Kedves Taplóm

Valamelyik szomszédban süteményt sütöttek. Azt hiszem vaníliás. Az illatból ítélve.

Jó lenne, ha az a sütemény, amit egyébként sem ehetek meg, vaníliás lenne. Mert azt szeretem.

lány: Szeretlek.
fiú: Én is Szeretlek.
lány: Bizonyítsd be. Kiáltsd bele a világba.
fiú: *a fülébe suttogva* Szeretlek.
lány: Miért csak nekem súgtad meg?
fiú: Mert számomra Te vagy az egész világ.

innen lopva: funkin' over da kitchen sink

fiú: Ha lenne egy dollárom minden alkalommal, amikor Rád gondolok...
lány: Mennyid lenne?
fiú: Egy dollár.
lány: Miért??
fiú: Mert soha nem gondolok semmi másra.

innen lopva: Sweet Stuff Called Love

lány: Mit tennél, ha most szakítanék Veled?
fiú: Visszamennék az exemhez.

--lány sírva fakad és szakít a fiúval--
**következő nap**

lány: Mit csinálsz itt?
fiú: Mondtam, hogy visszamennék az exemhez. Visszafogadsz?

innen lopva: Sweet Stuff Called Love

fiú: Mit szeretnél csinálni, ha felnősz?
lány: Szeretném, ha Valaki megcsókolna az esőben. És Te?
fiú: Én az a Valaki szeretnék lenni.

innen lopva: Sweet Stuff Called Love
 

Kapar a torkom, érzem, hogy a megfázás kerülget. Lementem a legközelebbi patikába, végigálltam a sort, majd kértem Béres Ulti vitamint és némi placebo port a megfázás tüneteinek enyhítésére. Első keresztkérdés: Actival jó lesz? Jó persze. (Miért, van több is?) A két dobozt belepakolták egy miniatűr szatyorba, fizetek, majd nagy lendülettel indulok kifelé. Már a kilincsen a kezem, amikor a patikus utánam szól: a visszajárót itthagyta...

Egen. Actival kell...

Nem túl érdekes hír, és semmilyen betekintést nem nyújt antiszociális lélekvilágom rejtettebb bugyraiba, de rájöttem, hogy a mosógépem miért nem centrifugázta ki eddig a pulóverem. Az üres bőröndös vásárlás alkalmával ellopott beszerzett pulóvereket külön szoktam mosni. Mivel mostanában ezeket hordom, így egyszerre csak egyet. De mindig úgy volt vége a mosásnak, hogy a ruha megszívta magát vízzel.
Ma pedig rájöttem, hogy a mosógépem valahogy rájön, hogy kevés cucc van benne, és emiatt nem hajlandó normálisan centrifugázni. Amint pakolok még mellé valamit, máris normalizálódik a helyzet.
Az élet apró örömei.

Utólag belegondolva, talán nem a fehér pólóimat kellett volna a fekete, színeresztős pulcsi mellé rakni, de a tudományért mindent...

Ma van Mikulás. Gyerekként jó móka volt, felnőttként csak egy újabb hétfő.

De amiért felnőttként is különleges ez a nap: ma van az egyik nagymamám születésnapja. 90 éves lesz. (Ő az akiről már korábban is írtam.) Az én nagymamámat nem a gólya hozta, hanem a Télapó!

:D

Update: Beszéltem a nagymamával, jól felköszöntöttem. A végén megkérdeztem, hogy jó volt-e egész évben, mit hozott a Mikulás? Elkezdte sorolni:
- Óóó, hát minden jót - süteményt, csokit, pezsgőt...
- Nahát, nagy kópé ez a Mikulás. :)
Az én nagymamám 90 évesen pezsgővel bulizik!

Megnéztem ma még egy filmet, a Fever pitch (Szívem csücskei) címűt. Tipikus romantikus film, semmi kiemelkedő nincs benne. A vége persze happy end. És, ahogy azt már írtam, nagyon rossz, hogy nincs kivel megosztani a film végén, a nagy egymásra találás okán rajtam eluralkodott örömöt. Itt ülök, felgyűlik bennem valami csodálatos, és nincs kinek átadni. Úgy érzem szétrobbanok, én is legszívesebben ugrálnék örömömben, ehelyett blog bejegyzést írok magányomban.

Valahogy nincs rendben ez az egész...

... előre szólok, semmi értelmük.

Ha már tapló, hát álljon itt pár gondolat.

A hétvégén önkéntes pszichodoki lettem. Igen, én is félelmetesnek tartom azt a világot, ahol nekem kell(ene) mások lelki világát rendbe hoznom. És pont most állítják le az amcsik az űrprogramokat. Innen már nem lehet meglépni... Mindenesetre a "páciens" azt hazudja, hogy jobban érzi magát. (Vagy csak meg akar tőlem szabadulni.)
A kisdobos segít, ahol tud.

Ma a tükör előtt állva, a szakállammal farkasszemet nézve kidolgoztam az ideológiát, hogy miért nem borotválkozom rendszeresen.
1. Az én megítélésem szerint jobban áll, ha van valami szakállszerűség a képemen. Sajnos a bajusz kezdeményezéseket ugyanúgy le kell nyesni, mert attól nagyon hülye fejem lesz. (Az átlagnál is hülyébb.) Nagy szavakkal dobálózva: markánsan kiemeli az arcom, ha szakáll keretezi. Ezt addig fogom fenntartani, amíg ki nem hullik az összes hajam...
2. Azt már többször írtam, hogy nem tudok borotválkozni. Vér és szenvedés marad utána, illetve a szőr fele is ottmarad. Ennél még ez is jobb.
3. Lustaság fél egészség. De jobb a hiúságomra fogni, mint a lustaságomra.

Ma végre vettem olyan műanyag izébigyót, amit a lefolyóba kell rakni, hogy megfogja a hajszálakat. Már 3 hete ilyenre vadászok. Még 100 forintos boltba is benéztem emiatt. (Hogy ott mennyi "hasznos" dolgot lehet venni. És persze semmi sem 100 pénz...) Végül a szomszédban lévő barkács áruházban találtam meg hosszas keresés után. És teljesen egyedül szereltem be... *vállon veregeti önmagát*
Igaz, elkéstem vele pár évet. Volt, hogy nekem is hosszú hajam volt (ah, a régi szép idők), a volt barátnőknek pedig mindig szép, hosszú hajuk volt (ah, a még szebb régi idők). A mostani hajhosszom pont lemegy a lefolyón. Még az a mennyiség is, ami egy-egy hajmosás után ellepi a kádat. De fogjuk fel ennek a műanyag izébigyónak a megvételét egy optimista, bizakodó jelként, hogy a (közel) jövőben lesz valaki, akinek a haját felfoghatja.
Ámen.

Ha már barkács áruház. Nem hiszem el, hogy pont nekik nincs homokjuk vagy sójuk, amit a jégre/hóra kell szórni. Olyan piruetteket adtam elő a járdán, hogy a kocsik lelassítottak és még vakufényt is láttam villanni némelyikben.

Megnéztem a Fapofa című filmet. Tudom ajánlani mindenkinek. Nem a legjobb, de érdekes Matthew Perry-t ilyen szerepben látni.

Előző héten megtanultam, hogy a nőknek egy kardinális kérdés, hogy a férfiak horkolnak-e. Eddig minden lány megkérdezte, akivel egy fedél alatt aludtam.
Egyébként a válasz az, hogy nem, nem horkolok. Legalábbis nekem ezt mondták.
Azt hiszem az én kardinális kérdésem az, hogy "tudsz palacsintát sütni?". Vagy legalábbis külső nézőpontból ez lenne a horkolással egyenértékű fontos kérdés.
Most legalábbis így gondolom. Még pár hónapot, évet egyedül töltök és egy kérdésem sem lesz... Juhé...

Zürichbe szakadt unokatestvéremben feléledt a gyerek és újra előfizetett a World of Warcraft játékra. És hívott engem is. Persze nekem sem kell kétszer mondani... Mivel Ő apuka és Ő is sokat dolgozik (de szar leírni ezt... pár hónapja azt írtam volna: "Ő sokat dolgozik" - én nem), ezért csak ritkán játszunk. Ez jó, mert nem szabad teljesen elveszni benne. Viszont észrevettem, hogy amikor elkezdek a WoW-al játszani, akkor mindig történik valami fontos az életemben. Amikor 3 hónapig itthon ültem és lógattam a lógatni valót, akkor is játszottam - és végül összejöttem az akkor nekem tetsző lánnyal. Tavaly meg az olasz lány... (még nem tudom eldönteni, hogy ez jó emlék, vagy rossz)
Most három lehetőséget látok pozitív élménynek:
1. Azért kell majd abbahagynom a játékot, mert megismerkedek valakivel és Neki szentelem minden időmet.
2. Megnyerem a lottót. (Ja, igen. 2 hete már én is hozzáteszem a részem a skandináv lottó nyereményéhez. Ha már nincs szerencsém a szerelemben, talán a szerencsejátékban.)
3. Találok egy másik, jól fizető állást. Pontosabban, az állás talál meg.
Megelégednék egyel a háromból. Leginkább az első lenne jó. A másik kettő akkor már rohadtul nem érdekelne.

Azt hiszem megfáztam.

Közeledik a karácsony. Amit megint egyedül fogok tölteni. Kellemetlen. Ha valami karácsonyi csoda folytán, most azonnal betoppanna az életembe a nagy Ő, akkor sem lenne ez a karácsony "családias hangulatú". Nem vagyok én olyan gyors. Addigra talán odáig jutnék el, hogy megfogom a kezét. Kesztyűben...
Na jó, túlzok. De azért nem olyan boldog ez a szeretet ünnepe szeretet nélkül. (A barátaim, akik olvassák, ne vegyék magukra. Tudom, szívesen látnának, de Ők is pontosan tudják, hogy miről beszélek és miért nem ugyanaz a két dolog.)

És akkor jöjjön a bejegyzés címét ihlető dal:

Ha már volt, akkor bocsi. De már tudjátok: én blogom. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Update: unalmamban megint megnéztem a statisztikákat. Az olvasói tábort már nem merem felmérni, mert azt ezzel a blog motorral képtelenség. Viszont van egy lista, ahol a kereső szavakat írja ki a rendszer. (Talán azt, hogy milyen kereső szó alapján találtak rám?) És ebben a listában ott van a hímsoviniszta. Valaki rákeresett erre a szóra és az én blogomba is belenézett. Nemsokára az enciklopédiákban is az én blogom lesz példának a szócikkben... :) Ahogy a marharépa és a hülye cikk mellett pl. a fényképem van...

A tegnapi kocka bejegyzés ellensúlyozására. (Ne kérdezd miért cirill betűs a címe...)

Figyelem, ez egy nagyon kocka bejegyzés.

Amióta megjelent a Tűzróka böngésző és megtaláltam rá az AdBlock kiegészítőt (reklám blokkoló), azóta Firefox-ot használok és mindenkinek ezt ajánlgatom. Az utóbbi pár hétben azonban valami megborult az itthoni rókában (valami taccsra tette...) és elég sűrűn beragad lapok megnyitásakor. Kiül a rókalyuk elé, bámulja a felhőket, rágcsálja a letépett fűszál végét - csak épp a weblapot nem tölti be. Először azt hittem, hogy a hálózattal van baj. Wifi, vagyis elég érzékeny, illetve néhányszor tényleg elveszti a kapcsolatot. De roppant gyanússá vált a kis sunyi, ravasz, amikor újraindítva azonnal betöltött mindent. (Bár már annak árulkodónak kellett volna lennie, hogy míg a lapok nem jönnek be, a teljesen legális letöltések a háttérben zavartalanul mennek.)

Így tegnap újra elővettem a Google Chrome böngészőjét. Amikor megjelent, jó kockaként én is azonnal kipróbáltam és Hű-ztem, meg Ha-ztam. Csakhogy nem volt neki AdBlock kiegészítője. Már évek óta használom, vannak olyan honlapok, amiket reklámokkal már fel sem ismerek. Aztán megjelent az AdBlock rá, csakhogy nem úgy működött, mint a ravaszdi változata. A kis vörös böngésző blokkolója nem tölti le a reklámokat. A krómban használt első AdBlock azonban letöltötte. Sőt, felépítette normálisan az oldalt, majd utána egy villanás kíséretében eltüntette a reklámokat. Egy epilepsziás simán rohamot kap.
Tegnap aztán észrevettem, hogy kijavították a kiegészítőt és most már a króm változat sem tölti le a reklámokat. Most hát tesztelgetem a dolgot, ismerkedem a böngészővel, keresem azokat a rutin dolgokat, amiket már megszoktam a Firefox-ban, de ebből még hiányzik. Egyelőre csak olyan dolgokat hiányolok, amiket a másikban is kiegészítőkkel oldottam meg. Illetve talán át kellene másolnom a Kedvenceket, mert pár linket onnan használtam.
Az eddigi tapasztalat alapján a Google egy újabb csáppal rám tapadt...

Ja, és a Krómba zárva egy 3 részes sci-fi könyvsorozat egyik része.

Ma valami tesztet kellene kitöltenem egy "tanácsadó" cégnek, amiből majd kiderítik, hogy milyen jellegű továbbképzésekre lenne szükségem. Mint vezető.
Talán meg kellene kérdezni a "beosztottaimat", hogy szerintük vezetőként megfelelek-e. Utána pedig el kellene küldeni technikai, gyakorlati képzésekre, merthogy július óta még semmi ilyesmit nem kaptam. Az elődőm 12 évig csinálta ezt, ebből éveket a központban töltve. Leginkább ez a tapasztalat és tudás hiányzik. A "hogyan bánjunk embertársainkkal" szerintem nem okozna problémát. (Semmiképpen sem úgy, ahogy a nagyvezírasszony... Én pl. emberszámba venném a munkatársakat.)

Kíváncsi vagyok milyen embernek tartanak majd a tanácsadók.

Update: megvan az eredmény. Én egy jómunkásember vagyok. Nem vezető, hanem munkás ember.
Érdekes menetnek ígérkezik...

A (nagyüzemi) társkereséshez hozzátartozik, hogy mesélni kell magadról, beszélgetéseket (szóban/írásban) kell kezdeményezni és fenntartani. És természetesen kérdezni kell, illetve válaszolni a feltett kérdésekre.

A társkeresés témájában azonban van egy "tabu" kérdés, amit soha nem tesznek fel, pedig ez lehetne a legfontosabb. Miért vagy egyedül? Miért nem működött az előző kapcsolat? (Annyira már öreg vagyok, hogy ezt megkérdezhessem. 14 évesen még hülyeség ilyesmit kérdezni.) Miért nem találtál az utóbbi X. hónapban, esetleg évben valakit?
Tulajdonképpen kinek a készülékében van a hiba?