Amikor az előző bejegyzésben leírt elméletemet megosztottam a diplomás munkatársammal, akkor azonnal elkezdte magyarázni, hogy miért nem fog működni. Én végighallgattam, majd megjegyeztem, hogy pont az ilyen hozzáállás miatt nincs jövője az emberiségnek.
Megsértődött.
Ha mindig csak a legrosszabbat látjuk és nem adunk esélyt a változásra, akkor igen szar életünk lesz. És ezt egy Keserű Pirula nevű blogoló írja!
Üdv a kedves olvasóknak.
Már többen is érdeklődtek, több csatornán is, hogy mi van velem. Zajlik az életem, vannak történések. Viszont vagy képlékeny a dolog, vagy nem beszélhetek róla... (Ezzel most biztos sokat segítettem.)
A lényeg, hogy élek.
"Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve." Ez mondjuk kibaszottul nem igaz, de már megtanultam, hogy mindenki ezt akarja hallani.
Valamelyik szomszédban süteményt sütöttek. Azt hiszem vaníliás. Az illatból ítélve.
Jó lenne, ha az a sütemény, amit egyébként sem ehetek meg, vaníliás lenne. Mert azt szeretem.
lány: Szeretlek.
fiú: Én is Szeretlek.
lány: Bizonyítsd be. Kiáltsd bele a világba.
fiú: *a fülébe suttogva* Szeretlek.
lány: Miért csak nekem súgtad meg?
fiú: Mert számomra Te vagy az egész világ.
innen lopva: funkin' over da kitchen sink
fiú: Ha lenne egy dollárom minden alkalommal, amikor Rád gondolok...
lány: Mennyid lenne?
fiú: Egy dollár.
lány: Miért??
fiú: Mert soha nem gondolok semmi másra.
innen lopva: Sweet Stuff Called Love
lány: Mit tennél, ha most szakítanék Veled?
fiú: Visszamennék az exemhez.
--lány sírva fakad és szakít a fiúval--
**következő nap**
lány: Mit csinálsz itt?
fiú: Mondtam, hogy visszamennék az exemhez. Visszafogadsz?
innen lopva: Sweet Stuff Called Love
fiú: Mit szeretnél csinálni, ha felnősz?
lány: Szeretném, ha Valaki megcsókolna az esőben. És Te?
fiú: Én az a Valaki szeretnék lenni.
innen lopva: Sweet Stuff Called Love
Kapar a torkom, érzem, hogy a megfázás kerülget. Lementem a legközelebbi patikába, végigálltam a sort, majd kértem Béres Ulti vitamint és némi placebo port a megfázás tüneteinek enyhítésére. Első keresztkérdés: Actival jó lesz? Jó persze. (Miért, van több is?) A két dobozt belepakolták egy miniatűr szatyorba, fizetek, majd nagy lendülettel indulok kifelé. Már a kilincsen a kezem, amikor a patikus utánam szól: a visszajárót itthagyta...
Egen. Actival kell...
Nem túl érdekes hír, és semmilyen betekintést nem nyújt antiszociális lélekvilágom rejtettebb bugyraiba, de rájöttem, hogy a mosógépem miért nem centrifugázta ki eddig a pulóverem. Az üres bőröndös vásárlás alkalmával ellopott beszerzett pulóvereket külön szoktam mosni. Mivel mostanában ezeket hordom, így egyszerre csak egyet. De mindig úgy volt vége a mosásnak, hogy a ruha megszívta magát vízzel.
Ma pedig rájöttem, hogy a mosógépem valahogy rájön, hogy kevés cucc van benne, és emiatt nem hajlandó normálisan centrifugázni. Amint pakolok még mellé valamit, máris normalizálódik a helyzet.
Az élet apró örömei.
Utólag belegondolva, talán nem a fehér pólóimat kellett volna a fekete, színeresztős pulcsi mellé rakni, de a tudományért mindent...
Ma van Mikulás. Gyerekként jó móka volt, felnőttként csak egy újabb hétfő.
De amiért felnőttként is különleges ez a nap: ma van az egyik nagymamám születésnapja. 90 éves lesz. (Ő az akiről már korábban is írtam.) Az én nagymamámat nem a gólya hozta, hanem a Télapó!
:D
Update: Beszéltem a nagymamával, jól felköszöntöttem. A végén megkérdeztem, hogy jó volt-e egész évben, mit hozott a Mikulás? Elkezdte sorolni:
- Óóó, hát minden jót - süteményt, csokit, pezsgőt...
- Nahát, nagy kópé ez a Mikulás. :)
Az én nagymamám 90 évesen pezsgővel bulizik!
Megnéztem ma még egy filmet, a Fever pitch (Szívem csücskei) címűt. Tipikus romantikus film, semmi kiemelkedő nincs benne. A vége persze happy end. És, ahogy azt már írtam, nagyon rossz, hogy nincs kivel megosztani a film végén, a nagy egymásra találás okán rajtam eluralkodott örömöt. Itt ülök, felgyűlik bennem valami csodálatos, és nincs kinek átadni. Úgy érzem szétrobbanok, én is legszívesebben ugrálnék örömömben, ehelyett blog bejegyzést írok magányomban.
Valahogy nincs rendben ez az egész...
Ma valami tesztet kellene kitöltenem egy "tanácsadó" cégnek, amiből majd kiderítik, hogy milyen jellegű továbbképzésekre lenne szükségem. Mint vezető.
Talán meg kellene kérdezni a "beosztottaimat", hogy szerintük vezetőként megfelelek-e. Utána pedig el kellene küldeni technikai, gyakorlati képzésekre, merthogy július óta még semmi ilyesmit nem kaptam. Az elődőm 12 évig csinálta ezt, ebből éveket a központban töltve. Leginkább ez a tapasztalat és tudás hiányzik. A "hogyan bánjunk embertársainkkal" szerintem nem okozna problémát. (Semmiképpen sem úgy, ahogy a nagyvezírasszony... Én pl. emberszámba venném a munkatársakat.)
Kíváncsi vagyok milyen embernek tartanak majd a tanácsadók.
Update: megvan az eredmény. Én egy jómunkásember vagyok. Nem vezető, hanem munkás ember.
Érdekes menetnek ígérkezik...
A (nagyüzemi) társkereséshez hozzátartozik, hogy mesélni kell magadról, beszélgetéseket (szóban/írásban) kell kezdeményezni és fenntartani. És természetesen kérdezni kell, illetve válaszolni a feltett kérdésekre.
A társkeresés témájában azonban van egy "tabu" kérdés, amit soha nem tesznek fel, pedig ez lehetne a legfontosabb. Miért vagy egyedül? Miért nem működött az előző kapcsolat? (Annyira már öreg vagyok, hogy ezt megkérdezhessem. 14 évesen még hülyeség ilyesmit kérdezni.) Miért nem találtál az utóbbi X. hónapban, esetleg évben valakit?
Tulajdonképpen kinek a készülékében van a hiba?
Ma megnéztem az eddig levetített 9 részét az Outsourced című sorozatnak. Egy amerikai managert átküldenek Indiába, hogy az ottani call-centert vezesse. Nem erőltetett, kedvesen vicces és még a "gonosz" karakternek is vannak szerethető tulajdonságai. (De legalábbis lehet a kárára nevetni.) És az egész úgy kezdődik, hogy vagy elválallja az állást, vagy ki van rúgva. Hol is találkoztam ilyesmivel...
Update: megnéztem a 2006-os nagyfilmet is, amiből a sorozat is sokat merít, ha jól látom. A film inkább a romantikus szálat "gombolyítja". Aranyos, néhol mókás, bár nincs benne a legjobb 10 romantikus film illusztris listájában. De egy ilyen esős éjszakára pont jó volt.
(... közben jobban utána néztem és a sorozat tényleg a filmből nőtte ki magát.)
"A macska fel van mászva a fára."
Az angolban elég elterjedt a szenvedő szerkezet. Most, hogy már 3. hete fordítom a csoda programunk címkéit, már értem miért hívják szenvedő szerkezetnek... Kínszenvedés a fordítás. *broáf*
Néhány példa a lefordítandó szövegekre:
The Objective Key People [{0}] are not aligned to the target responsible account manager.
The user roles that display only the customers aligned to their territory hierarchy.
Send Refresh Upgrade (ez mi a jó bánatot jelenthet?!)
folyt. köv., csak haladni is kell
Kaptam egy akkora doboz csokit, hogy lelóg az asztalról. Én komolyan ajánlgattam sok-sok hölgynek az idők folyamán, hogy barátkozzon meg velem - hát most erről (is) lemaradtak.
Észrevette valaki, hogy Cookie Monster hangja kisértetiesen hasonlít Yoda hangjára?
...székre állok, onnan egy nagyot kiálltok:
"A fenébe! Még mindig nem látok!"
Még mindig próbálkozom a társkereső oldalon, bár amilyen sebességgel haladok, még évek kérdése a dolog. Az már kiderült, hogy alacsony vagyok... Minden lány 180+ magas pasit keres. Ez meg egy olyan adottság, ami ellen nem igazán tudok mit tenni. A tűsarkú meg nem áll jól. (Aztán ki tudja - még nem próbáltam.) Esetleg kérek tanácsot Sárközy elnök úrtól.
Egyébként hülye szóhasználat a magassaág hiányát adottságnak mondani. Elvégre pont az a baj, hogy nincs elég hozzáadva.
Hazafelé a metróból kiszállva láttam, ahogy egy lány mosolyogva integetett a másik oldalra beálló szerelvényen valakinek. Jó lenne, ha néha nekem is integetnének így, illetve lenne kinek integetnem.
Utólag szólók előre, hogy vissza fog esni a blogolási aktivitásom egy időre. Amiről szívesen írnék, arról nem szabad. Amiről szabadna, azt meg nem akarom leírni, mert mindig csak hisztizek a blogon. Meg különben is! Menjetek ki a friss levegőre, élvezzétek az életet és nyugtasson meg a tudat, hogy nekem most úgyis rosszabb... (Mindent az olvasókért.)
Nap végi toldalék: A sírás(ó) kerülget
De egyetlen élet oly kevés.
Tegnap használtam ezt a szót: haditerv. Minden alkalommal, amikor hallom, Süsü jut eszembe. Az egyik epizódban a fiatal herceggel kimennek vackort szedni és "háborúzni". Mielőtt elindulnak, megbeszélik a haditervet:
Süsü: "És mi legyen a haditerv?"
Herceg: "A haditerv a következő: Én megyek elől, Te jössz utánam!"
Süsü: "Óóóóó, hát ez nagyszerűűűű haditerv!"
Ezt az utat is túléltem. Remélem egyhamar nem kell újra repülnöm. (Most csak egy lány tudna elcsábítani repülő útra.)
Majd megéneklem a párizsi utat is - amint normálisan kialudhatom magam. Az egyetlen jó dolog benne egy török lány volt, akivel az utolsó 2-3 órában beszélgettem kicsit. 2 és fél napból ez nem sok...
De ha már a nőknél tartunk: a mocskos franciák eldugták a jó nőket míg ott voltam. A repülőgépből kiszállva egy gyönyörű lány várta az utasokat, utána nem láttam egy szép lányt sem. Hogy a fenébe lett ez a szerelem városa??? A közepén meredező fallikus szimbólum miatt?
Vagy párizsi. Valamelyik felvágott. Én meg arra vágok fel, hogy láttam az Eiffel tornyot. Messziről, egy taxiból. És csak a felső részét, a lábait kitakarták a házak. Olyan volt, mint egy kivilágított bájdorong.
Ennyire volt időm.
- Mire vágsz fel?
- Ilyen apró darabokra!
Ezt a nőt kénytelen vagyok én is belinkelni.
Hétvégi játékcsaj: Felicia Day
az IDDQD blogtól lopva
Idézve a cikkből: "ő valójában minden geek nedves álma, egy 31 éves nerdistennő". És valóban - annak ellenére, hogy vörös.
Minden egyes alkalommal, amikor mobiltelefonálok, elkezdek fel-alá sétálni. Itthon a lakásban, a munkahelyen az irodában... Fura. Miért nem tudok egy helyben megülni?
Ma megjelent egy új film, már le is lehetett tölteni egy nagyon jó minőségű, kamerás változatot. RED Érdemes megnézni. Mókás kis akciófilm.
Szülőanyám mondogatta a címben szereplő elszólást.
Nem olyan rég egyik munkatárssal megnéztük a "híres-hírhedt" 1001 könyvet, amit az ember fiának el kell olvasni. Ebben benne van a Zabhegyező. Tudtam róla, hogy klasszikus, meg kult, meg "alapmű". És most könyv csere-bere révén (én adok Neked, Te adsz nekem - vagy másképp: megmutatom az enyémet, ha megmutatod a Tiédet) lehetőségem nyílt elolvasni.
Még küzdök vele... '-.- Lehet, hogy alapmű és klasszikus, de nem az én stílusom. Viszont roppant kiművelt embör leszek a végére, és a tömegközlekedésen is mindig úgy tartom, hogy mindenki lássa: én a Zabhegyezőt olvasom! Én ilyen intellektüel vagyok! Bezony!
A gyárnak ki kell küldenie 300 levelet. Háromszáz. Ki nem látta a filmet?
Utolsó kommentek