Kedves Taplóm

Egy srác internetes naplója, hogy meglegyen a szocializáció illúziója. A többi majd kiderül, vagy minden beborul.

Csak mert nem érdekel, még nem jelenti, hogy nem is értem.

Utolsó kommentek

  • KeserűPirula: @Seele: Női megérzés. :) Eredetileg az iskoláról akartam írni, mondjuk heti rendszerességgel - de ... (2012.10.13. 15:25) Esti
  • Seele: Szia! De jó újra itt látni. (Egy belső megérzés azt súgta, hogy meg kell néznem a blogodat. :) ) H... (2012.09.22. 11:17) Esti
  • Seele: Hiányzik az aktivitásod. :( Mi történt? (2011.03.03. 21:47) Lézer mutató
  • Briszeisz: Hová tűntél el Pirula? Remélem nem vesztél el teljesen! :) (2011.01.26. 22:27) Egy sütemény illata
  • Seele: Kedves Pirula! Mi újság feléd? Bízom benne, hogy jól teltek az ünnepek és jól vagy. :) (2011.01.04. 14:12) Egy sütemény illata
  • Utolsó 20

Lustaság

Egyelőre az archívum lehetőség nem úgy működik, ahogy szeretném... Ezért az érdeklődőknek csak a lap alján található lapozó linkeket tudom ajánlani. Gőzerővel folyik a javítás... -.-'

Magassarkú

2010.11.28. 20:35 | KeserűPirula | 2 komment

Egyszer most már hivatalosan és tudományosan meg kell mérnem, hány centi magas vagyok. Nézegetem a hölgyek adatlapjait a csoda társkereső oldalon és nem elég a magasságot figyelnem, de még hozzá kell adnom a magassarkú cipőket is. A hölgyek ugyebár szeretnek magassarkúban megjelenni, főleg különleges alkalmakkor. Ilyenkor pedig nekem is fessnek kell kinéznem, amit elég jól elront, ha alacsonyabb vagyok.
Úgy gondolom, hogy a mindennapokban a hölgyek nem viselnek felhőkarcolókat. Legalábbis eddig olyan hölgyekkel találkoztam, akik nem hódoltak ennek a divatnak. Egy hosszú sétához kényelmetlen, otthon pedig csak nem abban járkálnak, ahogy valószínűleg mosogatni sem kisestélyiben és mosolyogva szoktak. Szóval hosszú távon ennek nem szabadna problémának lenni. (Amúgy is elég sokat elmond a kapcsolatról, ha ez probléma...)
De nem tudom nem elfelejteni volt (férfi) főnökömet, aki felhívta a (hölgy) munkatársait üzleti tárgyalások előtt és megkérdezte Őket, mit vesznek fel. És ahhoz öltözött. Engem, ha egyedül vagyok, akkor nem annyira érdekel, hogy mit veszek fel. De a hölgyeknek fontos. És számomra fontos, hogy a számomra fontos hölgynek fontos. (Juhú! Egyszerű mondatszerkesztés.) A végeredmény tehát az, hogy ez bizony fontos.
:(

Az élet nem egyszerű.

Címkék: kreténpirula

Outsourced

2010.11.28. 19:13 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Ma megnéztem az eddig levetített 9 részét az Outsourced című sorozatnak. Egy amerikai managert átküldenek Indiába, hogy az ottani call-centert vezesse. Nem erőltetett, kedvesen vicces és még a "gonosz" karakternek is vannak szerethető tulajdonságai. (De legalábbis lehet a kárára nevetni.) És az egész úgy kezdődik, hogy vagy elválallja az állást, vagy ki van rúgva. Hol is találkoztam ilyesmivel...

Update: megnéztem a 2006-os nagyfilmet is, amiből a sorozat is sokat merít, ha jól látom. A film inkább a romantikus szálat "gombolyítja". Aranyos, néhol mókás, bár nincs benne a legjobb 10 romantikus film illusztris listájában. De egy ilyen esős éjszakára pont jó volt.

(... közben jobban utána néztem és a sorozat tényleg a filmből nőtte ki magát.)

Címkék: film rövid neménvoltam

Hav

2010.11.28. 13:32 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Ma délben vettem észre, hogy valamikor a nap folyamán lehullt az első hó. Mikor kinéztem az ablakon már el is olvadt a nagyobb része. Pár perccel később tudatosult bennem, hogy semlegesen érintett a dolog. Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy gyermeki örömmel tapsikoljak, de ahhoz még túl fiatal, hogy bosszankodjak a sár és latyak miatt. Szomorú, de semmilyen érzelmet nem váltott ki a havazás.

A halott vonal vége

2010.11.26. 20:10 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Angolul a határidőt deadline-nak mondják, vagyis "halott vonal". (Ha átléped a vonalat, halott vagy...) Ma délben a 3 lány befejezte a 6 hetes projektet, ami miatt már mind a négyen idegbetegek voltunk. Én délután 4 órakor készültem el a saját részemmel, mert a végeredményt még pofozgatni kellett.
Mintha egy hatalmas súlyt dobtam volna le a hátamról... Legalábbis hétfőig, mert szerintem akkor fogják megnézni a külföldiek, úgyhogy még nem biztos, hogy vége.

Most lett volna jó hazaérkezéskor, ha vár valaki itthon. Mondhattam volna neki, hogy...
"Asszony, kapj magadra valami csinosat, púderezd be az orrod hegyét és indulunk vacsorázni valami vendéglőbe. Rendelünk két hatalmas tál ételt, én leiszom magam, de nagyon, Te pedig vacsora után hazanavigálsz. Vagy otthagysz egy árokban, attól függően mit magyarázok vacsora alatt..."

Kiengedni a fáradt gőzt, meghallgatni a másik problémáit, hogy egy picit elszakadjak a saját nyűgjeimtől. És persze becsípni, hogy mindent szépnek lássak.

Címkék: agymenés

Szenvedő szerkezet

2010.11.26. 09:03 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

"A macska fel van mászva a fára."
Az angolban elég elterjedt a szenvedő szerkezet. Most, hogy már 3. hete fordítom a csoda programunk címkéit, már értem miért hívják szenvedő szerkezetnek... Kínszenvedés a fordítás. *broáf*

Néhány példa a lefordítandó szövegekre:

The Objective Key People [{0}] are not aligned to the target responsible account manager.

The user roles that display only the customers aligned to their territory hierarchy.

Send Refresh Upgrade (ez mi a jó bánatot jelenthet?!)

folyt. köv., csak haladni is kell

Címkék: rövid kreatívpirula kreténpirula

Az Excel mágus

2010.11.25. 21:24 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Fáradt vagyok, volt vagy 3 szívrohamom a mai nap folyamán és egyszer majdnem lementem egy felesért a sarki kocsmába munkaidőben. Holnap van a határideje az épp aktuális feladatnak, és ma délután 4-kor derült ki, hogy még hiányzik 300 telefonhívás.
Persze nem azonnal ez derült ki... Először egy 2 hete elkészített listát próbáltam volna frissíteni a mai adatokkal, de sehogy nem jött ki az elvárt végeredmény. Ezzel elszüttyögtem 1 órát. Végül kivágtam az egészet a kukába és újra kezdtem. Fél óra múlva kiderült, hogy 750 sor hiányzik. Ekkor volt a második szívrohamom... Miután a munkatársak repülő sóval visszahoztak Szent Péter kapujából, a fent átélt megvilágosulással rájöttem, hogy elfelejtettem hozzáadni néhány jól elrejtett adatot. Ennek megörülve akartam lemenni a felesért. Amikor aztán megbütyköltem a listákat, kijött a fent említett 300 (egészen pontosan 279) sor maradék. 3. szívroham...
A három lányt este jól körbetelefonáltam, hogy holnap bizony megint feszített tempó lesz. Annnnnnyira örültek nekem. És ez a 300 sor úgy jött össze, hogy az Excel-ben rosszul jelöltem ki egy nagyobb adatmennyiséget még 2 hete... Én, a mágus.

Közben a társkeresés sem megy igazán. Írok, várok, lemondok. Ma meg még írni sincs erőm, pedig nem sokáig fogom bírni, hogy nincs ki mellett feltöltődni.

Ezen még a tegnapi csoki maradéka sem segít...

Címkék: tapló kreténpirula

Tsoki

2010.11.24. 21:25 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Kaptam egy akkora doboz csokit, hogy lelóg az asztalról. Én komolyan ajánlgattam sok-sok hölgynek az idők folyamán, hogy barátkozzon meg velem - hát most erről (is) lemaradtak.

Észrevette valaki, hogy Cookie Monster hangja kisértetiesen hasonlít Yoda hangjára?

Címkék: videó rövid

Nokia Mixed Reality

2010.11.24. 14:52 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Címkék: videó neménvoltam

Burgonya és váza

2010.11.24. 14:30 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Az angolban ezt a két szót kétféleképpen is ejthetik. A krumpli kétféle ejtésével fejezik ki a mi "az egyik 19, a másik 1 híján 20" mondásunkat. (Valahogy így: "Te azt mondod 'potátó' én azt mondom 'potétó'.)
A legutolsó családi ebéden szóba került, hogy nem ártana fejleszteni a nyelvtudásunk, illetve más anyanyelvűeknek milyen nehéz lehet a magyar nyelv. Tesóm mondott egy példát a nyelvünk nehézségére. Nekünk sok rokonértelmű szavunk, szinonímánk van. Ami viszont az elterjedt kifejezésekben gondot okozhat. Pl. ha azt mondom, hogy "megy a hasam", akkor mindenki tudja, hogy kibérlem a gondolkodó szobát pár órára. De ha a külföldi ehelyett azt mondaná, hogy "jár a hasam", akkor nem biztos, hogy a röhögéstől utat engednénk neki a mellékhelyiség felé.

- Mit adjunk a hasmenéses vízilónak?
- ???
- Utat...

Címkék: neménvoltam kreténpirula

Kicsi vagyok...

2010.11.23. 23:32 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

...székre állok, onnan egy nagyot kiálltok:
"A fenébe! Még mindig nem látok!"

Még mindig próbálkozom a társkereső oldalon, bár amilyen sebességgel haladok, még évek kérdése a dolog. Az már kiderült, hogy alacsony vagyok... Minden lány 180+ magas pasit keres. Ez meg egy olyan adottság, ami ellen nem igazán tudok mit tenni. A tűsarkú meg nem áll jól. (Aztán ki tudja - még nem próbáltam.) Esetleg kérek tanácsot Sárközy elnök úrtól.

Egyébként hülye szóhasználat a magassaág hiányát adottságnak mondani. Elvégre pont az a baj, hogy nincs elég hozzáadva.

Címkék: rövid tapló

Integetni

2010.11.23. 18:40 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Hazafelé a metróból kiszállva láttam, ahogy egy lány mosolyogva integetett a másik oldalra beálló szerelvényen valakinek. Jó lenne, ha néha nekem is integetnének így, illetve lenne kinek integetnem.

Címkék: rövid

Idegenek

2010.11.23. 09:57 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Lementem a bótba pénzt váltani és mikor Deák Feri bácsival fizettem a kasszánál, bocsánatot kértem a pénztáros lánytól. (450 HUF-ért vásároltam...) Ebből egy rövid beszélgetés kerekedett és a végén mindketten kicsit vidámabban köszöntünk el.
Pár kedves, vagy legalább vicces szó mennyit jelenthet. Már annyira be vagyunk gubózva a saját világunkba, hogy a többieket legfeljebb kikerülendő akadálynak tekintjük, nem pedig értő/érző lényeknek. Nagyon is igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Nem kell egy mozdulattal megváltani a világot, elég olyan apróságokkal, mint pl. mosolyogni a másikra, elejteni pár kedves szót, vagy beletalálni a szemetesbe. Több milliárdan vagyunk - ha mindenki így cselekszik, máris egy jobb helyen élhetnénk.

Azért figyelitek milyen ideológiát kerítettem aköré, hogy leálltam beszélgetni egy pénztáros kislánnyal?
 

Címkék: kreatívpirula kreténpirula

Nyitás

2010.11.21. 10:36 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Mivel megint pofára estem, elkezdtem egy új játékot. Még a legelején egy olasz maffiozó tanácsokat ad a főszereplőnek, hogyan ismerkedjen meg nőkkel. Íme:

"Hey, is that a mirror in your pocket? Because I can see myself in your pants."
(Az ott egy tükör a zsebedben? Csak mert látom magam a nadrágodban.)

"If I could rearrange the alphabet, I'd put U and I together."
(Ha újra tudnám rendezni az ABC-t, akkor az U-t és az I-t egymás mellé tenném. /U - you, vagyis Te, I - én/)

"Hey, that's a nice outfit. It would look good crumpled up at the foot of my bedroom in the morning."
(Szép ruha. Jól mutatna összegyűrve az ágyam lábánál reggel.)

"Do you know the difference between sex and conversation? No? Do you want to come to my place to talk?"
(Tudod mi a különbség a szex és a beszélgetés közt? Nem? Nem akarsz feljönni hozzám egy kis csevejre?)

"Why don't we go back to my place and play house? You'll be the door and I'll slam ya."
(Miért nem megyünk fel hozzám és játszunk házat? Te leszel az ajtó, én meg bevágom.)

Címkék: videó neménvoltam

Mély dolgok

2010.11.19. 13:19 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Konyha a gyárban, 2 munkatárs a kis asztalnál kávézik, én meg készítem a teámat. Bejön egy negyedik munkatárs és elkezdi nyitogatni a szekrényeket. Egyik kávézó megkérdezi:
M1: Mit keresel?
M2: Valami mélyet...
KP: Filozófia?
 

Címkék: tapló kreténpirula

Morál

2010.11.19. 11:21 | KeserűPirula | 2 komment

A 3 hölgy, akik hivatalosan a beosztottaim, egy általam elrontott előrejelzés miatt a héten és a jövő héten túlóráznak. (Hivatalosan legalábbis...) Kissé feszültek, néha már egymás közt is vitatkoznak.

A mai nap borús, esős, az embernek nincs kedve élni sem. Lementem hát a boltba, vettem 3 óriás Túró Rudit, majd átsétálva a virágoshoz, vettem 3 szál sárga gerberát. Mellé kötöttek 1-1 szál zöldet, majd egy sárga masnival rájuk rögzítették a Túró Rudikat.

A lányok nagyon örültek neki.

Címkék: tapló kreatívpirula

Mitől legyen jó kedvem?

2010.11.19. 08:12 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Címkék: videó neménvoltam

Néma Levente

2010.11.18. 11:13 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Utólag szólók előre, hogy vissza fog esni a blogolási aktivitásom egy időre. Amiről szívesen írnék, arról nem szabad. Amiről szabadna, azt meg nem akarom leírni, mert mindig csak hisztizek a blogon. Meg különben is! Menjetek ki a friss levegőre, élvezzétek az életet és nyugtasson meg a tudat, hogy nekem most úgyis rosszabb... (Mindent az olvasókért.)

Nap végi toldalék: A sírás(ó) kerülget

Címkék: rövid

Menekülés a valóságból

2010.11.16. 00:05 | KeserűPirula | 3 komment

A mai napom elég ramaty volt. Bent leordították a hajam, és az a gáz, hogy volt rá ok. Az más kérdés, hogy nem ilyen alpári, nyálfröcsögős stílusban kell mindezt előadni. Ennek örömére aztán 20:15-kor zártam be a gyár kapuit. És még így is le vagyok maradva 2 napnyi fordítással.
Összesen két jó dolog történt ma. Egy telefonhívás illetve az esti kocogás. 3 hónap óta először. Jól esett a belemnek. Most még lövök valami ehetőt a hűtőben, bepakolok egy filmet a gépbe és leszarom az egész életet. Megpróbálok valami jót kihozni ebből.

Persze telhetett volna így is az estém:

- Éljen! Most szabadultam! - szólok bele a telefonba.
- Na mi van, mégis elkaptak a rendőrök? - kérdezed.
- Hm? Nem, a gyárból szabadulok most.
- Beteg vagy? Túlórázol?
- Eh, a muci-macának havi vérzése van és leordította a hajam.
- Már megint?
- Hja, a végén még megszokom. És Te merre rontod a levegőt?
- Barátnőzök.
- Azt én is akarok.
- Arra most picit várnod kell. Szerintem most rossz kislány leszek és csak este 10 után érek haza.
- És utána mennyire leszel még rossz kislány?
- Mire gondolsz?
- Hááát, azt a pozíciót most nehezen tudnám elmesélni...
- Hülye. :) ... Azért ne felejtsd el.
- Rendben. Na, hagylak nőzni, mert itt közben fülledt estbe fulladt a nap, ahogy itt állok az irodában, télikabátban. Tsók!
- Puszi!
Hazaérve gyorsan lezuhanyozom, majd miközben a nyúlcipőmet próbálom felrángatni, újra felhívlak. (Egy kézzel aztán még nehezebben jön fel a topánka.)
- Szia!
- Szia! Mi történt, eltévedtél? - kérdezed.
- Tudod, hogy számomra Te vagy a fény a sötétségben és nélküled haza sem találok.
- Látod, ez az. Mire mennél Te nélkülem?
- Nem sokra...
- Mintha némi iróniát hallanék ki ebből...
- Biztos a telefon. Amúgy mi ez a nagy vihorászás a háttérben?
- Semmi, semmi...
- Szóval rólam pletykáltatok!
- Miért hiszed mindig, hogy körülötted forog a világ? Nem vetted észre, hogy körülöttem? De amúgy igen, rólad pletykáltunk.
- Tudtam! Most épp melyik történetet mesélted el neki?
- Jobb, ha nem tudod...
- Azt hiszem ebben igazad van.
- Még csodálkozol? Amúgy Nálad meg mi ez a nagy szuszogás? Te is nővel vagy?
- Nekem csak a telefonszex jut... Nem, én a cipő lyukába próbálom beletuszkolni a lábam, csak 1 kézzel nehezen megy.
- Mi ez a lábfétis? Esetleg próbáld meg a kezed kivenni a cipőből, úgy belemegy a lábad.
- Bölcsességed még ilyen távolról is beragyogja a szobát.
- Ugye? Egyébként miért is küzdesz azzal a szegény cipővel? Nem otthon vagy?
- De, csak mivel Te épp távol vagy, bennem meg tombol az energia, kimegyek kocogni.
- És a bokád? - kihallom a féltést a hangodból.
- Aggódsz értem? Hát mégis szeretsz?
- De legalábbis pereclek.
- Valahol el kell kezdeni. Nnnna, közben nagyjából feljött a cipő is.
- Kéz és lábtörést. De azért vigyázz magadra. Mi van, ha eléd ugrik a rézfaszú bagoly?
- Végül is futni megyek, majd elszaladok.
- Na jó. De azért ha már a végét járod, azért küldj füstjeleket, hogy össze tudjalak kaparni.
- Rendben. Tsók!
- Puszi!
Mikor a kocogásból hazaérve próbálom a zárakat, már tudom, hogy otthon vagy.
- Hello!
- Szia! Túlélted?
- Épphogy... - közben bemegyek a szobába, ahol a kanapén ülsz összegömbölyödve, egy takaró alatt és csak a fejed, meg a gőzölgő teás bögrét tartó kezed látszik ki. A monitoron épp valami film megy. Odahajolok hozzád és adok egy puszit, amit Te is viszonzol.
- Húúú, de oroszlánszagod van.
- Én vagyok az állatok királya! - leveszem a pólóm és Tarzan mintájára megdöngetem a mellkasom - köhh-köhh...
- Állat mindenképp, na de király?
- Most futottam le a maratont, - erre majdnem kiköpöd a teát - mire számítottál?
- Kucc-kucc. A sírba viszel. Tessék elmenni fürdeni.
- Asszony, vigyázz magadra! Emberszámba se veszel, büdösnek tartasz... Így folytatod, kint alszol a kanapén!
- Biztos? - és a takaró alól kecsesen kidugod az egyik meztelen lábad. Közben a szempilláiddal kolibrit megszégyenítő sebességgel versz.
- Öhm... Ez egy jó érv, de a férfiúi önérzet, meg ilyenek...
Ekkor a másik lábad is kidugod és a kanapéra kihívóan felrakod őket. Majd az egyik kezeddel lejjebb tolod a takarót a válladról és ekkor látom, hogy nincs is rajtad póló.
- 2 perc és itt vagyok! - kiáltom, miközben már viharzok is a fürdőbe.
Törülközve jövök ki pár perc múlva, de addigra Te már visszabújtál a takaró alá. Lehuppanok hát melléd, a kezem a takaró alá dugom és az egyik ujjammal simogatom a lábad.
- Mmmm, mennyivel jobb illatod van.
- Érted bármit. A teádnak is jó illata van.
- Készítettem Neked is, kint van a konyhában.
- Egy tündér vagy! - behozom a teát és visszaülök melléd.
- Mit nézünk?
- Valami lányos film. Nemsokára vége. - majd kis helyezkedés után a fejed a vállamra hajtod és megosztod velem a takarót. Átölellek, adok egy puszit a fejed búbjára, beszippantom hajad illatát, majd miközben próbálom megfejteni a filmet, a másik kezem felfedező körútra indul - vajon csak a póló hiányzik, vagy más sincs rajtad?
A film végével felállsz, a takaró, mint egy palást hullik alá, galád módon eltakarva előlem. Egy mozdulattal lekapcsolod a monitort, már csak a hangszóró apró kis zöld ledje küzd a sötétséggel. A szemem még káprázik, mikor érzem a kezed az arcomon, lassan haladva lefelé a mellkasomra...
- Hogy is volt az a pozíció? - és bár az arcod nem látom, hallom, hogy mosolyogsz.
 

Címkék: tapló kreatívpirula

Felkészülten

2010.11.14. 10:39 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Ma is családi ebédre vagyok hivatalos. Az előzmény mindig az, hogy hét közben felhívnak, hogy megyek-e, mert ebéd lesz. Persze, megyek! Csakhogy sosem tudom, hogy miért is?

Épp ezért most hívtam tesómat, mert nem tudtam, hogy miért látogatjuk meg apám hugát.

T: Halló?
KP: Helló! Azt szeretném megkérdezni, hogy ma tulajdonképp miért is megyünk? Kinek lesz a micsodája?
T: Apánk hugának lesz az X. születésnapja.
(Háttérben tesóm anyukája és tesóm barátnője visítva röhög.)
KP: Ah, ok, akkor virággal kell készülni.
T: Nem árt.
KP: Köszi, helló.
T: Csá.

Így megy ez...
 

Címkék: tapló kreténpirula

Elmondanám mennyit érsz

2010.11.11. 13:53 | KeserűPirula | 7 komment

De egyetlen élet oly kevés.

Zanzibár: Az igazi nevem

Címkék: rövid neménvoltam

Mokka, kacagány

2010.11.08. 18:39 | KeserűPirula | 7 komment

Szóval ott tartottam, hogy regisztráltam az egyik társkeresőn. Most végre rávettem magam arra, hogy körül is nézzek ott...

A rendszernek van egy "közös nevező" funkciója, ami a megadott adatok alapján (saját adatok, ideális jelölt "paraméterei") kiad egy listát. Nekem mindjárt 90 hölgyet is felsorolt. Furcsán működik, mert olyan lányokat is megjelenített, akik ilyen-olyan paraméternek nem felelnek meg... (Pl. Miskolc tényleg csak 10 km-re van a fővárostól? Akkor a MÁV még annál is lasabb, mint hittem.) De ez még hagyján. Egyszerűen nem merek "megszólítani" senkit.

A fent említett hölgyek közül nagyon sok csinos és szívesen megismerkednék Velük. De nem érzem magam felkészültnek az újabb visszautasításokra. (Helyesbítek: a semmibe vevésekre. Ez elég magyarosan hangzott?)

Ott van "karnyújtásnyira" egy lány, mosolyog, mint a vadalma, csinos, ránézésre normális is. Írok neki, kiszakítok egy darabkát a lelkemből, a remény hal meg elkezd fickándozni... Aztán paff - fejjel a falnak, a visszautasításnak. Mindig a legfontosabb dolgok a legnehezebbek.

Hajaj. Anyám szófordulatával élve: belőlem sem lesz énekes halott.

Már megint fordítanom kell...

2010.11.08. 16:47 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

No comment.

:-P

Móka, kacagás

2010.11.06. 05:48 | KeserűPirula | 2 komment

Tisztelt publikum, kedves érdeklődők, vérre és mások kínjaira vágyakozók! Újra regisztráltam magam egyik csodálatos párkereső oldalunkon.

Magamat ismerve nem fogom sokáig bírni (nem ez az első eset, hogy ebbe belevágok), de legalább mókás lesz. Sajnos csak külső szemlélőként, de a közönségért bármit...

Címkék: tapló

Reggeli konyha

2010.11.05. 18:04 | KeserűPirula | Szólj hozzá!

Így én is rendszeresen reggeliznék...

Címkék: neménvoltam

Hazugság

2010.11.04. 11:48 | KeserűPirula | 3 komment

Az egész egy kérdéssel kezdődött. "A védekezés ... ?" Mire a megnyugtató válasz: "Bízz bennem!" A kedves olvasó talán kitalálta már, hogy a kérdést anyám tette fel, a választ apám adta. És mivel itt vagyok, arra is rájöhet az olvasó, hogy mi lett az eredmény.
Azonban, ha jobban belegondolok, talán nem is itt kezdődött minden. Elvégre ide is el kellett jutni. Sok-sok "Szeretlek", "Te vagy az igazi" és hasonló hangzott el a fenti kérdés előtt. Ezeknek mi lett az eredménye? A kérdés után pár héttel elváltak szüleim útjai.
Persze itt nincs vége a történetnek. Anyámnak például többször is elismételték, hogy nem kell aggódnia, nem fog fájni a szülés. Először csak üvöltött, később sírt, végül már könyörgött, hogy vége legyen. Képzelem hányszor fordult meg a fejében, hogy megéri-e ez az egész?
És én mikor találkoztam az első kegyes hazugsággal? Rögtön a világrajövetel után. Nem is akárhogy, hiszen pont szülőanyám szájából hallottam. "Cs-ssss, nincs semmi baj, minden rendben lesz..." Minden rendben lesz? Persze.
Azért engem sem kellett félteni a lódítások terén. Amikor kis porbafingóként, ártatlan képpel magyaráztam anyámnak, hogy nem én törtem össze a TV-t. Közben persze a kalapácsot elfelejtettem letenni a kezemből. Vagy amikor kezemet a szívemre téve esküdtem, hogy nem én ettem meg a csokit. Épp csak a számat nem töröltem le, így elég szembetűnő volt a valóság.
Később aztán olyan klasszikusok is előkerültek, mint a "Tanár úr, én készültem!", vagy a "Persze, este tízre itthon leszek!". Az olyanokról meg ne is essék szó, mint a "Nem, természetesen nem ittam semmit! *hukk*" és társai.
Idővel aztán egyre többet foglalkoztam a lányokkal és így egyre szemérmetlenebbül ömlött belőlem a szenny. Elvégre valahogy be kell férközni azokba a bugyikba, nem? Hányszor mondtam látszólag őszintén ugyanazokat a szavakat, amikkel apám is meggyőzte anyámat. Az egyedüli különbség annyi volt, hogy tanulva az Ő hibájukból, én tényleg odafigyeltem a védekezésre. Így komolyabb problémák nélkül jött el a felnőtt kor. (Persze a vizsgákon alakított szereplésemért is megérdemeltem volna egy Oscar díjat. Sikerült úgy átvernem a tanárokat, hogy adtak egy diplomát.)
Újabb maszkok kerültek az arcomra. A munkahelyen meg kellett játszani, hogy mindenkivel jóban vagyok, miközben persze hallgattuk egymást, ahogy az épp nem jelenlévőket szapuljuk. A hivatalokban a türelem álarcát öltöttem magamra, miközben arról fantáziáltam, hogy gépkarabéllyal lövöm ripityára a helyet. Az ártatlanság és megbánás leplét terítettem magamra minden egyes BKV ellenőrzés alkalmával.
A nőknek pedig a megértő, lovagias úriember szerepet játszottam. Sajnos az iskolaidejük alatt azt az egyet megtanulták, hogy ne higgyenek a pasiknak. De, mint azt tudjuk, borban az igazság, így ha eléggé leitattam Őket, akkor máris elhitték az előadásom.
De mindezt nem tudtam volna megtenni, ha nem ugyanezt láttam volna magam körül. Hiszen elkúrtuk - nem kicsit, nagyon. Vagy épp hittünk a meséknek, melyben egy ember (ön)feláldozásával az egész emberiséget megmenthetjük. Elhittük, hogy lesz négyes metrónk és elhittük, hogy szükségünk van arra a kütyüre, amit az a széles mosolyú fickó ajnároz a TV-ben.
Egyszer egy ember azt mondta, hogy színház az egész világ, színész benne minden férfi és nő. Talán ez az egyetlen valódi igazság.



A moly.hu oldalán zajlott le nem olyan régen egy novellaíró-pályázat, aminek a témája a hazugság volt. Nem neveztem be, ezt a szösszenetet csak pár napja forgatom a fejemben. A beküldött pályaművekből is csak egyet olvastam el, mert annak ismerem a szerzőjét. Viszont elolvastam az egyik zsűritag általános kritikáját a művekről. Gondoltam, majd ennek megfelelően fogok írni, de most újraolvasva a kritikát, rájöttem, hogy nem sikerült. Ez is csak egy "fogalmazás", nincs története és a vége össze van csapva. Ezért, ha lesz hozzá hangulatom (eh, zab), talán még csiszolok rajta. Szóval ez most csak egy üvegfiók. Fióknak írt mű, de mások is láthatják.
Akiben pedig felmerült a kérdés, hogy a történet mennyire kitaláció... Eléggé. Akinek van szerencsétlensége ismerni, az tudja/sejti, hogy mik mögött vannak valós "élmények", akinek meg van szerencséje nem ismerni, azok intézzék el egy legyintéssel.
Igazából azért írtam, mert a kritika olvasása közben elgondolkodtam a "hazugság egy olyan tág téma, amely mindazonáltal első gondolatra a megcsalást, megcsalatást idézi fel az emberben" tételen. Elsőre nekem is ez ugrott volna be és érdekes kihívásnak véltem, hogy másról (is) írjak. (Mint azt épp most ismertem el, én is csak utólag voltam okos.)
Meg különben is. Ez itten az én blogom, szóval fityiszt mindenkinek - olvasod, nem olvasod, nem kapsz mást. :-P

Címkék: kreatívpirula

süti beállítások módosítása