Kedves Taplóm

Egy srác internetes naplója, hogy meglegyen a szocializáció illúziója. A többi majd kiderül, vagy minden beborul.

Csak mert nem érdekel, még nem jelenti, hogy nem is értem.

Utolsó kommentek

  • KeserűPirula: @Seele: Női megérzés. :) Eredetileg az iskoláról akartam írni, mondjuk heti rendszerességgel - de ... (2012.10.13. 15:25) Esti
  • Seele: Szia! De jó újra itt látni. (Egy belső megérzés azt súgta, hogy meg kell néznem a blogodat. :) ) H... (2012.09.22. 11:17) Esti
  • Seele: Hiányzik az aktivitásod. :( Mi történt? (2011.03.03. 21:47) Lézer mutató
  • Briszeisz: Hová tűntél el Pirula? Remélem nem vesztél el teljesen! :) (2011.01.26. 22:27) Egy sütemény illata
  • Seele: Kedves Pirula! Mi újság feléd? Bízom benne, hogy jól teltek az ünnepek és jól vagy. :) (2011.01.04. 14:12) Egy sütemény illata
  • Utolsó 20

Lustaság

Egyelőre az archívum lehetőség nem úgy működik, ahogy szeretném... Ezért az érdeklődőknek csak a lap alján található lapozó linkeket tudom ajánlani. Gőzerővel folyik a javítás... -.-'

Erre is rájöttem

2010.07.09. 18:20 | KeserűPirula | 2 komment

Végig gondoltam, hogy miért szar a romantikus film, ha egyedül van az ember.

Ami nyílvánvaló, hogy nézőnk a filmben olyan érzéseket lát, amiből épp kimarad. Ez nem túl kellemes és még keserű szájízt is hagy maga után. (Mint egy keserű pirula...) Valószínűleg hangulattól is függ, hogy ezt hogyan dolgozza fel a delikvens - nekem nem sikerült higgadtan.

Azonban a romantikus filmeknek van egy rejtett hangulatromboló eleme is.
Miért néz az ember filmet? Kikapcsolódásként. Egy-két órára egy tőle idegen világba csöppen, nem kell gondolkodni, nem kell dönteni, csak szájszélen halvány csíkban csorgó nyállal zombulni a képernyő elött. Akciófilmeknél, krimiknél pár óra adrenalin, vígjátéknál pár óra nevetés, horrornál pár óra rettegés (és adrenalin /és nem alvás/). Romantikus filmeknél meg pár óra összebújás a másikkal. Jobb esetben. De mi épp a bal esetről (balabbik esetről?) beszélünk, amikor nincs kivel összebújni. Nem baj, álmodozni lehet, nézzük meg a filmet.
Mit is látunk? Azt, hogy 2 óra alatt megoldódik minden. 120 perc elég ahhoz, hogy az ember megtalálja a boldogságot! Megismerkedés, boldog együttlét, konfliktus, kibékülés, happy end. Egy nap egy tizenketted részébe összesűrítve.
Közben szerencsétlen páciens meg már hónapok, évek óta egyedül van. De kétszer hatvan perc elég... Ez az igazi hátbaszúrás.

A TV-ből nagyon hasznos dolgokat tanulhatunk meg. Például, hogy 2 óra alatt össze lehet jönni a nagy Ő-vel. Vagy, hogy a nők kiskosztümben, mosolyogva mosogatnak.

Címkék: agymenés

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvestaplom.blog.hu/api/trackback/id/tr852141502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Briszeisz 2010.07.11. 21:30:13

Milyen igaz. Én a hollywoodi giccseken nőttem fel és még most sem hevertem ki teljesen, hogy a valóságban a dolgok egyszerűen nem így működnek...

Azért mosogatnak kiskosztümben, mert utálják a kiskosztümöt és remélik, hogy egy jó zsíros folttal majd hordhatatlanul tönkreteszik és azért mosolyognak, mert előre örülnek, hogy nem kell többet felvenniük.

KeserűPirula 2010.07.12. 13:26:46

@Briszeisz: Hehe, ez egy jó magyarázat.
Indítványozom, hogy ezentúl mosogassanak bikiniben. Úgyis víz közelében vannak mosogatás közben, és még a párjuk is szívesen betársul egy ilyen eseménynél. Tovább lehet fejleszteni ezt a meztelenül mosogatással, bár annak teljesen más vége lehet, ha a mosogató nő párja is betársul.
(Magamat ismerve a bikinis változat is hasonlóan érne véget...)
süti beállítások módosítása