Még kis porbafingóként összekötöttem a vörös rózsát a szerelemmel. Nem tudom meghatározni miért - talán olvastam róla, talán láttam valami filmben. Ahogy cseperedtem felfelé, ha egy lány tetszett, akkor vörös rózsát adtam Neki. Eljött a "felnőtt" kor és már csak páran kaptak tőlem vörös rózsát. De ha kaptak, akkor komolyan is gondoltam a mögöttes érzelmeket.
Valamikor az érettségi után vetődött fel bennem a kérdés, hogy a többi szín vajon mit jelent? Utána néztem, és az interneten azt találtam, hogy a sárga rózsa a barátságot jelképezi, a fehér pedig a bocsánatkérés színe. Valamiért csak páratlan számú rózsát szabad adni, ezeken belül is főleg a mesékben szokásos számok a "megfelelőek". A páratlan számoktól eltér a tucat, de az úgyszintén a mesékbe illik. (Tehát: 1, 3, 7, 12)
A kék rózsa meg az IBM jelképe...

Nagyjából egy hónapja sikerült egy kapcsolatot csírájában elfojtani. Egy eléggé nyögve-nyelősen kibontakozó, buktatókkal teli, viharos próbálkozás jutott el oda, hogy végre egy majdnem teljes hétvégét együtt tölthettünk. Az első nap egész jól lezajlott. A hölgy megmutatta a várost, ahol lakik. (Naná, hogy nem budapesti...) Ekkor a séta közben betértünk egy virágüzletbe és vettem neki egy szál vörös rózsát. Megköszönte, sétáltunk tovább. Egy szökőkútnál még előkapartam egy zsebkendőt, bevizeztem és rácsavartam a rózsa szárára, hogy ne száradjon el. Eljött a nap vége, úgy tűnt minden rendben. Aztán eljött a második nap és a hölgynek el kellett menni dolgozni. Én ott maradtam a lakásában, de megígérte, hogy délre hazamegy, hogy együtt ebédeljünk. Ebben az ebédidőben indult el a lavina. Egy ártatlan, nem piszkálódó megjegyzés után elkezdett kiabálni, elmondott mindennek, ami épp az eszébe jutott. Én meg pislogtam, hogy most mi is történt? Ugyan bocsánatot kért utána, de kissé össze voltam zavarodva. Amikor pedig percek után sem tudtam megszólalni, akkor újra rázendített. "De hiszen már bocsánatot kértem!" Majd előadta ugyanazt a monológot. Öhm... Ezek után nagy dérrel-dúrral visszament a munkába. Délután hazajött és megpróbáltunk normálisan beszélni. Rövid időn belül megint felemelte a hangját és rávezetett, hogy mindennek én vagyok az oka. És ez a hülye rózsa is. Nem is szereti a vörös rózsát. Valahol biztos hallottam, hogy ezt kell csinálni és csak ezért vettem. (Hja, valahol... Ez a valahol a "szinte mindenhol"-t jelenti.)
Végül megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit is akarok? "Második esélyt." Ez annyira meglepte, hogy elhallgatott... De nem sokkal utána nekem el kellett indulnom a vonathoz.
Másnap este kaptam egy sms-t, amiben azt írta, hogy a rózsa még megvan és nagyon szép. "Tévedtem." - írta. Akkor jól esett.

Egy hét gondolkodás után azonban rájöttem, hogy a "mit is akarok" kérdésére a válaszom: "Már semmit". A saját értékrendem szerint működő igazságérzetemet már túl sokszor billentette ki az egyensúlyából.
Volt szép is, volt jó is, köszönöm, ennyi.

Végül némi adalék a történethez:
Az "ártatlan" kérdés így hangzott: "nem szeretnél annál a szendvicsnél többet enni, hiszen annyit sportolsz, hogy szükséged van az energiára".
A rózsa vásárlásakor csak annyit éreztem, hogy ez még túl korai...