Többnyire semmire.
A rómaiak mondták, hogy az iskolának tanulsz, nem az életnek. (Ezt már írtam, nem?) Én úgy látom, hogy amit az iskolában tanulsz (tanítanak), azt csak egy másik iskolában tudod felhasználni. (Tanárként, vagy diákként.) Az életben általában 1%-át használod annak, amire 8+4+átl. 4 évet szánsz.
Amikor még tinédzser vagy és lövésed sincs mihez kezdesz az életben, akkor egyszerűen csak leszarod a témát. Bulinak fogod fel, ott vannak a haverok és mégiscsak fűtenek... Amikor azonban már dolgoztál pár évet, látod mire van szükséged, akkor teljesen más szemmel, sokkal kritikusabban fogod fel a dolgot. "Miért pazarlom el a szabadidőmet olyan dolgokra, amiket aztán soha nem fogok használni?" Sőt, ezért még fizetned is kell (és röghöz is kötnek). Pár éve többször a fejemhez vágták, hogy túl racionális vagyok. Ebbe a fene nagy racionalitásba meg nem fér bele, hogy fölösleges dolgokkal boldogítsam magam. Minek?
Az egyik példa a komplex számok. (Egy olyan dolog, amit szintén csak iskolában használ fel az emberek 99.999%-a.) Nem elég a végtelen számegyenes, amin (teljesen váratlan módon) végtelen sok szám van. (És már itt is van köztük irracionális szám, ami ugyebár az emberi racionalitáson már alapból túlmutat.) Kell nekünk egy számsík, ahol még több szám elfér. Mikor fordult elő Veled, hogy a boltban (1,3j) kg kenyeret kértél???
Azt mondják, hogy a felsőoktatásban egy szemléletmódot tanítanak. Kitágul a látásmód, többet fogsz megérteni a világból. Aztán a többség meglincsel, mert okosabb vagy náluk. Vagy épp sokkal többet idegeskedsz, mert megérted, hogy mi történik a világban. (Az áldott tudatlanság.) Tudni fogod, hogy lehetne jobban is csinálni, és nem érted, hogy miért nem úgy csinálják? És mi a fenét kezdjek a csodás szemléletmódommal, amikor körülöttem mindenki hülye és csak én vagyok villamos?
Amikor eldöntöttem, hogy belekezdek a főiskolába, akkor még azt hittem tanulok valami újat. (Értsd: hasznosat.) Most már látom, hogy csak azért küzdök, hogy meglegyen a papírom a végén. Ami ahhoz kell, hogy a komolyabb munkahelyeken (értsd: jól fizető) egyáltalán szóba álljanak velem és legyen lehetőségem bebizonyítani, hogy a lassan 15 éves tapasztalatom ér valamit... Mert ők már egy másik szemléletmód szerint látják a világot.
Utolsó kommentek