Éldegélem életem. "Teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek." Csinálom amihez kedvem van, nem csinálom amihez nincs. Minden normális. Annak kellene lennie.
Csakhogy közben várok valakire. Nem csak úgy általában várok valakire, hanem egy konkrét személyre.
Ha nem várnék, akkor is ugyanazt csinálnám, mint most. Éldegélném életem. De így, hogy várok valakire, minden valahogy rosszabb. Nem az igazi.
Ugyanaz, mégis teljesen más.
"A remény rabjai."
Teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - egyszer csak csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - sehol senki. Visszamegyek a konyhába, teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - megint csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - megint sehol senki. Másodszor is visszamegyek a konyhába, teszek, veszek, mosogatok, kávéfőzőt törölgetek - harmadszor is csöngetnek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra - hát nem középen állt a postás?
Utolsó kommentek