Eredetileg azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "Aki lusta, az fagyjon meg", de mire hazaértem már annyi minden elromlott, hogy úgy gondoltam, valaki nagyon nem akarja, hogy fussak.
Kezdődött azzal, hogy lustaságom miatt későn indultam el. Így a jó időről lemaradtam, a buszmegállóban belém fagyott a ... őőő... a lelkesedés. (Pfhu.) Hideg szél fújt, a busz is soká jött. A melegítésnél nem volt gond, aztán kicsit sokáig tartott, mire a telefont rábírtam, hogy bemérje magát. Töketlenkedtem ott percekig. Maga a futás jól ment, igen szép sebességet produkáltam. Egy trió kb. az én sebességemmel kocogott előttem, de ici-picit lassabbak voltak. Miután végre beértem és megelőztem őket, úgy éreztem, hogy túl lassan futok. (Mivel centinként hoztam be őket, olyan volt, mintha totyognék.) Hát sprinteltem egy jót. Az elején... Ez nem volt annyira jó ötlet (hiába, no, az enyém), bár meglepően jól bírtam utána is. A tüdőm csak a végén kezdett pakolni és elhagyni a helyét. Ja, és a pesti oldal még mindig le van zárva. Röhej.
És ami a legrosszabb volt az egészben: a GPS csak kevesebb, mint a felét tudta rögzíteni a távnak. Hogy az a kurta farkú kismalac! Persze a teljes időt mérte, de csak a második felénél volt kegyes a megtett utat is mérni. A stopperem még csak nem is mér! Csak méreg drága..
Utolsó kommentek