Hazudj. Az emberek nem szeretik hallani az igazságot. Sőt, nem is akarják hallani. Ezért működik a politika, a vallás és a reklám. Ezért jut feljebb a ranglétrán a seggnyaló munkatárs. Így maradnak meg a barátságok és a kapcsolatok.
Szerencsés vagy, ha van valaki, akitől elfogadod az igazságot.
Ennek a folytatása...
A következő 3 hétben le kell fordítani 50 oldalnyi technikai dokumentációt. Az első oldal után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez SZOPÁS!
Update: Tévedtem. Ez nem SZOPÁS, hanem SZOPÁS³!
Egy korábbi bejegyzésben azon kesergek, hogy mindenki folyamatosan boldogtalannak hisz. Pedig hát nem is. Most eszméltem rá, hogy a nickem meg közben Keserű Pirula. Az IQ nálam is lecsapja a biztosítékot.
Azért lett ez a nick, mert év elején még eléggé a béka feneke alatt volt az életkedvem. (Ettől függetlenül nem vagyok non-stop boldogtalan.) Akkor épp megfelelt a hangulatnak.
Aztán persze találtam egy másik eredet történetet is. (Magyar vagyok, sok eredet történet kell.) Ha valami csoda történik és egy olyan lánnyal hoz össze a sors, aki olvassa a blogot, akkor majd megkérdezhetem Tőle, hogy nem akarná-e bekapni a keserű pirulát? Mert hát ez egy szopogató pirula.
"Igen, igen... pont így... Neeem, nem ráááÁÁGH..."
Pár napja kerestem valamit az imdb-n és a címoldalon megláttam ezt a képet.
A hölgy Anna Paquin és a True Blood sorozatban Sookie-t játsza. Nem követem a sorozatot sem TV-n, sem könyvben. Valami vámpíros, ha jól értesültem. Nekem máshonnan volt ismerős, csak sokáig tartott, mire rájöttem. (Szörnyű volt... percekig nézni ezt a képet... micsoda kín... ühüm.) Végül eszembe jutott, hogy az X-Men filmekben Ő játszotta Vadócot. (Bár nagyon nem hasonlít az eredeti Vadócra. ... Bár most látom, hogy átrajzolták a Marvel honlapján, hogy mégis hasonlítson...)
Ha nem nézzük, hogy ezen a képen épp szőke, igencsak szemrevaló teremtés. És Snoop Dogg-al akár rajongói klubbot is alakíthatnánk.
Annak ellenére, hogy már hányszor megjártam, még mindig beleszólok mások életébe. Aztán tágra nyílt szemekkel értetlenkedem, hogy miért fordulnak el tőlem az emberek.
Pedig én csak...
Csak mert nem érdekel, még nem jelenti, hogy nem is értem.
- Homer Simpson
via: funkin' over da kitchen sink
Bocsánat a sok képes bejegyzés miatt, de annyira jók. Ennél jóval többet beszúrnék, de inkább nézzétek meg a képeket a linkelt oldalon. Pici angol tudás néhol szükségeltetik, de nélküle is találni finomságokat.
Előre megírt bejegyzés.
Ma elcammogtam a McDonald's-ba. Tele volt a hely, így tőlem szokatlan módon eljöttem dolgom végezetlenül. És betértem a ház sarkában lévő pizzériába. A rendelés leadása után hazaindultam, hogy itt várjam meg a 10 percet. Előttem a szomszédban lakó nő sétált. Én pont egy kapunyitásnyival később értem oda. A liftnél köszöntünk, én meg elindultam a lépcsőn - ahogy mindig is szoktam. (Szerintem már tudják, hogy ilyen "különc" vagyok.) Fent aztán pont akkor értem a lifthez, amikor Ő megérkezett, így kinyitottam neki a liftajtót. Először meglepődött, de amikor látta, hogy a karommal jelzem, hogy "erre tessék", akkor elmosolyodott és megköszönte. Nekem mára ez a jó cselekedetem. Nem segítettem előre semmit, de kaptam egy mosolyt.
Amikor az ember fiatal, akkor úgy gondolja, hogy Ő majd megváltja a világot. Aztán bekerül a mókuskerékbe, lejjebb adja a céljait. Végül teljesen felörlődik, örül, ha a szeretteivel kifújhatja magát.
Amikor elér az utazás végére és visszatekint, vajon találni fog az életében valamit, amire azt mondhatja: "Igen, ezzel jobbá tettem valaki más életét!"?
Nekem szerencsém van. Én már most tudom, hogy van egy ilyen cselekedetem. Na nem a liftajtó kinyitása. Egy hölgynek segítettem az életét megváltoztatni. Talán nélkülem is kijutott volna a gödörből, ezt persze nem tudhatom.
Igaz, nem én lennék, ha nem okoztam volna neki fájdalmat. De (valamennyire) megnyugtat a tudat, hogy most olyan élete van, amire vágyott és amit megérdemel.
Te már jobbá tetted valaki életét?
A nevem Miska. Felejthető Fizi Miska.
A blog előző életében már írtam arról, hogy a McDonald's-ban hajlamosak megfeledkezni rólam. Akkor 10 perc után én mentem oda érdeklődni, hogy elkészült-e a rendelésem. Ma egy picit jobb volt a helyzet, a pénztáros lány a szendvics elkészülte után integetett nekem. Amikor odaléptem (és majdnem hanyatt vágtam magam a csúszós padlón) megkérdezte, hogy "ugye Te rendeltél Dupla Royal-t?". A Dupla Sajtos McRoyal™ a magyarországi legnagyobb szendvics, csak akkor kezdik elkészíteni, ha megrendelik. Addig nincs a "melegítőben". Vagyis egyedi, a szokásostól eltérő rendelés.
Bennem mégsem volt biztos a lány. Hüpp.
Persze lehet egy másik magyarázat is. Annyi hozzám hasonlóan jóképű, intelligens tekintetű, bársonyos hangú pasi jár a McDonald's-ban, hogy, a kínaiakhoz hasonlóan, a pénztáros lányoknak már mindegyikünk egyforma.
Hö-hö. Ez jó volt. A könnyem is kicsordult...
Előre megírt bejegyzés.
Egy biztos: a verseimben is, a tanulmányaimban is megfontolás nélkül vagyok őszinte, és ezt sokan nem szeretik, sőt megriadnak tőle.
Bari Károly, HVG magazin, 2010. június 12.
Ez egy érdekes kifejezés: "megfontolás nélkül őszinte". Kevésbé magasztos megfogalmazásban: ami a szívén, az a száján. Kimondja, amit gondol. Viszont az idézetből az is kihallatszik, hogy nem gondol a következményekre. Nem fontolja meg, hogy mi fog történni, ha kimondja a gondolatait. Ha valaki kimondja az igazságot.
Sokan a szememre vetik, hogy keveset beszélek. Én ugyanis megfontoltan vagyok őszinte. Ha minden alkalommal kimondanám amit gondolok... Így sincsenek barátaim. Főleg azért, mert nem tartom senkivel sem a kapcsolatot és hamar megunják az egyoldalú próbálkozásokat. Ha én is megfontolás nélkül beszélnék, akkor viszont utálnának az emberek. Most csak közömbös vagyok.
Mindig megrágom, hogy miként közöljem a gondolataim. (Ezért is szeretem leírni őket, mint kimondani. Van időm újraolvasni, szerkeszteni, aztán kivágni mindet a kukába.) Emiatt aztán sokszor csak hallgatok. Közben persze csikorognak a kerekek odabent, csak annyira vastag a koponyám ("thick skull"), hogy nem hallatszik ki. A másik meg azt hiszi, hogy nincs mit mondanom.
Annyian mondták már, hogy bunkó, nyers, kritikus vagyok. Próbálom hát megfontolni, hogy mit mondjak. Illetve nem is a "mit" a kérdés, hanem a "hogyan". Természetesen az igazat kell mondani. Vagy ha tudom, hogy az túlságosan fájna, akkor inkább bölcsen hallgatok. (Különböztesd aztán meg, hogy most épp megfontolok, vagy bölcsen hallgatok...)
Mostanában volt egy kapcsolat-szerű próbálkozásom egy "megfontolatlanul őszinte" nővel. Nem működik. Ő a tűz, én a víz - a végére csak gőz marad.
Ezt is fel kell vennem a nőkben figyelendő tulajdonságok közé.
Wasabi - mar, mint a mustár. Ha nem figyelek arra, hogy végiggondoljam a válaszaim, akkor nagyon csípnek. A legtöbbször azért, mert igazak. Tanulság: az emberek nem szeretik az igazságot. (És feltalálták a politikát...)
A lányok csak főzni és takarítani tudnak.
Egy 8-10 év körüli fiú mondta ezt a játszótéren. Néhány fiú "vitázott" néhány lánnyal. Természetesen arról, hogy melyik nem a jobb.
Az óvodában még fizikailag rugdossák egymást bokán a gyerekek, ezzel juttatva kifejezésre, hogy tetszik a másik. Aztán eljutnak oda, ahova a játszótéri fiúk: szóban rugdossák bokán a lányokat. Kicsit később a lányok egyre érthetetlenebbek lesznek a fiúknak (különböző tempóban érnek), majd eljön a 14 éves utáni kor, amikor meg már nagyon is érdeklik őket. És eljutnak arra a szintre, amikor már nem (csak) rugdosnak.
Mondjuk van még egy faktor, ami meghatározza, hogy épp hogyan viselkednek egymással. Ha nem egyedül vannak, hanem csoportosan, akkor a célpont a boka. Ha csak ketten lennének, lehet, hogy nagyon is jól kijönnének. Éljen a csordaszellem. Azt hiszem ilyenkor inkább a barátoknak akarnak megfelelni, mint a másik nemnek. A bátorságért cserébe pedig feladják az értelmüket...
Nem tudom, hogy a lányok miről beszélnek a saját kis csoportjaikban, de még felnőtt, komoly férfiak is képesek lealacsonyodni odáig, hogy "de jó segge van a bigének".
Amit még észrevettem, hogy a fiúk a földnek beszéltek. Nem mertek/tudtak a lányok szemébe nézni. Érezték, hogy nincs igazuk...
A "Paris, je t'aime" című film egyik jelenete pont ide illik. Sajnos érthető nyelven nem találtam meg a neten, így egy franciául beszélő, általam beazonosíthatatlan nyelvű feliratos verziót szúrok be ide...
Előre szólok, hogy ez a bejegyzés erősen egyházellenes, és nyomdafestéket nem tűrő szavakat is tartalmaz. Aki vallásos, az saját felelősségére olvassa el. És emlékezzen rá, hogy "ha megdobnak kővel...".
Most olvastam a HVG-ben (2010. június 19., 37.oldal), hogy a pápa hivatalosan is bocsánatot kért a papi zaklatásokért. Ámen.
Majd a hír utolsó mondata:
Sőt, amikor lelkipásztorokkal beszélgetett a papság évének zárómiséje után, megjegyezte: különös, hogy a cölibátust épp akkor bírálják, amikor világszerte egyre több a házasodni nem vágyó szingli.
Nem szóltak neki, hogy a cölibátus nem ugyanaz, mint a "házasodni nem vágyás"? A teljes önmegtartóztatás, amit cölibátusként elvárnak, nem ugyanaz, mint a szabadon élek, mint a madár élet. Egyik "életstílusban" sincs házasság, csak míg a cölibátusban nincs szex, addig a másik oldalon annyit kefélsz, amennyit bírsz, amennyire lehetőséged van. Azért nem házasodik az ember, mert így nincs felelősség. A házasságot, a hűséget is mind a társadalom, a "civilizáció" erőltette ránk. És Európában ezeknek az elveknek a meghatározásában pont az egyház járt élen.
Az arab világban elterjedt a poligámia. Még az ókori zsidóknál is megszokott volt. A férfiak minél több utódot akartak nemzeni, a nők pedig mindig a legerősebb hímet választották. Nagyon régen. Mivel ma már van születés szabályozás, így maradt a szex. (Bár néhol még mindig potyognak a gyerekek...) Egy híres ember mondása: "Ha Isten a monogámiát részesítette volna előnyben, akkor nem teszi ilyen élvezetessé a szexet."
Amin még csodálkozni szoktam, hogy a pápa, illetve az egyház legfelsőbb köre dönti el, hogy eltöröljék-e a cölibátust. A pápa megválasztása után olvastam, hogy nem hivatalosan az is egy szempont pápaválasztáskor, hogy elég öreg legyen. És a döntéshozók sem az én korosztályom. Tehát olyan emberek döntenek arról, hogy a fiatalabbak hogyan éljenek, akiknek már kék tablettával sem üzemel a műszer. (Vagy csak kisfiúkra áll fel.) Röhej.
Távozom, sántán.
Update:
Egy kapcsolódó videó egyik favorizált együttesemtől. Angol tudás és gyomor kell hozzá.
| You're my little baby there's nothing to be scared off i promised you'll be safe right here with me you don't have to cry now just keep our little secret you'll never know where daddy hides the keys just do what i tell you if you don't try to fight it then i promise you that it won't hurt and you know you can trust me so move a little closer and let me put my hand under your skirt this house is not a happy home (5x) i just wanna touch you sneak down beside you and feel the softness of your perfect skin don't feel bad about it i promise you it's normal coz' lovin you could never be a sin don't you talk about it coz' no one will believe you they'll say that it's just one of your bad dreams and mommy isn't home now there's no one to disturb us so nobody will know where daddys been this house is not a happy home (8x) |
Te vagy az én kicsikém Nem kell félned semmitől Megigértem, hogy velem biztonságban leszel Nem kell hát sírnod Csak tartsd meg a mi kis titkunk Soha nem tudod meg apu hol rejtegeti a kulcsot CSak tedd amit mondok Ha nem küzdesz ellene Akkor ígérem, hogy nem fog fájni Tudod, hogy bízhatsz bennem Gyere hát picit közelebb És engedd, hogy a kezem a szoknyád alá tegyem Ez a ház nem egy boldog otthon (5x) Csak meg akarlak érinteni Hozzád simulni És a tökéletes bőröd simaságát érezni Ne érezd magad kellemetlenül Ígérem, hogy ez teljesen normális Mer' Téged szeretni nem lehet bűn Ne beszélj róla Mer' senki sem hinne Neked Azt mondanák, csak egy rossz álom És anyuci nincs most itthon Senki sem zavarhat minket Senki sem fogja megtudni apuci hol járt Ez a ház nem egy boldog otthon (8x) |
Akartam írni egy hosszabb bejegyzést arról, hogy a lányok mennyire előnytelenül és/vagy rondán öltözködnek, de megláttam a teljes alakos tükörképem egy kirakatban, és jobb, ha csendben maradok...
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz
Hatvan évesen a téren
Padon alszol majd télen
Nem ismerek rád
Más voltál régen
Tankcsapda: Nem ismerek Rád (1992)
Többször hallottam, hogy "ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik". Én most csak falakat látok.
Most hívtak be a főnökasszonyhoz, mert sürgős munka esett/esne be a céghez. Nagyon jól dolgozhattam az utóbbi időben, mert úgy gondolta, hogy én pár óra alatt elvégzem a feladatot. Ügyes, okos, szép és szerény gyerek vagyok, de (még) nem mindenható.
A lehetetlent azonnal, a csodára kicsit várni kell.
A gond az, hogy olyasmit várna el tőlem, amihez nekem már nincs túl sok közöm. Pár hónapja elvégeztem az én részem, többet az én területemen nem lehet kihozni a munkából. Értem én, hogy rohadtul nem érdekli, hogy az emberek mit csinálnak, csakhogy ha nem tudja, akkor tarthatatlan határidőket fog bevállalni. És utána rajtunk tölti ki a dühét, amiért hülyét csinál magából...
Fenomenális.
Beszélgetés egy booth-babe-el. (A kiállítások standjai mellett álldogáló hostess lányok.)
Amikor nem túl művelt, angolul beszélő embereknek mondod, hogy Magyarországról jöttem, akkor a leggyakoribb reakció a beszélgetés végén olvasható mondat.
- I'm from Hungary. (Magyarországról jöttem.)
- And are you hungry? (És éhes vagy?)
A kommentek közt találtam egy nagyon jót.
A törököket meg ugyebár folyton Pulykaországgal szívatják. Ez van.
De legjobban az a kis afrikai banánköztársaság szívta meg, amit úgy hívnak hogy Awana Fokyoass.
Ugyan nem létezik, viszont vicces.
Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-OVÁCIÓ! (Vagy épp ejakuláció...)
Hivatalosan is itt a nyár. A reggeli HÉV szerelvények lerövidűltek.
... ta-da-di-da-di-da-damm. (Énekelni akkor sem tudnál. Tehát most fejezd be.)
Ha én gazdag lennék (Ezt már mondtad.), akkor lehetne autóm. (És a gyalogosok teljes vértezetben járnának. Vagy tankba ülnének. Vagy ki sem mozdulnának otthonról.) Ha nekem autóm lenne, akkor az motorbicikli lenne. (He? Ez hülye.) Miért? (Mit miért?!) Dicső fővárosunkban élek (Hö, pösti paraszt.) és itt folyton dugó van. (Úgy látom a fejedben is.) Motorral nagyon könnyen lehet a kocsisorok közt manőverezni. (Gyűjtöd a visszapillantókat?) Parkolni is könnyebb, mert kisebb helyet igényel. (Aztán elviszik a mocidat a tetőcsomagtartón, vagy egy kisebb eső után tönkremegy.) Az országúton pedig sokkal gyorsabban lehet haladni vele, mint egy autóval. (Egészen az első rendőrségi sztárfotóig, vagy az első kis buckáig, amire ráhajtva elszállsz.)
De ha tényleg autóm lenne (Most mi jön? Tricikli? Roller?), akkor az egy Mazda lenne. (Zoom-zoom érzés, mi? Mit szívsz?)
Miért? (Most őszintén: KIT ÉRDEKEL?!) Elegánsan dinamikus. (Milyen kis intellektüel a mi pösti parasztunk. Mennyit gondolkodtál ezeken a jelzőkön?) A legtöbb típus jól néz ki, elegáns, akár fontos tárgyalásokon is meg lehetne velük jelenni. (A liften hogy viszed fel, észlény?) Közben sportos kinézetű, szinte hívogat, hogy taposs bele a gázba. (A rendőrségi sztárfotókról már volt szó...) Ezen felül a Mazda a motorjaiban elég sokszor használ különleges megoldásokat, innovatív cég.
Igaz, az is közrejátszik a választásomban, hogy a számítógépes játékokban nagyon jól szerepelnek a Mazdák... (...)
Ha esetleg ide tévedne egy férfi olvasó is (Miért, mi ez? Női magazin?):
Ha én gazdag lennék (Mondj valami újat is.), akkor lecserélném a telefonom. (Divatember.) Most egy Sony Erricson W300i készülékem van és márkahű vásárlóként (Hű. Meg ha.) maradnék is a gyártónál. A mostanában trendi (Buzi-e vagy?) érintőképernyős okostelefonok közül választanék. (Legalább a telefonod legyen okos...) Méghozzá egy Xperia™ X10-et szeretnék.
(Még szőke nők is tudják kezelni. Kérdezném megint: buzi-e vagy?)
Update: a telefonnak jobban utána néztem és kiderült, hogy van jobb. HTC Desire.
Egy 10 emeletes panelház negyedik emeletén lakom. Nincs valami jó állapotban, de amikor egyedül vagyok, akkor nem igazán érdekel.
Csakhogy mostanában ellepték a lakást a döglött bogarak. (Néha az én kezem által döglenek meg...) Felfordult csótány, felfordult légy. Mindkettő elég ellenálló fajta. ("Viva la résistance!") Nálam mégis felfordulnak. Még ezek sem bírnak mellettem meglenni...
Persze én sem vagyok teljesen komplett, hogy ilyenekről írok.
Előre megírt bejegyzés.
Furán működünk mi emberek. Amikor egyedül vagyunk, akkor a rajtunk megjelenő lehangoltság elriasztja a lehetséges "áldozatokat". Hiszen ki akarna egy magába roskadt emberrel beszélni, megismerkedni? Nem valami izgalmas, nem túl érdekes.
Amikor aztán van valakink, akkor csak úgy sugárzunk. Magabiztosság, boldogság, harmónia. Naná, hogy ilyenkor mások is felfigyelnek ránk. A járműveken "titkon" figyelnek, több mosolyt kapsz, szívesebben beszélgetnek Veled. De ekkor épp nem tudsz ezzel a figyelemmel mit kezdeni. (Hűség-faktortól függően talán mégis.)
A blog előző életében lefordítottam egy cikket arról, hogy miért csókolózunk. Most lusta vagyok újra lefordítani, így csak a lényeget írom le:
Csakhogy a civilizált társadalomban elég hülyén festene, ha minden olyan lányt megcsókolnék, aki tetszik. Elég hamar elvennék a kedvem egy-két pofonnal, vagy a kihívott rendőrökkel, orvosokkal. Legnagyobb bánatomra, ez nem járható út. (Szalagcím: "Egy őrült férfi nőket csókolgat a Váci utcában!")
Pár éve olvastam egy cikket egy japán "játékról". A játék egy adó-vevő, amibe beprogramozhatod a saját tulajdonságaid és a tökéletes Ő tulajdonságait. Amikor aztán egy másik adó-vevő közelébe érsz, aminek a gazdája a belé programozott tulajdonságok alapján megfelel Neked, akkor jelez. Nem tudom mennyire terjedt el a dolog, azt hiszem nem lett nagy siker. (Bár a japánoknál nem lehet tudni...)
Ilyesmi kellene a csók helyett. Egy kis evolúciós lépés. Valami "jelzőfény" arról, hogy a másik megfelel-e nekünk. Vagy legalább arról, hogy épp szabad-e? Piros: ne próbálkozz. Zöld: szabad. Aztán persze jönnek a kellemetlen reggeli ébredések, amikor a "párod", akivel hosszabb ideje együtt élsz egyszer csak zöldre vált. Szabaddá vált. Ciki...
Annyit hallani az aurákról. Tessék, ennek van értelme.
Most értem haza tesóm anyukájának születésnapi babazsúrjáról. A szokott társaság, szokott vörösbor, szokott ételek (nekem). Jól éreztem magam, nevetgéltünk, cikiztük egymást (főleg egyik unokatesómat), jó volt a hangulat. Hazafelé a nagynénémékkel jöttem, beszélgettünk a cikizett unokatesómmal.
Aztán hazaértem és rám tört a magány. Jó lenne, ha ilyenkor valaki elém vágna a mellékhelységre. Miközben mosom a kezem, Ő lehámozná magáról a polóját. Miközben töltöm kettőnknek a hideg vizet, Ő kifeküdne az ágyon. Ha lenne valaki, akivel beszélgethenék. Elmondaná, hogy mit gondol a családomról. Felidéznénk az ebéd emlékezetes pillanatait. Amíg zuhanyozna, én "pihentetném a szemem" (ahogy apám mondogatta).
Nagyon jó lenne nem egyedül...
Amikor kis porbafingó voltam, akkor nagyon könnyen tudtam elaludni. Eldől - alszik. Ráadásul mélyen aludtam, ágyúdörgésre sem ébredtem fel. Így ébredés után kipihentnek éreztem magam. Elvégre erre van az alvás, nem?
Aztán később, amikor már nagyobb porbafingó lettem, valami elromlott. Már évek óta nehezen alszom el. Több, mint 1 órát forgolódom, izgek-mozgok, jár az agyam. Olvasás nem segít, mert vagy olvasok, vagy próbálok elaludni. Volt rá példa, hogy "elalvás előtti olvasás" a könyv végével zárult, hajnal négykor... TV-t nem nézek, de ugyanaz lenne. Vagy a műsorra figyelek, vagy próbálok elaludni. És igazán az sem számít mennyire vagyok fáradt, álmos. Mivel sosem alszom ki magam rendesen, így folyamatosan fáradtnak és álmosnak érzem magam, de bármennyire úgy érzem, hogy majd leragad a szemem, 1 órát mindig forgolódok. Egyedül az segít, ha leiszom magam, de nagyon. Akkor hamar bealszok. Viszont ez hosszabb távon nem életképes megoldás.
Azt hiszem az a baj, hogy nem tudom kikapcsolni az agyam. Folyton pörög valamin, kattognak a fogaskerekek, homokszemek szorulnak bele, kisiklanak a gondolatok. Keserű emlékek jönnek elő, néha álmodozás egy szebb jövőről (jelenről). És mikor végre elalszom, akkor sem hagy nyugodni az agyam. Jönnek az álmok. És ezek is egyre rosszabbak, évről évre. Volt már rá példa, hogy azt álmodtam, hogy a saját családom akar megölni. Ehhez képest az összes ismerősöm közül nekem van a legnormálisabb családom. Vagy a volt barátnők emlékei. Eszembe juttatva, hogy mit csesztem el az életemben, mennyi fájdalmat okoztam. Vagy percekig tartó zuhanások. Én pedig már akkor szédülök a tériszonytól, ha lenézek a cipőmre. És még csak nem is vagyok magas.
Többször riadtam már fel ezekből az álmokból. A legrosszabb, amikor azt álmodom, hogy szeretnék felébredni ezekből az álmokból, de nem tudok. Ilyenkor leizzadva riadok fel. És kezdődik egy újabb óra, mire sikerül visszaaludni. És közben persze az álmokról gondolkodom. Ami azt eredményezi, hogy megint előjönnek.
Nem jó ez így.
Az pedig csak ront a helyzeten, hogy nem tudok elaludni, ha valaki ott van mellettem. Az első barátnőnél még nem volt ilyen gond, aztán egyre rosszabb lett a helyzet. Mostanában volt egy rövid próbálkozásom kapcsolat ügyileg és már egyáltalán nem tudtam elaludni.
Végül is igaza volt az egyik barátnőnek. Én már orvosi eset vagyok.
Aki olvasta/látta a Gyűrűk urát, az bizonyára emlékszik a trollokra. Aki pedig otthonosan mozog a fantasy világában, az biztosan olvasott róluk.
Az angol nyelvterületen a mesebeli hidat, amin a hős át akar kelni, egy troll vigyázza. Csak akkor engedi át, ha megválaszolja 3 kérdését. Tehát a troll egy akadály, amit le kell küzdeni. Valószínáleg innen ered, hogy az interneten a kötözködő személyeket trolloknak hívják. Van aki puszta rosszindulatból csinálja, van aki pedig tényleg annyira zokni agyilag, hogy azt hiszi igaza van. (Tesóm szokta mondogatni: nincs rosszabb, mint amikor hülyeség párosul szorgalommal.)
Mostanában egy internetes játékkal múlatom az időmet, aminek van egy pár száz fős magyar rajongó tábora. Mint kezdő csatlakoztam a legismertebb magyar csevegő csatornához, hogy segítséget kapjak, ha szükséges. Rajtam kívül 3-4 kezdő lehet még a csatornán, mindenki más tapasztaltabb. Több éves tapasztalattal.
Emberünk - aki szintén kezdő - reklámozta a saját csoportját/klánját, vagy ahogy a játékban hívják: cégét. Csatlakozzunk, mert az jó lesz nekünk. Egyik régi motors rászólt, hogy nem kellene reklámozni, mert ez a csatorna egy másik cégé, meg amúgy sem illik. Van rá fórum. Erre emberünk elkezdi osztani az észt ("mi az, hogy kisajátítják a csatornát?!"). Kb. 1 órán át veszekedett emberünk másik 25 emberrel. Én ekkor blokkoltam az írásait, mert egyszerűen idióta. Azt hiszem utánam többen is megtették ezt, mert pár percre rá már nem olvastam olyan bejegyzést, ami rá vonatkozott volna.
A legsűrűbben használt replikája az volt, hogy "ha nincs érdembeli hozzászólásod, akkor pofa be". Amikor szóltam neki, hogy tulajdonképpen neki sincs érdembeli hozzászólása, akkor rám förmedt, hogy "nem is tudom miről szól a vita!". Dehogynem fiacskám, olvasom a csatornát. Válasza: "de akkor sem tudom". Jaaaa, ha Ő azt mondja, akkor biztos így van. Ekkor blokkoltam IQ bajnokunkat.
Internet troll video (a szerző kérésére nem lehet beágyazni...)
Utolsó kommentek