A mai napom elég ramaty volt. Bent leordították a hajam, és az a gáz, hogy volt rá ok. Az más kérdés, hogy nem ilyen alpári, nyálfröcsögős stílusban kell mindezt előadni. Ennek örömére aztán 20:15-kor zártam be a gyár kapuit. És még így is le vagyok maradva 2 napnyi fordítással.
Összesen két jó dolog történt ma. Egy telefonhívás illetve az esti kocogás. 3 hónap óta először. Jól esett a belemnek. Most még lövök valami ehetőt a hűtőben, bepakolok egy filmet a gépbe és leszarom az egész életet. Megpróbálok valami jót kihozni ebből.
Persze telhetett volna így is az estém:
- Éljen! Most szabadultam! - szólok bele a telefonba.
- Na mi van, mégis elkaptak a rendőrök? - kérdezed.
- Hm? Nem, a gyárból szabadulok most.
- Beteg vagy? Túlórázol?
- Eh, a muci-macának havi vérzése van és leordította a hajam.
- Már megint?
- Hja, a végén még megszokom. És Te merre rontod a levegőt?
- Barátnőzök.
- Azt én is akarok.
- Arra most picit várnod kell. Szerintem most rossz kislány leszek és csak este 10 után érek haza.
- És utána mennyire leszel még rossz kislány?
- Mire gondolsz?
- Hááát, azt a pozíciót most nehezen tudnám elmesélni...
- Hülye. :) ... Azért ne felejtsd el.
- Rendben. Na, hagylak nőzni, mert itt közben fülledt estbe fulladt a nap, ahogy itt állok az irodában, télikabátban. Tsók!
- Puszi!
Hazaérve gyorsan lezuhanyozom, majd miközben a nyúlcipőmet próbálom felrángatni, újra felhívlak. (Egy kézzel aztán még nehezebben jön fel a topánka.)
- Szia!
- Szia! Mi történt, eltévedtél? - kérdezed.
- Tudod, hogy számomra Te vagy a fény a sötétségben és nélküled haza sem találok.
- Látod, ez az. Mire mennél Te nélkülem?
- Nem sokra...
- Mintha némi iróniát hallanék ki ebből...
- Biztos a telefon. Amúgy mi ez a nagy vihorászás a háttérben?
- Semmi, semmi...
- Szóval rólam pletykáltatok!
- Miért hiszed mindig, hogy körülötted forog a világ? Nem vetted észre, hogy körülöttem? De amúgy igen, rólad pletykáltunk.
- Tudtam! Most épp melyik történetet mesélted el neki?
- Jobb, ha nem tudod...
- Azt hiszem ebben igazad van.
- Még csodálkozol? Amúgy Nálad meg mi ez a nagy szuszogás? Te is nővel vagy?
- Nekem csak a telefonszex jut... Nem, én a cipő lyukába próbálom beletuszkolni a lábam, csak 1 kézzel nehezen megy.
- Mi ez a lábfétis? Esetleg próbáld meg a kezed kivenni a cipőből, úgy belemegy a lábad.
- Bölcsességed még ilyen távolról is beragyogja a szobát.
- Ugye? Egyébként miért is küzdesz azzal a szegény cipővel? Nem otthon vagy?
- De, csak mivel Te épp távol vagy, bennem meg tombol az energia, kimegyek kocogni.
- És a bokád? - kihallom a féltést a hangodból.
- Aggódsz értem? Hát mégis szeretsz?
- De legalábbis pereclek.
- Valahol el kell kezdeni. Nnnna, közben nagyjából feljött a cipő is.
- Kéz és lábtörést. De azért vigyázz magadra. Mi van, ha eléd ugrik a rézfaszú bagoly?
- Végül is futni megyek, majd elszaladok.
- Na jó. De azért ha már a végét járod, azért küldj füstjeleket, hogy össze tudjalak kaparni.
- Rendben. Tsók!
- Puszi!
Mikor a kocogásból hazaérve próbálom a zárakat, már tudom, hogy otthon vagy.
- Hello!
- Szia! Túlélted?
- Épphogy... - közben bemegyek a szobába, ahol a kanapén ülsz összegömbölyödve, egy takaró alatt és csak a fejed, meg a gőzölgő teás bögrét tartó kezed látszik ki. A monitoron épp valami film megy. Odahajolok hozzád és adok egy puszit, amit Te is viszonzol.
- Húúú, de oroszlánszagod van.
- Én vagyok az állatok királya! - leveszem a pólóm és Tarzan mintájára megdöngetem a mellkasom - köhh-köhh...
- Állat mindenképp, na de király?
- Most futottam le a maratont, - erre majdnem kiköpöd a teát - mire számítottál?
- Kucc-kucc. A sírba viszel. Tessék elmenni fürdeni.
- Asszony, vigyázz magadra! Emberszámba se veszel, büdösnek tartasz... Így folytatod, kint alszol a kanapén!
- Biztos? - és a takaró alól kecsesen kidugod az egyik meztelen lábad. Közben a szempilláiddal kolibrit megszégyenítő sebességgel versz.
- Öhm... Ez egy jó érv, de a férfiúi önérzet, meg ilyenek...
Ekkor a másik lábad is kidugod és a kanapéra kihívóan felrakod őket. Majd az egyik kezeddel lejjebb tolod a takarót a válladról és ekkor látom, hogy nincs is rajtad póló.
- 2 perc és itt vagyok! - kiáltom, miközben már viharzok is a fürdőbe.
Törülközve jövök ki pár perc múlva, de addigra Te már visszabújtál a takaró alá. Lehuppanok hát melléd, a kezem a takaró alá dugom és az egyik ujjammal simogatom a lábad.
- Mmmm, mennyivel jobb illatod van.
- Érted bármit. A teádnak is jó illata van.
- Készítettem Neked is, kint van a konyhában.
- Egy tündér vagy! - behozom a teát és visszaülök melléd.
- Mit nézünk?
- Valami lányos film. Nemsokára vége. - majd kis helyezkedés után a fejed a vállamra hajtod és megosztod velem a takarót. Átölellek, adok egy puszit a fejed búbjára, beszippantom hajad illatát, majd miközben próbálom megfejteni a filmet, a másik kezem felfedező körútra indul - vajon csak a póló hiányzik, vagy más sincs rajtad?
A film végével felállsz, a takaró, mint egy palást hullik alá, galád módon eltakarva előlem. Egy mozdulattal lekapcsolod a monitort, már csak a hangszóró apró kis zöld ledje küzd a sötétséggel. A szemem még káprázik, mikor érzem a kezed az arcomon, lassan haladva lefelé a mellkasomra...
- Hogy is volt az a pozíció? - és bár az arcod nem látom, hallom, hogy mosolyogsz.
Utolsó kommentek