...kidolgozott felső testtel.

Legalábbis így hangzik a macsó belépő.
A gyárból hazafelé jövet az utcai hőmérő 30 fok körüli értéket mutatott. A nap 7.36 ágra sütött - kellemes nyári délután. Gondoltam, hogy futás közben leveszem majd a pólóm, hogy némi fény is érje porcelánfehér bőröm.
Végül letettem a dologról. Az én esetemben ugyanis a fenti belépő így hangzik: megérkezett a mester, nevetséges felső testtel. (A mester helyett egy órája nem találok ideillő szót. Pontokért várom az ötleteket.) Nem akartam, hogy a lányok kitérjenek a hitükből.

Mondjuk nem annyira szörnyű a látvány. Talán megmaradnak a hitükben és csak sikítva menekülnek előlem. Van ugyanis egy kis bemélyedés a mellkasomnál. Emiatt aztán akkor is úgy tűnik, hogy van mellizmom, amikor nincs. (Ezt a bemélyedést "cicitartó"-nak hívom...) Legalábbis ha előröl látják, vagy pólóban vagyok. Oldalról már inkább siralmas. Valaki egyszer azt mondta, hogy tyúkmellem van. (Kedves ember, na.) Ráadásul hiába vagyok gebe, emiatt a bemélyedés miatt úgy nézek ki, mint egy jóllakott etióp kisgyerek. (Csak épp nem futom 12.37 körül az 5 km-t.)
Erről inkább nem készítek képet. :P

Ja, igen. Lefutottam a körömet. És hiába voltam lassú és hiába váltottam pár méteren gyaloglásra (eperleves és hortobágyi palacsinta nem elégséges - de ezt már mintha mondtam volna), mégis jobb időt mért a méregdrága stopperóra, mint szombaton. Akkor most mégiscsak mester?

Fiatal lányt elkapja egy sötét árny a kapualjban. A lány elkezd sikítozni:
- Segítség! Segítség! Elkapott a házmester!
...
A mester!
...
A mágus!