Kedves Taplóm

Egy látványos reklám egy egész jó játékhoz. Ez a második ilyen típusú reklám amit játékokhoz láttam. Nekem tetszik ez a koncepció.

Hol találni ilyen barna hajú, játékokat kedvelő nőt?

A zene nem annyira nyűgözött le, de a videó megvalósítása nagyon tetszett.

via: funkin' over da kitchen sink

Hazudj. Az emberek nem szeretik hallani az igazságot. Sőt, nem is akarják hallani. Ezért működik a politika, a vallás és a reklám. Ezért jut feljebb a ranglétrán a seggnyaló munkatárs. Így maradnak meg a barátságok és a kapcsolatok.

Szerencsés vagy, ha van valaki, akitől elfogadod az igazságot.

Ennek a folytatása...

Nálam a fenti kérdés nem a lányok féle "nincs egy göncöm se" jelentéssel bír. Én nem tudok az időjárásnak megfelelően öltözködni. Ha hideg van kint, akkor pólóban és rövidnadrágban megyek ki. Ha meleg van kint, akkor meg felveszem a télikabátom. Az sem segít, ha kinyitom az ablakot és kidugom a kezem. Általában az előző naphoz öltözködöm...
Ma megfordult a fejemben, hogy nem megyek el kocogni, hiába van szombat. De estére már annyira unatkoztam, hogy még a kocogás is jobb elfoglaltságnak tűnt, mint a semmittevés. (Takarítani kéne... De ennyire nem vagyok mazochista.) 18 órakor felébredtem a délutáni sziesztából, érzékeltem, hogy kint felhős az ég. (Annak aki nem tudná, nálam a nap 24 órájában el vannak húzva a függönyök. Nem mondtam még? Vámpír vagyok. Szívom a lányok vérét. /Szívnám én másukat is.../ Ja, és én már modern vámpír vagyok. Már nem csak szűz lányok vérét szívom. A szűz lány ugyanis hiánycikk...) Telefonos segítséget kértem hát, mivel a méregdrága stopperóra még az időjárást is megmondja. "Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, milyen idő van kint a réten?" Azt mondta, hogy zápor. Hmmm... Na ez azért nekem gyanús. Hát kinyitottam az ablakot és kikémleltem (a szemben lakókat). Nincs eső. Száraz az aszfalt, bár hűvös a levegő. Legalábbis én annak érzékeltem. Felvettem szuper szexi szakadt szerelésem (alliterálok, kérem szépen) és nekiindultam (fejjel a falnak). A szerelés alatt melegítőt és pulóvert kell érteni. A harmadikról persze visszafordultam, mert zsebkendőt nem vittem...
Kilépek a kapun és szinte letaglóz a fülledt, meleg levegő. He? 4 emelettel feljebb nem ilyen volt. Még egyszer nem akartam visszafordulni, hát nekivágtam így. Le is izzadtam rendesen. És még csak a buszmegállóig sétáltam át. 30 méter. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Még harminc méter sincs... Ok, ok, nem hülyéskedek. (Kivéve, amikor azt mondom, hogy nem hülyéskedek.)

A teljesítményem futáskor nem volt valami fényes. Lassan haladtam és nem sprinteltem. A méregdrága stopperórára is többször ránéztem, hogy a GPS megy-e? A budai oldalon van egy cikk-cakk a pályámban (az uszoda környékén, ha ez segít), akkor megálltam egy picit, mert a képernyőn érdekes képet láttam. A megtett út valahol a felénél volt a valós pozíciómnak, míg engem a Duna közepére saccolt... Aztán gondolom észrevette, hogy figyelik és korrigált. Behozott egy jobb térkép nagyítást, ahol már szárazföldön álltam és közben lassan kúszott a piros csík a pozíciómig. Így aztán kocogtam tovább. (Ha mondjuk engedélyezném az internet hozzáférést közben és a Google pozicionáló szolgáltatásán valaki követne, akkor azt látná, hogy hátrafelé futok. A telefont ugyanis "visszafelé" tartom, mert így nem nyomom meg a tetején lévő ki-bekapcsoló gombot.)
A pólóm a pulóver alatt teljesen átázott. Nem csak kis foltokban izzadtam le...

Egy kép a szuper szexi szakadt szerelésről. Izzadtságfoltokkal. Azt mondják, a nők szeretik nézni, ha a férfi fizikai munkát végez. Tessék, a bizonyíték. Ez nem ígéret...

A következő 3 hétben le kell fordítani 50 oldalnyi technikai dokumentációt. Az első oldal után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez SZOPÁS!

Update: Tévedtem. Ez nem SZOPÁS, hanem SZOPÁS³!

Tényleg türelmetlen vagyok. A telefoncserénél nem készítettem mentést a telefonkönyvről. Átraktam a SIM kártyát az új készülékbe és betöltöttem onnan a számokat. Csakhogy néhány szám kimaradt. Vannak olyan emberek, akik teljesen lemaradtak...

Most kicsit izgulok, hogy mi lesz, ha otthon visszarakom a kártyát a régibe. Ugyanis a nagy lelkesedésben elkezdtem törölgetni a kártyáról a számokat, amiket a Google címtárba felvettem. (Ekkor vettem észre, hogy néhány embernél csak e-mail címem van...)
Olyan személyek is "kiestek", akiket az én mércém szerint sokszor hívtam. Furcsa.

Cserébe viszont akikkel leveleztem, azokhoz a lehetőségekhez képest hozzárendeltem egy fényképet. (Akinek két ugyanolyan nevű ex barátnője is van, ez nagy segítség...) Akiknek volt, azokat meghagytam (hihi, így "megismertem" egyik régi olvasóm), akiknek nem volt, azoknak feltöltöttem egyet. (Legalább valami haszna van az iwiw-nek.) Próbáltam előnyös képeket választani. Vagy olyan képet, ami az én emlékeimhez közelebb áll... Ha valaha lesz új barátnéni, és átnézi a telefonban lévő képeket, lesz pár felfűtött perc, mire elmagyarázom, hogy az a sok jó nő kicsoda... (Remélhetőleg a pasikra nem kérdez rá.)

Azért még a Google sem mindenható, mert néhány embernek nem adta hozzá az általuk kiválasztott képet az én címtáramban tárolt ... címhez. Így párszor képernyőképből kellett kimásolnom a fotót. Röhej. Munkatársam fényesen csillogó kopasz fejét már 4 napja próbálom megjeleníteni a telefonban. (Innen indult ez az egész.) Egyik program a telefonban látja, az összes többi nem. 1 hónapja még láttam a gmail-ben, most már nem látom. Végül persze győzött az emberi elme a gép felett, de ez igen idegesítő és kiszámíthatatlan hiba.

Aztán persze mire fel ez a nagy buzgalom? Úgysem beszélek soha senkivel... De aki méregdrága stoppert vesz magának, az ilyen. Hülye.

Update: megmenekültek a számok.

Egy korábbi bejegyzésben azon kesergek, hogy mindenki folyamatosan boldogtalannak hisz. Pedig hát nem is. Most eszméltem rá, hogy a nickem meg közben Keserű Pirula. Az IQ nálam is lecsapja a biztosítékot.

Azért lett ez a nick, mert év elején még eléggé a béka feneke alatt volt az életkedvem. (Ettől függetlenül nem vagyok non-stop boldogtalan.) Akkor épp megfelelt a hangulatnak.

Aztán persze találtam egy másik eredet történetet is. (Magyar vagyok, sok eredet történet kell.) Ha valami csoda történik és egy olyan lánnyal hoz össze a sors, aki olvassa a blogot, akkor majd megkérdezhetem Tőle, hogy nem akarná-e bekapni a keserű pirulát? Mert hát ez egy szopogató pirula.
"Igen, igen... pont így... Neeem, nem ráááÁÁGH..."
 

Eredetileg azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "Aki lusta, az fagyjon meg", de mire hazaértem már annyi minden elromlott, hogy úgy gondoltam, valaki nagyon nem akarja, hogy fussak.
Kezdődött azzal, hogy lustaságom miatt későn indultam el. Így a jó időről lemaradtam, a buszmegállóban belém fagyott a ... őőő... a lelkesedés. (Pfhu.) Hideg szél fújt, a busz is soká jött. A melegítésnél nem volt gond, aztán kicsit sokáig tartott, mire a telefont rábírtam, hogy bemérje magát. Töketlenkedtem ott percekig. Maga a futás jól ment, igen szép sebességet produkáltam. Egy trió kb. az én sebességemmel kocogott előttem, de ici-picit lassabbak voltak. Miután végre beértem és megelőztem őket, úgy éreztem, hogy túl lassan futok. (Mivel centinként hoztam be őket, olyan volt, mintha totyognék.) Hát sprinteltem egy jót. Az elején... Ez nem volt annyira jó ötlet (hiába, no, az enyém), bár meglepően jól bírtam utána is. A tüdőm csak a végén kezdett pakolni és elhagyni a helyét. Ja, és a pesti oldal még mindig le van zárva. Röhej.

És ami a legrosszabb volt az egészben: a GPS csak kevesebb, mint a felét tudta rögzíteni a távnak. Hogy az a kurta farkú kismalac! Persze a teljes időt mérte, de csak a második felénél volt kegyes a megtett utat is mérni. A stopperem még csak nem is mér! Csak méreg drága..

Pár napja kerestem valamit az imdb-n és a címoldalon megláttam ezt a képet.

A hölgy Anna Paquin és a True Blood sorozatban Sookie-t játsza. Nem követem a sorozatot sem TV-n, sem könyvben. Valami vámpíros, ha jól értesültem. Nekem máshonnan volt ismerős, csak sokáig tartott, mire rájöttem. (Szörnyű volt... percekig nézni ezt a képet... micsoda kín... ühüm.) Végül eszembe jutott, hogy az X-Men filmekben Ő játszotta Vadócot. (Bár nagyon nem hasonlít az eredeti Vadócra. ... Bár most látom, hogy átrajzolták a Marvel honlapján, hogy mégis hasonlítson...)

Ha nem nézzük, hogy ezen a képen épp szőke, igencsak szemrevaló teremtés. És Snoop Dogg-al akár rajongói klubbot is alakíthatnánk.

Annak ellenére, hogy már hányszor megjártam, még mindig beleszólok mások életébe. Aztán tágra nyílt szemekkel értetlenkedem, hogy miért fordulnak el tőlem az emberek.

Pedig én csak...

Csak megcsináltam az új kinézetet. Ugyan nem mozog a háttér (és sajnos kicsit nagy a kép - kis sávszélességű olvasóimtól elnézést kérek), de azért egész tűrhető. Nem kattingattam végig mindent, szóval ha valaki észrevesz bármilyen furcsaságot, az sikítson. (Én majd nem hallom meg.)

Internet Explorer-ból szerintem nagyon magas verziószámú kell (7 vagy nagyobb), hogy tűrhető legyen az "élmény". Legalul található egy "fül", ahol felsorolok három olyan böngészőt, amin jól kell(ene) működnie az oldalnak. Érdemes választani közülük. (Én FireFox hívő vagyok.)

Valószínűleg lassanként változnak még kis apróságok, de most már haza akarok menni.

Az udvarlás után némi pozitív példa a gyerekektől.

via: funkin' over da kitchen sink

Valóságos gyerekek válaszai a kérdésre
"Mi a szerelem?" (szeretet)

- Ha valaki szeret, akkor máshogyan mondja ki a neved. Egyszerűen csak tudod, hogy a neved biztonságban van a szájában.
Billy, 4 éves

- A szerelem csal mosolyt az arcodra, ha fáradt vagy.
Terri, 4 éves

- A szeretet van veled a szobában karácsonykor, ha abbahagyod a ajándékok nyitogatását és hallgatózol.
Bobby, 7 éves

- Ha meg akarsz tanulni jobban szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdj, akit utálsz.
Nikka, 6 éves

- A szerelem az, amikor egy srácnak elmondod, hogy tetszik a pólója és utána azt hordja minden nap.
Noelle, 7 éves

- A szerelem olyan, mint egy pici öreganyó és egy pici öregapó, akik még mindig barátok, azok után is, hogy annyira jól ismerik egymást.
Tommy, 6 éves
 

Csak mert nem érdekel, még nem jelenti, hogy nem is értem.
- Homer Simpson

via: funkin' over da kitchen sink

Bocsánat a sok képes bejegyzés miatt, de annyira jók. Ennél jóval többet beszúrnék, de inkább nézzétek meg a képeket a linkelt oldalon. Pici angol tudás néhol szükségeltetik, de nélküle is találni finomságokat.

via: funkin' over da kitchen sink

via: funkin' over da kitchen sink

Vagy add oda anyádnak. Ő tudni fogja.

via: funkin' over da kitchen sink

Előre megírt bejegyzés.

Ma elcammogtam a McDonald's-ba. Tele volt a hely, így tőlem szokatlan módon eljöttem dolgom végezetlenül. És betértem a ház sarkában lévő pizzériába. A rendelés leadása után hazaindultam, hogy itt várjam meg a 10 percet. Előttem a szomszédban lakó nő sétált. Én pont egy kapunyitásnyival később értem oda. A liftnél köszöntünk, én meg elindultam a lépcsőn - ahogy mindig is szoktam. (Szerintem már tudják, hogy ilyen "különc" vagyok.) Fent aztán pont akkor értem a lifthez, amikor Ő megérkezett, így kinyitottam neki a liftajtót. Először meglepődött, de amikor látta, hogy a karommal jelzem, hogy "erre tessék", akkor elmosolyodott és megköszönte. Nekem mára ez a jó cselekedetem. Nem segítettem előre semmit, de kaptam egy mosolyt.

Amikor az ember fiatal, akkor úgy gondolja, hogy Ő majd megváltja a világot. Aztán bekerül a mókuskerékbe, lejjebb adja a céljait. Végül teljesen felörlődik, örül, ha a szeretteivel kifújhatja magát.
Amikor elér az utazás végére és visszatekint, vajon találni fog az életében valamit, amire azt mondhatja: "Igen, ezzel jobbá tettem valaki más életét!"?
Nekem szerencsém van. Én már most tudom, hogy van egy ilyen cselekedetem. Na nem a liftajtó kinyitása. Egy hölgynek segítettem az életét megváltoztatni. Talán nélkülem is kijutott volna a gödörből, ezt persze nem tudhatom.
Igaz, nem én lennék, ha nem okoztam volna neki fájdalmat. De (valamennyire) megnyugtat a tudat, hogy most olyan élete van, amire vágyott és amit megérdemel.

Te már jobbá tetted valaki életét?

Egy kedves kérés teljesítése közben bukkantam az alábbiakra:

Ahogy élsz, annyit érsz.

A nevem Miska. Felejthető Fizi Miska.

A blog előző életében már írtam arról, hogy a McDonald's-ban hajlamosak megfeledkezni rólam. Akkor 10 perc után én mentem oda érdeklődni, hogy elkészült-e a rendelésem. Ma egy picit jobb volt a helyzet, a pénztáros lány a szendvics elkészülte után integetett nekem. Amikor odaléptem (és majdnem hanyatt vágtam magam a csúszós padlón) megkérdezte, hogy "ugye Te rendeltél Dupla Royal-t?". A Dupla Sajtos McRoyal™ a magyarországi legnagyobb szendvics, csak akkor kezdik elkészíteni, ha megrendelik. Addig nincs a "melegítőben". Vagyis egyedi, a szokásostól eltérő rendelés.
Bennem mégsem volt biztos a lány. Hüpp.

Persze lehet egy másik magyarázat is. Annyi hozzám hasonlóan jóképű, intelligens tekintetű, bársonyos hangú pasi jár a McDonald's-ban, hogy, a kínaiakhoz hasonlóan, a pénztáros lányoknak már mindegyikünk egyforma.

Hö-hö. Ez jó volt. A könnyem is kicsordult...

Előre megírt bejegyzés.

Egy biztos: a verseimben is, a tanulmányaimban is megfontolás nélkül vagyok őszinte, és ezt sokan nem szeretik, sőt megriadnak tőle.
Bari Károly, HVG magazin, 2010. június 12.

Ez egy érdekes kifejezés: "megfontolás nélkül őszinte". Kevésbé magasztos megfogalmazásban: ami a szívén, az a száján. Kimondja, amit gondol. Viszont az idézetből az is kihallatszik, hogy nem gondol a következményekre. Nem fontolja meg, hogy mi fog történni, ha kimondja a gondolatait. Ha valaki kimondja az igazságot.
Sokan a szememre vetik, hogy keveset beszélek. Én ugyanis megfontoltan vagyok őszinte. Ha minden alkalommal kimondanám amit gondolok... Így sincsenek barátaim. Főleg azért, mert nem tartom senkivel sem a kapcsolatot és hamar megunják az egyoldalú próbálkozásokat. Ha én is megfontolás nélkül beszélnék, akkor viszont utálnának az emberek. Most csak közömbös vagyok.
Mindig megrágom, hogy miként közöljem a gondolataim. (Ezért is szeretem leírni őket, mint kimondani. Van időm újraolvasni, szerkeszteni, aztán kivágni mindet a kukába.) Emiatt aztán sokszor csak hallgatok. Közben persze csikorognak a kerekek odabent, csak annyira vastag a koponyám ("thick skull"), hogy nem hallatszik ki. A másik meg azt hiszi, hogy nincs mit mondanom.
Annyian mondták már, hogy bunkó, nyers, kritikus vagyok. Próbálom hát megfontolni, hogy mit mondjak. Illetve nem is a "mit" a kérdés, hanem a "hogyan". Természetesen az igazat kell mondani. Vagy ha tudom, hogy az túlságosan fájna, akkor inkább bölcsen hallgatok. (Különböztesd aztán meg, hogy most épp megfontolok, vagy bölcsen hallgatok...)

Mostanában volt egy kapcsolat-szerű próbálkozásom egy "megfontolatlanul őszinte" nővel. Nem működik. Ő a tűz, én a víz - a végére csak gőz marad.
Ezt is fel kell vennem a nőkben figyelendő tulajdonságok közé.

Wasabi - mar, mint a mustár. Ha nem figyelek arra, hogy végiggondoljam a válaszaim, akkor nagyon csípnek. A legtöbbször azért, mert igazak. Tanulság: az emberek nem szeretik az igazságot. (És feltalálták a politikát...)