Kedves Taplóm

Egyszer most már hivatalosan és tudományosan meg kell mérnem, hány centi magas vagyok. Nézegetem a hölgyek adatlapjait a csoda társkereső oldalon és nem elég a magasságot figyelnem, de még hozzá kell adnom a magassarkú cipőket is. A hölgyek ugyebár szeretnek magassarkúban megjelenni, főleg különleges alkalmakkor. Ilyenkor pedig nekem is fessnek kell kinéznem, amit elég jól elront, ha alacsonyabb vagyok.
Úgy gondolom, hogy a mindennapokban a hölgyek nem viselnek felhőkarcolókat. Legalábbis eddig olyan hölgyekkel találkoztam, akik nem hódoltak ennek a divatnak. Egy hosszú sétához kényelmetlen, otthon pedig csak nem abban járkálnak, ahogy valószínűleg mosogatni sem kisestélyiben és mosolyogva szoktak. Szóval hosszú távon ennek nem szabadna problémának lenni. (Amúgy is elég sokat elmond a kapcsolatról, ha ez probléma...)
De nem tudom nem elfelejteni volt (férfi) főnökömet, aki felhívta a (hölgy) munkatársait üzleti tárgyalások előtt és megkérdezte Őket, mit vesznek fel. És ahhoz öltözött. Engem, ha egyedül vagyok, akkor nem annyira érdekel, hogy mit veszek fel. De a hölgyeknek fontos. És számomra fontos, hogy a számomra fontos hölgynek fontos. (Juhú! Egyszerű mondatszerkesztés.) A végeredmény tehát az, hogy ez bizony fontos.
:(

Az élet nem egyszerű.

Ma megnéztem az eddig levetített 9 részét az Outsourced című sorozatnak. Egy amerikai managert átküldenek Indiába, hogy az ottani call-centert vezesse. Nem erőltetett, kedvesen vicces és még a "gonosz" karakternek is vannak szerethető tulajdonságai. (De legalábbis lehet a kárára nevetni.) És az egész úgy kezdődik, hogy vagy elválallja az állást, vagy ki van rúgva. Hol is találkoztam ilyesmivel...

Update: megnéztem a 2006-os nagyfilmet is, amiből a sorozat is sokat merít, ha jól látom. A film inkább a romantikus szálat "gombolyítja". Aranyos, néhol mókás, bár nincs benne a legjobb 10 romantikus film illusztris listájában. De egy ilyen esős éjszakára pont jó volt.

(... közben jobban utána néztem és a sorozat tényleg a filmből nőtte ki magát.)

Ma délben vettem észre, hogy valamikor a nap folyamán lehullt az első hó. Mikor kinéztem az ablakon már el is olvadt a nagyobb része. Pár perccel később tudatosult bennem, hogy semlegesen érintett a dolog. Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy gyermeki örömmel tapsikoljak, de ahhoz még túl fiatal, hogy bosszankodjak a sár és latyak miatt. Szomorú, de semmilyen érzelmet nem váltott ki a havazás.

Angolul a határidőt deadline-nak mondják, vagyis "halott vonal". (Ha átléped a vonalat, halott vagy...) Ma délben a 3 lány befejezte a 6 hetes projektet, ami miatt már mind a négyen idegbetegek voltunk. Én délután 4 órakor készültem el a saját részemmel, mert a végeredményt még pofozgatni kellett.
Mintha egy hatalmas súlyt dobtam volna le a hátamról... Legalábbis hétfőig, mert szerintem akkor fogják megnézni a külföldiek, úgyhogy még nem biztos, hogy vége.

Most lett volna jó hazaérkezéskor, ha vár valaki itthon. Mondhattam volna neki, hogy...
"Asszony, kapj magadra valami csinosat, púderezd be az orrod hegyét és indulunk vacsorázni valami vendéglőbe. Rendelünk két hatalmas tál ételt, én leiszom magam, de nagyon, Te pedig vacsora után hazanavigálsz. Vagy otthagysz egy árokban, attól függően mit magyarázok vacsora alatt..."

Kiengedni a fáradt gőzt, meghallgatni a másik problémáit, hogy egy picit elszakadjak a saját nyűgjeimtől. És persze becsípni, hogy mindent szépnek lássak.

"A macska fel van mászva a fára."
Az angolban elég elterjedt a szenvedő szerkezet. Most, hogy már 3. hete fordítom a csoda programunk címkéit, már értem miért hívják szenvedő szerkezetnek... Kínszenvedés a fordítás. *broáf*

Néhány példa a lefordítandó szövegekre:

The Objective Key People [{0}] are not aligned to the target responsible account manager.

The user roles that display only the customers aligned to their territory hierarchy.

Send Refresh Upgrade (ez mi a jó bánatot jelenthet?!)

folyt. köv., csak haladni is kell

Fáradt vagyok, volt vagy 3 szívrohamom a mai nap folyamán és egyszer majdnem lementem egy felesért a sarki kocsmába munkaidőben. Holnap van a határideje az épp aktuális feladatnak, és ma délután 4-kor derült ki, hogy még hiányzik 300 telefonhívás.
Persze nem azonnal ez derült ki... Először egy 2 hete elkészített listát próbáltam volna frissíteni a mai adatokkal, de sehogy nem jött ki az elvárt végeredmény. Ezzel elszüttyögtem 1 órát. Végül kivágtam az egészet a kukába és újra kezdtem. Fél óra múlva kiderült, hogy 750 sor hiányzik. Ekkor volt a második szívrohamom... Miután a munkatársak repülő sóval visszahoztak Szent Péter kapujából, a fent átélt megvilágosulással rájöttem, hogy elfelejtettem hozzáadni néhány jól elrejtett adatot. Ennek megörülve akartam lemenni a felesért. Amikor aztán megbütyköltem a listákat, kijött a fent említett 300 (egészen pontosan 279) sor maradék. 3. szívroham...
A három lányt este jól körbetelefonáltam, hogy holnap bizony megint feszített tempó lesz. Annnnnnyira örültek nekem. És ez a 300 sor úgy jött össze, hogy az Excel-ben rosszul jelöltem ki egy nagyobb adatmennyiséget még 2 hete... Én, a mágus.

Közben a társkeresés sem megy igazán. Írok, várok, lemondok. Ma meg még írni sincs erőm, pedig nem sokáig fogom bírni, hogy nincs ki mellett feltöltődni.

Ezen még a tegnapi csoki maradéka sem segít...

Kaptam egy akkora doboz csokit, hogy lelóg az asztalról. Én komolyan ajánlgattam sok-sok hölgynek az idők folyamán, hogy barátkozzon meg velem - hát most erről (is) lemaradtak.

Észrevette valaki, hogy Cookie Monster hangja kisértetiesen hasonlít Yoda hangjára?

Az angolban ezt a két szót kétféleképpen is ejthetik. A krumpli kétféle ejtésével fejezik ki a mi "az egyik 19, a másik 1 híján 20" mondásunkat. (Valahogy így: "Te azt mondod 'potátó' én azt mondom 'potétó'.)
A legutolsó családi ebéden szóba került, hogy nem ártana fejleszteni a nyelvtudásunk, illetve más anyanyelvűeknek milyen nehéz lehet a magyar nyelv. Tesóm mondott egy példát a nyelvünk nehézségére. Nekünk sok rokonértelmű szavunk, szinonímánk van. Ami viszont az elterjedt kifejezésekben gondot okozhat. Pl. ha azt mondom, hogy "megy a hasam", akkor mindenki tudja, hogy kibérlem a gondolkodó szobát pár órára. De ha a külföldi ehelyett azt mondaná, hogy "jár a hasam", akkor nem biztos, hogy a röhögéstől utat engednénk neki a mellékhelyiség felé.

- Mit adjunk a hasmenéses vízilónak?
- ???
- Utat...

...székre állok, onnan egy nagyot kiálltok:
"A fenébe! Még mindig nem látok!"

Még mindig próbálkozom a társkereső oldalon, bár amilyen sebességgel haladok, még évek kérdése a dolog. Az már kiderült, hogy alacsony vagyok... Minden lány 180+ magas pasit keres. Ez meg egy olyan adottság, ami ellen nem igazán tudok mit tenni. A tűsarkú meg nem áll jól. (Aztán ki tudja - még nem próbáltam.) Esetleg kérek tanácsot Sárközy elnök úrtól.

Egyébként hülye szóhasználat a magassaág hiányát adottságnak mondani. Elvégre pont az a baj, hogy nincs elég hozzáadva.

Hazafelé a metróból kiszállva láttam, ahogy egy lány mosolyogva integetett a másik oldalra beálló szerelvényen valakinek. Jó lenne, ha néha nekem is integetnének így, illetve lenne kinek integetnem.

Lementem a bótba pénzt váltani és mikor Deák Feri bácsival fizettem a kasszánál, bocsánatot kértem a pénztáros lánytól. (450 HUF-ért vásároltam...) Ebből egy rövid beszélgetés kerekedett és a végén mindketten kicsit vidámabban köszöntünk el.
Pár kedves, vagy legalább vicces szó mennyit jelenthet. Már annyira be vagyunk gubózva a saját világunkba, hogy a többieket legfeljebb kikerülendő akadálynak tekintjük, nem pedig értő/érző lényeknek. Nagyon is igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Nem kell egy mozdulattal megváltani a világot, elég olyan apróságokkal, mint pl. mosolyogni a másikra, elejteni pár kedves szót, vagy beletalálni a szemetesbe. Több milliárdan vagyunk - ha mindenki így cselekszik, máris egy jobb helyen élhetnénk.

Azért figyelitek milyen ideológiát kerítettem aköré, hogy leálltam beszélgetni egy pénztáros kislánnyal?