Most értem haza tesóm anyukájának születésnapi babazsúrjáról. A szokott társaság, szokott vörösbor, szokott ételek (nekem). Jól éreztem magam, nevetgéltünk, cikiztük egymást (főleg egyik unokatesómat), jó volt a hangulat. Hazafelé a nagynénémékkel jöttem, beszélgettünk a cikizett unokatesómmal.
Aztán hazaértem és rám tört a magány. Jó lenne, ha ilyenkor valaki elém vágna a mellékhelységre. Miközben mosom a kezem, Ő lehámozná magáról a polóját. Miközben töltöm kettőnknek a hideg vizet, Ő kifeküdne az ágyon. Ha lenne valaki, akivel beszélgethenék. Elmondaná, hogy mit gondol a családomról. Felidéznénk az ebéd emlékezetes pillanatait. Amíg zuhanyozna, én "pihentetném a szemem" (ahogy apám mondogatta).
Nagyon jó lenne nem egyedül...
Utolsó kommentek