Amikor még kis srác voltam, akkor engem úgy neveltek, hogy illetlenség a másik szavába vágni. Ha valaki beszél, akkor hallgassam végig, majd ha befejezte, mondjam el a válaszom, véleményem. Természetesen én sem tartom ezt teljesen be, mert a poénos beszólások kedvéért 1-2 szóra bele-belevágok a másik mondókájába. De sosem annyira, hogy megállítsam, eltérítsem. (Kivéve, ha röhögésbe fullad.)
Úgy vettem észre, hogy ez a "szabály" nem minden családban van így. Több olyan személlyel találkoztam mostanában, aki a monológom közepén elkezd beszélni. Én pedig, mivel illetlenség akkor beszélni, amikor a másik, elhallgatok. És azon gondolkodom, hogy azért kezdett el beszélni (az én megítélésem szerint) másról, mert unja amiről beszélek? Egyébként sem szeretek sokat beszélni, de ha még meg is akasztanak ebben, akkor még kevesebb kedvem lesz legközelebb megszólalni.
Így némul el korunk egyik nagy elméje. :-P
Utolsó kommentek