben, ha kinyitom.)
Sajnos nálam nem működik az "Axe hatás". Bár lehet, hogy az a sok véres tócsa az utcán az utánam bomló lányok maradványai?

- Hey.
- Hey... Chad vagyok... Dögös vagy... nem tudom levenni a szemem Rólad...
- Chad... én a nővéred vagyok!
Az Axe túlzásba vitele "megölheti a játékod" (rontja a lehetőségeket).
És téged.
Felelősséggel használd.

...kidolgozott felső testtel.

Legalábbis így hangzik a macsó belépő.
A gyárból hazafelé jövet az utcai hőmérő 30 fok körüli értéket mutatott. A nap 7.36 ágra sütött - kellemes nyári délután. Gondoltam, hogy futás közben leveszem majd a pólóm, hogy némi fény is érje porcelánfehér bőröm.
Végül letettem a dologról. Az én esetemben ugyanis a fenti belépő így hangzik: megérkezett a mester, nevetséges felső testtel. (A mester helyett egy órája nem találok ideillő szót. Pontokért várom az ötleteket.) Nem akartam, hogy a lányok kitérjenek a hitükből.

Mondjuk nem annyira szörnyű a látvány. Talán megmaradnak a hitükben és csak sikítva menekülnek előlem. Van ugyanis egy kis bemélyedés a mellkasomnál. Emiatt aztán akkor is úgy tűnik, hogy van mellizmom, amikor nincs. (Ezt a bemélyedést "cicitartó"-nak hívom...) Legalábbis ha előröl látják, vagy pólóban vagyok. Oldalról már inkább siralmas. Valaki egyszer azt mondta, hogy tyúkmellem van. (Kedves ember, na.) Ráadásul hiába vagyok gebe, emiatt a bemélyedés miatt úgy nézek ki, mint egy jóllakott etióp kisgyerek. (Csak épp nem futom 12.37 körül az 5 km-t.)
Erről inkább nem készítek képet. :P

Ja, igen. Lefutottam a körömet. És hiába voltam lassú és hiába váltottam pár méteren gyaloglásra (eperleves és hortobágyi palacsinta nem elégséges - de ezt már mintha mondtam volna), mégis jobb időt mért a méregdrága stopperóra, mint szombaton. Akkor most mégiscsak mester?

Fiatal lányt elkapja egy sötét árny a kapualjban. A lány elkezd sikítozni:
- Segítség! Segítség! Elkapott a házmester!
...
A mester!
...
A mágus!

Vagy add oda anyádnak. Ő tudni fogja.

via: funkin' over da kitchen sink

A családi ebéden sütötte el tesóm az alábbi poént:

- Hogy hívják az egyház számítógépes hálózatát?
- ???
- Pap-Lan!

Mindenki jót nevetett, habár ez egy ősrégi vicc. Viszont egyik unokatestvérem megkérdezte: "Ezt ugye nem most találtad ki?" Tesóm először nem is értette a kérdést, annyira ősi a vicc. De, mint a bejegyzés címe is mondja...
(Szegény lány, nem túl sok viccet hallhatott. Pedig már elmúlt 20.)
 

Hogy az a kurta farkú kismalac!

Emberek! (Na jó, kevésbé sapiens-ek is.) ÖREGSZEM! Már nem tudtam elolvasni az előző bejegyzésem 8-as betűméretét!

Vááááááá! * karokat magasba tartva körbe-körbe szalad *

Ezek után tizen-valahányas betűméret lesz.

Fiú osztály 10 éves érettségi találkozója. A fiúk tanakodnak, hogy hol tartsák.
- Menjünk a Fekete Cicába, mert ott jó csöcsök vannak!
20 éves találkozó, a kérdés megint ugyanaz.
- Menjünk a Fekete Cicába, mert ott jó a sör!
30 éves találkozó.
- Menjünk a Fekete Cicába, mert ott adnak diabetikus vacsorát is!
40 éves találkozó.
- Menjünk a Fekete Cicába, mert ott lehet járókerettel is közlekedni!
50 éves találkozó.
- Menjünk a Fekete Cicába, mert ott mintha már jártunk volna...

Valaki mondja el, ki vagyok én
Valaki mondja el, mi a poén

Mindenkiben él valamilyen "énkép". Ez a kép a külsőségeket tekintve általában rosszabb, mint a valóság, a belsőségeket tekintve (fúúúj, belsőség?) pedig jobb. A tükörbe nézve kismillió dolgot fedezünk fel magunkon, ami nem tetszik. Aztán néha nézünk nagyot, amikor másnak pont ezek tetszenek. A természetünkről pedig azt hisszük, hogy elbűvölő, lehengerlő, szerethető, de legalábbis elviselhető. És nézünk nagyot, amikor meghalljuk, hogy mások mit gondolnak rólunk...

Én éveken át azt hittem, hogy türelmes ember vagyok. Pár éve világosítottak fel, hogy ez nagyon nem így van. A barátaimat kérdeztem, így igen valószínű, hogy az igazságot mondták.

A durcás kismalac beleesik egy mély gödörbe, nem tud kimászni. Arra jár a jó tündér és leszól neki:
- Várj kismalac, segítek!
- NEM VÁROK!

Ezt a negatív tulajdonságomat egész könnyen fel tudtam dolgozni. A lányok "5 perc múlva elkészülök" 30+ perceit egész jól bírom, illetve a ruhaboltban sem kaparom le a tapétát, ha elkísérem őket. Tehát a fontosabb helyzetekben mégiscsak van türelmem.

Mostanában viszont többször is megkaptam, hogy én folyton boldogtalan vagyok. Mindig, egyfolytában, megállás nélkül, non-stop. Önmagamat idézve, ilyenkor nézek nagyokat. Mindig? Azért ez túlzás. Csak vannak jó pillanataim? Nem lehetek ennyire búval b*szott? Aztán elgondolkozom, hogy milyen életem lehet? Mások azt látják, hogy én folyton búskomor vagyok. Valamit, valahol elrontottam.
Nem érzem magam megállás nélkül lehangoltnak. Tény, hogy a cinizmus eléggé beleivódott a vérembe (így védekezek a vámpírok ellen). Aki pedig csak felületesen ismer, az a csípős beszólásaim alapján egy életunt pasinak tarthat. Erre két válaszom van:
- szerinted pesszimista vagyok, szerintem realista
- rosszkor nézel! :-P ("Mindenki hülye, csak én vagyok villamos!")
Vagy egy harmadik: legyen türelmed megismerni. Mert valójában elbűvölő, lehengerlő, szerethető (és) ember vagyok.

Na persze a mások, akik véleményt mondanak rólunk sem mindig következetesek. Egyik (hölgy) munkatársam meglepődött, amikor egy sikamlós beszólást engedtem meg magamnak. "Hát Ő sosem gondolta volna, hogy én ilyet is mondok!" Dehogynem. Punci. Tessék. Elég sikamlós. (Jobb esetben.) Én meg nem értettem, hogy miért csodálkozik. Mit gondolt rólam?
Később egy kitalált történetet építgettünk négyen. A téma az volt, hogy én majd jól megkérem a külföldi főnöknő kezét a közös csapatépítőn. (Ez onnan indult, hogy a szlovák főnöknő elődje most Brazíliában vezető. Ebből kiindulva feltételeztem, hogy a szlovák vezetők egyre magasabbra jutnak a ranglétrán, így érdemes bevágódni náluk.) Én meg ontottam az ötleteket, hogy hogyan zajlana a "lány"kérés. Vaníliás karikával "gyűrűzném" meg. Vagy a gyerekkoromban (de régen volt) népszerű gumicukorral, ami egy kis cumi volt, műanyag karikával, a gumi része a cukor. Meg ugye letérdelés, a cég előtt monológ, stb. A végére a fent említett munkatárs elcsodálkozott, hogy mennyire romantikus alkat vagyok. "Hát Ő nem gondolta volna, hogy ilyen romantikus vagyok!"
Vajon mit gondolt akkor rólam ezek előtt? Se ez, se az?

De végül is nem annyira lényeges, hogy mások mit gondolnak rólunk. A lényeg, hogy önmagunkkal legyünk egyensúlyban. A mindenki más meg magasról le van... Vagy legalábbis ezt az egyensúlyt fogják látni. És így magabiztosan mehetünk fejjel a falnak.

"People are more violently opposed to fur than leather because it's safer to harass rich women than motorcycle gangs."

"Az emberek sokkal erőszakosabban ellenzik a szőrméket, mint a bőrt, mert biztonságosabb gazdag nőket zaklatni, mint motoros bandákat."

Quotes of the Day