Kedves Taplóm

via: funkin' over da kitchen sink

Adtam egy puszit, miközben aludtál.
A párnám még őrzi az illatod.

Most értem vissza a McDonald's-ból. Láttam egy lányt ott, aki külsőre megtetszett. Elgondolkodtam rajta, hogy megszólítom. Csak hirtelen nekifutásból nem tudtam semmi értelmes "ismerkedős szöveget" kiatalálni. McCafé egyenruhában volt, de én nem iszom kávét. Viszont a jövőben rászokom a sütijükre. Ha említett lány még ott lesz.
Persze most csak azt látom, hogy csinos. Semmi mást nem tudok róla. Illetve még azt, hogy nem mosolygott. Ezt az egy dolgot hiányoltam, kifogásolhattam volna. Természetesen érthető: vasárnap késő este van, egész nap a hülye vevőkkel van elfoglalva, elfáradt.
Egy másik dolog, ami visszatartott attól, hogy teljesen felsüljek előtte, hogy eléggé hasonlít valaki(k)re a múltamból. És egy bölcs lány nem is olyan régen azt mondta, hogy ne a múltamat kergessem. (Máshogy fogalmazott, de így is lehet érteni.) Persze ez a kifogás csak hülye nyafogás. Még a "múltkeresést" is racionálisan meg tudom magyarázni. Nekem ilyen az ideálom. A lány a McCafé-ból, és aki(k)re hasonlít, mind hasonlóan néznek ki. Ez van, én a csinos, barna hajú lányok után fordulok meg. * vállvonogatva széttárja karjait *

Amilyen gyáva nyúl és amilyen birka vagyok, nem fogom legközelebb sem megszólítani. Sosem voltam erős udvarlásból.
Érdekes, hogy évezredeken át az emberek úgy ismerkedtek meg, hogy először mindig a külső "burkot" látták meg, és csak utána volt lehetőségük a másik természetét kiismerni. Manapság, az internet korában, van egy másik mód is. Igaz, nem feltétlenül párkeresésre. (Egyelőre?) Egyre többen vannak jelen az interneten. Leírják a gondolataikat (ha vannak...), mesélnek az életükről. Sokszor arc nélkül. Én is csak egy szembekötött, kézzel kitakart képet raktam fel. Viszont aki végigolvasta a blogot, annak már kialakult valamilyen képe rólam. Ami sokkal pontosabb és fontosabb, mint a külsőm. (Természetesen az sem elhanyagolható...) Néhány olvasóm először csak a bensőmet ismerte meg. És milliárdos szépfiúnak kellene lennem ahhoz, hogy ez az aspektus egyáltalán ne számítson.

Ha a külsőt látjuk először, akkor mi az első gondolat: de jó lenne ruha nélkül is látni. Ha viszont egy blogot, vagy egyéb hasonló célú fórumot, a szemhez hasonlítunk, és a lélek tükrének tekintünk, akkor az első gondolat az, hogy "vele érdemes lenne megismerkedni, mert értékes ember". A testiség is fontos, de (sajnos) nem tölti ki az életet.
Így megint eszembe jut a haverom reakciója középiskolás korunkból. (A blog előző részében írtam: észrevettem egy csinos lányt, oldalba böktem a haverom, hogy "Nézd!", mire Ő unottan rám néz és megkérdezi: "Minek?") Itt a nyár, a lányok még vonzóbbak, mint télen, de valójában számít ez? Oda fogok menni valaha is egyhez? "Szia, nagyon csinos vagy." Ezzel a szöveggel biztos nem.
"Szia, nagyon csinos vagy. Megtisztelnél vele, ha jobban megismerhetnélek." Elég suta, de az irány valami ilyesmi.

Elkezdtem kocogni, hogy önbizalmat szerezzek; lecseréltem a ruhatáram, hogy emberi formát öltsek. Ideje lenne kezdenem magammal valamit.
Néma gyereknek anyja se veri a ...-t.

Amikor először hallottam a filmről, tudtam, hogy ezt meg kell néznem. Szuperhősök szuper erők nélkül. (Batman valaki?)
Először (még áprilisban) "beszereztem" egy kamerás verziót, de aztán úgy alakult, hogy nem néztem meg. Most "leesett a kamionról" egy jobb minőségű változat. Majdnem 2 óra a film, de egy olyan geek-nek, mint én, minden percet megért. Nagyon jó film.

Kick Ass
Ízelítő

I can't read your mind, but I can kick your ass.

És közben az ügyintéző használja a "Jedi mind trick"-et.

Ma elzarándokoltam a GTS Datanet internetes szolgáltató Duna Plaza-ban lévő ügyfélszolgálatához. 3 éve jártam ott utoljára, amikor a jelenlegi szerződést megkötöttem. Akkor még a plaza területén voltak, középtájt. Háromszor jártam be az egész nyavalyás helyet, de nem találtam meg őket. (Viszont láttam egy cipő boltot, ahol árulnak jó Nike cipőket.) Arra emlékeztem a honlapjukról, hogy valamelyik határoló utcáról kell bemenni. A honlapon lévő térkép pedig az épület északi sarkánál jelöli az ügyfélszolgálatot.
Kimentem hát az utcára a második kör után és elsétáltam a térképen jelzett helyre. Ott volt egy bejárat, hát bementem. Mint kiderült, eljutottam a plaza másik végéhez, csak most a legfelső emelet helyett a földszinten voltam. (5. emeleten vannak.) Ekkor tettem meg a harmadik köröm. A Vodafone szórólapokat osztogató lányok szerintem hülyének néztek már.
Végül újból kiléptem a kapun és elkezdtem körbe sétálni a másik irányba. Ott találtam egy "irodaépület" bejáratot, mellette a GTS Datanet táblájával. Belépek a recepcióra, a pult mögötti srác ad egy kártyát, és elkéri a nevem. Felmegyek az ötödikre, majd követem a kiírásokat. Kihalt szobák, kibelezett kábelcsatornák, üres falak. Több tíz méteren át. Közben a plafonon pici táblák méterenként, amik mutatják, hogy merre van a GTS Datanet. Egy hatalmas terem (hasonló kinézet) végében van egy kapu, oda vezetnek a pici táblák. Csöngetek, mert ki van írva, hogy kell. Kattan az ajtó, belépek. Elkérik a kártyám számát, majd útba igazítanak: a folyosó végén forduljak balra, narancs színű ajtó. Elindulok a folyosón, nézem az ajtókat. Irattár. Konyha. Szerverszoba. (Hö-hö, ide benyissak?) Aztán a folyosó elkanyarodik balra... Ajtó nélkül. De ekkor felfedezem, hogy ki van rakva egy hatalmas tábla: ÜGYFÉLSZOLGÁLAT. Ezt de jól elrejtették...
Egy lány és egy srác ül egyen feketében, hangosan köszönnek. Egy idősebb fickó ül a várakozóknak fenntartott fotelben, egy csinosba öltözött lány a háttérben üldögél. Leülök az egyenruhás lányhoz. "Szeretnék nagyobb sebességű csomagot." Beazonosítanak, majd előveszi a Yo! Neked ajánlatokat. Szerettem volna a lehető leggyorsabb csomagot előfizetni, de nem a Yo ajánlatokból. (Ez egy internet előfizetés fix díjjal + perc alapú telefondíj. Ha nem telefonálsz nincs fizetendőd az internet díja felett. Nekem meg nincs vonalas készülékem...) Elmondom, hogy nekem nem kell a telefon, csak a net. "Akkor Neked CsakNet csomag kell." "Igen, valami ilyen fantázianevű csomagot néztem ki." Elém rakja annak is az árlistáját. (Érdekesség képpen: Yo csomagban legnagyobb sebesség 12 MBit. Ez 16.500 HUF körül van. CsakNet csomagban legnagyobb sebesség 15 MBit. Ez 10.500 HUF. A nagyobb sebesség látványosan olcsóbb. /25%-al nagyobb sebességet 63%-os áron kapnál./) Legyen a 15 MBit.
Ehhez le kell tesztelni, hogy bír-e a vonalam ekkora sebességet. Felkapja a telefont, hívja a műszakiakat. "Ezt és ezt az ügyfelet kellene bemérni. ... Nincs bekapcsolva a modem, nem lehet..." Hogy az a kurtafarkú kismalac az üveghegyen túl harapja meg a makkot! ... "Ok, az XY utcát bemérte, ahhoz közel lakom?" "Igen. Mármint... 15 perc gyalog az közel van?" "Nem, az nincs közel." "Oh."
Azt tudtam, hogy sebesség növelésnél fizetni kell egy egyszeri díjat. Csökkentésnél viszont nem. Mivel én úgy látom, hogy csak növelni szeretném a sebességet, hát tegyük meg, aztán ha nem bírja a vonal, akkor visszavesszük - az már ingyenes. Megkérdezem hát a lányt, hogy jól látom-e a dolgot? "Nem. A Yo ugyanis hurokátadás, a CsakNet viszont nem az. Tehát ha váltani akarsz, akkor a T-Com először visszaveszi a hurkot, leveszi a vonalat, majd visszaadja nekünk és mi utána tudjuk rárakni az új szolgáltatást." Ekkor felnéztem a plafonra és fújtam egy nagyot. És mögöttem megszólalt a muki.
"Ez általában 2-3 hét szokott lenni. Ha fontos a net folytonossága, akkor meg kell hagyni a mostani előfizetést, megrendelni az újat. A T-Com behúz egy új vonalat, azon lesz gyors net, majd le lehet mondani a mostanit." Ha viszket a családi ékszer, akkor én is úgy szoktam, hogy benyúlok a számba, kidugom a kezem a segglyukamon és megvakarom...
Itt kezdtem felidézni a netes keresésem eredményét, hogy a többi szolgáltató (köztük a T-Com) milyen árakat ajánlott. Végül a muki még hozzátette, hogy szeptember környékén új hűségcsomagokkal jönnek ki a Yo termékvonalon és az talán segít. Olcsóbban jutok majd hozzá a gyorsabbhoz. (Ott volt előttem a 16.500-as ajánlatuk. Kétlem, hogy hirtelen 10.500 lesz belőle...) Nem kell végigjátszani ezt a csere-berét.
"Nagyon szépen köszönöm a segítséget, akkor még várok és futok majd még egy kört." "Visszavárunk!"

Hazaértem és felhívtam a műszaki részlegüket. (5 percig próbálkoztam, mire sikerült beütni a telefonba a számot. A vidéki számot néztem, ami 1 számjeggyel rövidebb... Folyton "Ön rossz számot adott meg" jött vissza.) A gép bekérte az ügyfélazonosítom. Megadtam. Elsőre túl lassú voltam, így visszadobta, hogy nem jó. Gyerekek, fogy a türelmem... Bepötyögtem újra, végre elfogadta. 4-es kód a műszakiak. Felvették. "Jó napot, szeretném megtudni, hogy mekkora sávszélességet bír a vonalam, pontosabban tud-e 15 MBit-et?" "Kérném az ügyfélazonosítót." ... Minek adtam akkor meg? ... "Rendben, bár egyszer már bepötyögtem."
Srác kattint kettőt, majd pár másodperc múlva jön a válasz: "4 MBit a biztos." Azt hittem elsírom magam... "Milyen modemje van?" Megmondtam. "Van itt egy újabb model, azzal talán 8 MBit-et is tudna, de nem valószínű." A szerződésben benne van, hogy a nálam lévő model már ismeri az ADSL2+ szabványt, ami a 10 MBit fölötti sebességhez kell. "Túl messze van a központtól, ezen sajnos nem lehet segíteni."
"Nagyon szépen köszönöm a segítséget, viszont hallásra!"
"Viszont hallásra!"

Böngésző megnyit, T-Com oldala megnyit, Kábelnet kikeres, 15 MBit 10.000 HUF. Holnap megyek és megrendelem, GTS-t meg lemondom.

Miért nem tudott a Digi beindulni? Tavaly ősszel kiépítették a kábeleket, azóta néma csend.

Röhej.

via: funkin' over da kitchen sink

- A szarkazmus a vesztesek próbálkozása, hogy lehúzzák a győzteseket a saját szintjükre...
- Nahát, Richard, felnyitottad a szemem, megmutattad mekkora vesztes is vagyok.

via: funkin' over da kitchen sink

Steve Carell for president!

Elena Dudina on DeviantArt

Azt hiszem erről már írtam a blog előző életében, ezért akinek ismerős, attól elnézést kérek.

A tanár órájára későn érkezik az egyik diák. Miközben a helyére siet, odaszól a tanárnak:
- Elnézést kérek, tanár úr!
- Fiam, tudja maga mi az az elnézés? Amikor a pásztor a kecskét hátulról keféli és közben elnéz a szarvai közt. Biztos, hogy ezt akarja?

Nem szoktam reklámok alapján terméket választani, de a tusfürdőmmel így esett. Az érettségi környékén kezdett el terjeszkedni az Axe és nagyon megtetszett a reklámjuk. (Ahogy bomlanak a nők a többnyire béna pasi után.) Így hamar áttértem rá. Azt hiszem az elsőnek még nem volt külön illatneve, csak simán Axe volt. Aztán jött egy nevesített, bár csak az rémlik, hogy kék volt az emblémája. Utána jött a piros Voodoo, ami évekig jellemző volt rám. Pár éve aztán kijöttek egy újabb sorozattal és a madaras tecsóban nem lehetett Voodoo-t kapni. Ekkor találtam meg a Click fantázianevű illatot és amekkora kockafej vagyok nem hagyhattam ki. Tavaly pedig kaptam egy takonyszerű "Anti-Hangover" változatot. Ennek van eddig a legjobb illata. (Igen erős gyümölcs illat terjeng a fürdőben, ha kinyitom.)
Sajnos nálam nem működik az "Axe hatás". Bár lehet, hogy az a sok véres tócsa az utcán az utánam bomló lányok maradványai?

- Hey.
- Hey... Chad vagyok... Dögös vagy... nem tudom levenni a szemem Rólad...
- Chad... én a nővéred vagyok!
Az Axe túlzásba vitele "megölheti a játékod" (rontja a lehetőségeket).
És téged.
Felelősséggel használd.

...kidolgozott felső testtel.

Legalábbis így hangzik a macsó belépő.
A gyárból hazafelé jövet az utcai hőmérő 30 fok körüli értéket mutatott. A nap 7.36 ágra sütött - kellemes nyári délután. Gondoltam, hogy futás közben leveszem majd a pólóm, hogy némi fény is érje porcelánfehér bőröm.
Végül letettem a dologról. Az én esetemben ugyanis a fenti belépő így hangzik: megérkezett a mester, nevetséges felső testtel. (A mester helyett egy órája nem találok ideillő szót. Pontokért várom az ötleteket.) Nem akartam, hogy a lányok kitérjenek a hitükből.

Mondjuk nem annyira szörnyű a látvány. Talán megmaradnak a hitükben és csak sikítva menekülnek előlem. Van ugyanis egy kis bemélyedés a mellkasomnál. Emiatt aztán akkor is úgy tűnik, hogy van mellizmom, amikor nincs. (Ezt a bemélyedést "cicitartó"-nak hívom...) Legalábbis ha előröl látják, vagy pólóban vagyok. Oldalról már inkább siralmas. Valaki egyszer azt mondta, hogy tyúkmellem van. (Kedves ember, na.) Ráadásul hiába vagyok gebe, emiatt a bemélyedés miatt úgy nézek ki, mint egy jóllakott etióp kisgyerek. (Csak épp nem futom 12.37 körül az 5 km-t.)
Erről inkább nem készítek képet. :P

Ja, igen. Lefutottam a körömet. És hiába voltam lassú és hiába váltottam pár méteren gyaloglásra (eperleves és hortobágyi palacsinta nem elégséges - de ezt már mintha mondtam volna), mégis jobb időt mért a méregdrága stopperóra, mint szombaton. Akkor most mégiscsak mester?

Fiatal lányt elkapja egy sötét árny a kapualjban. A lány elkezd sikítozni:
- Segítség! Segítség! Elkapott a házmester!
...
A mester!
...
A mágus!

Cazzo (ejtsd, kb. kácczo) olaszul "fasz"-t jelent. Káromkodás. Az olasz kalandom során ismertem meg ezt a szót, a lány kedvenc káromkodása. (Újaknak: tavaly év vége felé 2 hónapig egy olasz lányt tudhattam a barátnőmnek. Aztán szó szerint egyik napról a másikra vége lett, hirtelen már nem szeretett... Miatta indult el a blog eredetileg.)

Tegnap előtt késő este nekikezdtem egy nagyon dicsőített játéknak. A középkori Itáliában alakítunk egy bérgyilkost. Bár a játék nyelve angol, a párbeszédekben sokszor használnak olasz szavakat. Először a cazzo akkor hangzott el, amikor a főhőst arcon dobták egy kővel. Ez az egy szó hirtelen feltépte a féléves sebeket. Amikor már azt hittem, hogy begyógyultak.
Másodjára már én használtam, mikor is a történet szerint a főhős húgának eltévelyedett udvarlójával kellett beszélgetni. (Értsd: megverni.) Bár máig nem tudom pontosan mi történt azon a végzetes napon, amikor az olasz lány rájött, hogy már nem szeret, van egy olyan érzésem, hogy egy srác volt az ok. Egy Duccio nevű régi barát. És micsoda véletlen, a játékban a félrelépő barátot is Duccionak hívják. Igen nagy élvezettel vertem a játékbeli Duccio fejét a falba. Sajnos a játék nem adott akkora szabadságot, hogy péppé verjem, a csontját bedaráljam, majd a várost leégetve, sóval beszórjam a helyét.
Aztán előjöttek még olasz szavak és nevek, amik csak szélesítették a feltörő emlékek folyamát.
Harmadjára pedig akkor használtam, amikor ránéztem az órára és már igen későre járt. Vagy már túl korán volt?

A tegnapi napom így a kialvatlanság és a nem annyira kellemes emlékek miatt elég borúsra sikerült.

Ma pedig egy Giovanni nevű olasz ürge látogatott meg minket az ottani gyárból, hogy oktatást tartson. Már az olasz lánynak is volt egy jól érzékelhető akcentusa, de legalább csak néhány szót ejtett olasz kiejtés szerint. Giovanni, az "olasz csődör" (vékony, szemüveges, kopasz, korombeli muki), azonban minden átkozott szót olasz kiejtéssel használt. Az amúgy is unalmas témával együtt ez eléggé lefárasztott.
Amikor pedig végre kijutottunk az előadásról, akkor meg a külföldi főnökasszony rikácsolt velünk egyet, mert épp rajta volt az ötperc.

Az egyedüli pozitív dolog ami ma történt, hogy az egyik követett blog írója újra aktivizálta magát. (Legalábbis remélhetőleg...)
Ja, és még megyek kocogni. Azt hiszem jót fog tenni pici lelkemnek.

A munkatársam gépe egyszercsak megfagyott. Semmi nem mozdult, hiába eresztettük rá a macskát az egérre. Újraindítás után már el sem indult. Le az asztal alá, kábelek pöckölgetése, bekapcsolás. Elindult, majd az első program elindítása után lefagyott megint. Ezt eljátszottuk még párszor, majd úgy döntött a munkatárs, hogy kiporszívózza a gépet. (Belefújt és homokviharként szállt fel a por.)
Munkatárs elővette a porszívót a helyéről - a fedele leesett. 2 percig játszottunk, hogy visszarakjuk, de nem sikerült. Szólt a telefonja, felvette, én meg közben visszaraktam a gégecsövet a porszívóba. Majd amikor felegyenesedtem a cső kicsúszott a műanyag csatlakozó elemből. Ekkor már visítva röhögtünk kínunkban...

A gép úgy-ahogy most működik. Visszaültem a helyemre, másik munkatárs kopogtat. Van-e mentésünk a számlázáshoz használt adatbázisról? Vasárnapi van... Munkatárs ügyeskedett és elfelejtett egy szűrőt beállítani, így az egyik táblában ügyesen átírt minden ügyfélkódot egyre... Holnap számlázás. Visszaállítottam amit lehetett, de 70 sornál kézzel kell javítaniuk. Örültek neki a számlázással foglalkozó munkatársak.

Jó ez a nap.

update: Most kopogott be az átírós munkatárs, hogy kijavítottak mindent. Én meg néztem okosan... Hirtelen nekifutásból nem tudtam mit kellene csinálnom. Kiderült, hogy semmit, csak informáltak. Ah, ok.

update2: Mr. Murphy engem is megtalált a nap végére. Úgyhogy hazajöttem.

Már évek óta romlik a szemem, távolra egyre homályosabban látok. Mostanában viszont már egy utcahosszról kiszúrom a mély dekoltázsú lányokat... Éhes makk disznókat álmodik.

Ma reggel a HÉV felé sétálva azon gondolkodtam, hogy milyen durva sebességgel fut az, aki 21 perc alatt futja le a szigetkört. Ez majdnem 15 km/h. Én a GPS szerint sprintelve érek el 17 km/h-ás sebességet. De ezt csak néhány másodpercig bírom. (Mentségemre legyen mondva, a kör végén, fáradtan szoktam még rákapcsolni.)
Az index honlapját olvasva a blogok közt felbukkant egy bejegyzés, ahol a futóblog írója beszámol arról, hogy neki 2 hónapba telt 30 perc alá tornázni a köridejét.
Nekem 5 hónapba - és én tényleg 30 perc alatt vagyok. :)

A bejegyzés végén még megemlíti a barátait. Az egyikük 26 perc alatt ér körbe, a másik 11 percnél fordul. Erre már felkaptam a fejem. 11 perc? Az majdnem 30 km/h!!! Már a 21 perc is brutális, a 11 lehetetlen. Ez másoknak is feltűnt, és szinte senki nem vette észre, hogy "ekkor fordul" - vagyis a 11 perc az fél kör. Persze jól körbetrombitáltam a gyárban, hogy ilyen szupermenek rohangálnak a szigeten. Mehettem még egy kört szemlesütve, magyarázván a bizonyítványom, meg, hogy nem tudok olvasni...

De most már utána néztem, hogy mi a világrekord.
5000m
Kenenisa Bekele (ETH)
Helyszín, dátum: Hengelo, 2004. 05. 31
Idő: 12:37.35

Félelmetes...

Még kis porbafingóként összekötöttem a vörös rózsát a szerelemmel. Nem tudom meghatározni miért - talán olvastam róla, talán láttam valami filmben. Ahogy cseperedtem felfelé, ha egy lány tetszett, akkor vörös rózsát adtam Neki. Eljött a "felnőtt" kor és már csak páran kaptak tőlem vörös rózsát. De ha kaptak, akkor komolyan is gondoltam a mögöttes érzelmeket.
Valamikor az érettségi után vetődött fel bennem a kérdés, hogy a többi szín vajon mit jelent? Utána néztem, és az interneten azt találtam, hogy a sárga rózsa a barátságot jelképezi, a fehér pedig a bocsánatkérés színe. Valamiért csak páratlan számú rózsát szabad adni, ezeken belül is főleg a mesékben szokásos számok a "megfelelőek". A páratlan számoktól eltér a tucat, de az úgyszintén a mesékbe illik. (Tehát: 1, 3, 7, 12)
A kék rózsa meg az IBM jelképe...

Nagyjából egy hónapja sikerült egy kapcsolatot csírájában elfojtani. Egy eléggé nyögve-nyelősen kibontakozó, buktatókkal teli, viharos próbálkozás jutott el oda, hogy végre egy majdnem teljes hétvégét együtt tölthettünk. Az első nap egész jól lezajlott. A hölgy megmutatta a várost, ahol lakik. (Naná, hogy nem budapesti...) Ekkor a séta közben betértünk egy virágüzletbe és vettem neki egy szál vörös rózsát. Megköszönte, sétáltunk tovább. Egy szökőkútnál még előkapartam egy zsebkendőt, bevizeztem és rácsavartam a rózsa szárára, hogy ne száradjon el. Eljött a nap vége, úgy tűnt minden rendben. Aztán eljött a második nap és a hölgynek el kellett menni dolgozni. Én ott maradtam a lakásában, de megígérte, hogy délre hazamegy, hogy együtt ebédeljünk. Ebben az ebédidőben indult el a lavina. Egy ártatlan, nem piszkálódó megjegyzés után elkezdett kiabálni, elmondott mindennek, ami épp az eszébe jutott. Én meg pislogtam, hogy most mi is történt? Ugyan bocsánatot kért utána, de kissé össze voltam zavarodva. Amikor pedig percek után sem tudtam megszólalni, akkor újra rázendített. "De hiszen már bocsánatot kértem!" Majd előadta ugyanazt a monológot. Öhm... Ezek után nagy dérrel-dúrral visszament a munkába. Délután hazajött és megpróbáltunk normálisan beszélni. Rövid időn belül megint felemelte a hangját és rávezetett, hogy mindennek én vagyok az oka. És ez a hülye rózsa is. Nem is szereti a vörös rózsát. Valahol biztos hallottam, hogy ezt kell csinálni és csak ezért vettem. (Hja, valahol... Ez a valahol a "szinte mindenhol"-t jelenti.)
Végül megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit is akarok? "Második esélyt." Ez annyira meglepte, hogy elhallgatott... De nem sokkal utána nekem el kellett indulnom a vonathoz.
Másnap este kaptam egy sms-t, amiben azt írta, hogy a rózsa még megvan és nagyon szép. "Tévedtem." - írta. Akkor jól esett.

Egy hét gondolkodás után azonban rájöttem, hogy a "mit is akarok" kérdésére a válaszom: "Már semmit". A saját értékrendem szerint működő igazságérzetemet már túl sokszor billentette ki az egyensúlyából.
Volt szép is, volt jó is, köszönöm, ennyi.

Végül némi adalék a történethez:
Az "ártatlan" kérdés így hangzott: "nem szeretnél annál a szendvicsnél többet enni, hiszen annyit sportolsz, hogy szükséged van az energiára".
A rózsa vásárlásakor csak annyit éreztem, hogy ez még túl korai...