Előre megírt bejegyzés.
Egy biztos: a verseimben is, a tanulmányaimban is megfontolás nélkül vagyok őszinte, és ezt sokan nem szeretik, sőt megriadnak tőle.
Bari Károly, HVG magazin, 2010. június 12.
Ez egy érdekes kifejezés: "megfontolás nélkül őszinte". Kevésbé magasztos megfogalmazásban: ami a szívén, az a száján. Kimondja, amit gondol. Viszont az idézetből az is kihallatszik, hogy nem gondol a következményekre. Nem fontolja meg, hogy mi fog történni, ha kimondja a gondolatait. Ha valaki kimondja az igazságot.
Sokan a szememre vetik, hogy keveset beszélek. Én ugyanis megfontoltan vagyok őszinte. Ha minden alkalommal kimondanám amit gondolok... Így sincsenek barátaim. Főleg azért, mert nem tartom senkivel sem a kapcsolatot és hamar megunják az egyoldalú próbálkozásokat. Ha én is megfontolás nélkül beszélnék, akkor viszont utálnának az emberek. Most csak közömbös vagyok.
Mindig megrágom, hogy miként közöljem a gondolataim. (Ezért is szeretem leírni őket, mint kimondani. Van időm újraolvasni, szerkeszteni, aztán kivágni mindet a kukába.) Emiatt aztán sokszor csak hallgatok. Közben persze csikorognak a kerekek odabent, csak annyira vastag a koponyám ("thick skull"), hogy nem hallatszik ki. A másik meg azt hiszi, hogy nincs mit mondanom.
Annyian mondták már, hogy bunkó, nyers, kritikus vagyok. Próbálom hát megfontolni, hogy mit mondjak. Illetve nem is a "mit" a kérdés, hanem a "hogyan". Természetesen az igazat kell mondani. Vagy ha tudom, hogy az túlságosan fájna, akkor inkább bölcsen hallgatok. (Különböztesd aztán meg, hogy most épp megfontolok, vagy bölcsen hallgatok...)
Mostanában volt egy kapcsolat-szerű próbálkozásom egy "megfontolatlanul őszinte" nővel. Nem működik. Ő a tűz, én a víz - a végére csak gőz marad.
Ezt is fel kell vennem a nőkben figyelendő tulajdonságok közé.
Wasabi - mar, mint a mustár. Ha nem figyelek arra, hogy végiggondoljam a válaszaim, akkor nagyon csípnek. A legtöbbször azért, mert igazak. Tanulság: az emberek nem szeretik az igazságot. (És feltalálták a politikát...)
Utolsó kommentek