Ma van a nagy nap. Erre fel anyám tegnap köszöntött fel. O.o Azt hittem Ő is ott volt, amikor születtem és emlékszik a dátumra...

Egy munkatársunk pár éve autobalesetet szenvedett és azóta tolókocsiban kénytelen élni. Mivel a munkáját el tudja végezni, így otthonról dolgozik. Évek óta Ő az első, aki a születésnapomkor először felköszönt. Ha nem számítjuk anyám türelmetlenségét.

Mellékesen a hét elején még lazán azt hittem, hogy van egy hónapom hátra a fordulónapig... Ez már korral jár.

És végül zürichi unokatestvérem köszöntése:
"Megint közelebb a sírhoz. :)
Memento mori!" /Emlékezz a halandóságodra!/
:-D Hiába, na. Rokonok vagyunk, vagy mi. ;) (Mielőtt valaki felháborodik: én a hasamat fogva röhögtem ezen. Nagggyon jó.)