Kedves Taplóm

Igen tisztelt öcsémtől hallottam először ezt a kifejezést, amikor pár éve elkezdett dolgozni. Ha mögé tennénk egy X-et, akkor a mesevilágok örökéletű főnixét kapnánk, de a valóság sokkal szürkébb.

Főni = Főnök

Tegnap beszéltem öcsémmel, és elújságolta, hogy már Ő is főni lett. Őt is előléptették. Most már vagyunk valakik. Közösen vihetjük le a szemetet.

Asszonyka otthon elkiáltja magát:
- Valaki vigye le a szemetet!
Férj a bajsza alatt:
- Ilyenkor bezzeg vagyok valaki...

Azért az durva, amikor jobbnak véli, mint a pasit... :D Azt hiszem, ha valaha lesz barátnőm, ide nem viszem el.

Van egy lány. Van egy lány, aki megtetszett. Van egy lány, akiről csupa jót hallottam. Van egy lány, akivel csak pár szót sikerült váltanom. Van egy lány, akinek olyan gondok szakadtak a nyakába, amiket nem tudok megoldani. És amikről hivatalosan nem is tudok.

Van egy lány, akivel néhány hete beszéltem. Egyszer. De az élet úgy alakult, hogy most nincs rám ideje. Sokkal fontosabb dolgok kötik le. Joggal. Nem tudom elképzelni min megy most keresztül. Nem vagyok benne biztos, hogy ha mellette lennék, ha vele lennék, tudnék bármit is tenni. Azon kívűl, hogy fogom a kezét. Azon kívűl, hogy mellette lennék és támaszt nyújtanék. Valahogy.

Úgy alakult, hogy ma találkoztam két dallal. Hallottam már őket, de persze nem jutottak volna az eszembe. Pedig pont az alkalomhoz illenek. Az egyik a The Pretenderstől az "I'll Stand by You". (A szerelmi szál a dalban esetünkben nem számít. A dalhoz hozzá tartozik, a valósághoz sajnos nem.)

A másik pedig Bill Witherstől a "Lean on me". (A YouTube-on fellelhető és megnézhető eredeti verziók mind nagyon rossz minőségűek voltak, így a Glee című sorozatban elhangzó verziót linkeltem be. A sorozatban "találtam rá" a számokra.)

Nem is ismerem a lányt. A dalok nem is a saját szavaim. De kifejezik a gondolataim. Amiket nem mondhatok el. És ahogy azt egyszer már idéztem: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".

Néha arra vágyom, hogy tudatlan legyek.

A moly.hu lapon a különböző könyvekhez hozzáfűzheted kedvenc idézeteid. Úgy látszik az idézetekkel sikerül rátapintanom a lényegre, mert ezek alapján majdnem hetente szerzek új figyelőket (követőket). Most már csak az kéne, hogy találkozzak egy kedves lánnyal, akinek szintén rátapinthatnék a lényegére. De mivel ez egy hímsoviniszta, önző blog, inkább azt írom, hogy a lány tapinthatna az én lényegemre. Szívesen megmutatom neki mi az, ha nem találja ki... Érdekesnek tartom, hogy az idézetek alapján is könnyen megismerhető valaki bensője. Először is, azokból a könyvekből tud az ember idézni, amiket olvas. Másodszor, az idézetek alapján megtudjuk, hogy mi tetszik neki, min nevet, min gondolkodik el. Míg egy blogban nem kell teljesen "kibontani az igazságot" (elhallgathatunk dolgokat, szépíthetünk a "kimondottakon"), addig az idézetekkel nem vagyunk ilyen óvatosak.

Az életben nincsenek győztesek, csak olyanok, akik megúszták a dolgot.

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

Mivel az előző bejegyzésem alapvetően nem túl életvidám és az én szempontomból nem is vicces, ezért kirakok két képet, hogy lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk. Vagy legalábbis én.

A hűtőm tartalma. Fent láthatóak a "gyorsítók", kb. egy tucatnyi energiaital. Amiről épp le kell szoknom, mert már nem csak a hajam hullik, de a fogam is.
A középső szinten kivételesen van valami, ma kaptam némi édesség ellátmányt anyámtól. Ez nekem kb. 2 napig fog kitartani... Amúgy az a polc üres szokott lenni, vagy régebben az is tele volt gyorsítóval.
Alul látható a mai, eddig meg nem evett rendelt kajám. Most még ki akarok menni kocogni, így majd utána esek neki. A két margarin pedig már hónapok óta ott van. Nem merem kinyitni őket, mert ki tudja milyen értelmes és ártalmas lények fejlődtek ki bennük. Amiről eszembe jutott, hogy a középső polcon hátul található piros arany, vagy erős pista is még az egy évvel ezelőtti barátnő szerzeménye...
Ha elfogy a tutti-frutti ízű cukorlé és feléltem a csokit, akkor megint csak a piros arany és a két margarin marad. Meg egy marcipán, kb. karácsonyról. Már második alkalommal kapok marcipánt az egyik nagymamámtól, pedig nem szeretem a marcipánt...

Ez pedig a konyha asztal. Üres gyorsítókkal. (Napi 1 adag - számold meg mióta gyűjtöm...) A háttérben fél tucat McDonald's repi pohár, az előtérben pedig a sokszor felhasznált McDonald's papírzsákom. (Környezettudatos vagyok, hát nem?)

Hölgyeim, ilyen az agglegényélet.

Update: visszatértem (mint a Tejminátor) a kocogásból és épp az egyik (tej)csokit bontogatom. Hiába, az agglegényéletnek pozitív oldalai is vannak. Például nem kell arra figyelnem, hogy elhízom. Főleg, mert az lenne a cél. Hogy hízzak. Ezt ellensúlyozom azzal, hogy közben hullik a hajam és a fogam.
 

1-1.5 hónapja kirúgták a közvetlen főnököm. :o

Rám lőcsölték szinte az összes munkáját. :(

Hirtelen 5 ember hitte azt, hogy a főnöke vagyok. :P

1 hétre rá hármuknál hivatalossá is vált a dolog. O.o

2 hete félhivatalosan felajánlották a pozíciót, ami amolyan előléptetés lenne. B-)

Mivel 1-1.5 hónapja rám szakadt az ég és hirtelen vége lett a jóéletnek, elég sokat gondolkodtam a dolgon. (A viharlámpás ott lifegett a farkamon.) :S

Ma a nagyfőnök(asszony) egy vacsora mellett hivatalosan is felkért a pozícióra. O.o

Mondott egy összeget, amit én nem fogadtam el. ;-D

Mondtam egy összeget, amit nem fogadott el. :-$

Kifejtette, hogy ha nem fogadom el a lehetőséget, akkor tovább már nincs szükség az eredeti pozíciómra, továbbá az angolul nem beszélő munkatársak közt is reorganizáció lesz. (Ki lesznek rúgva.) (A fent említett 5 emberből négy.) :O

Lehetett erre nemet mondani? :S

Pezsgőtabletta fel nem oldott maradékára szénsavas üdítőt tölteni.

Szőkőkút!!! :-)

Kezdek komolyan megijedni...

Hosszú nap után hazaérve nem lerogyok a gép elé és játszom, hanem álom lányokról írok. (Na jó, ez még érthető...) De utána sem indítom a játékot, hanem magamra kapom a futó szerelésem és kimegyek kocogni.

Tényleg öregszem. Hüpp... :'(

..., a lányok, a lányok angyalok.

Többször feltettem a költői kérdést: hol vannak a szép és normális lányok?
Ma aztán megtudtam a választ: patikákban. A pult mögött.

Csak az élet olyan kegyetlen, hogy a normális lányok már mind foglaltak. A szépek meg szintén. Az olyan fehér hollók, mint a szép és normális hölgyek, akikről a férfiak a bárpult mellett, két tequila közt, nagyokat sóhajtva álmodoznak, tulajdonképpen csak a mesékben léteznek. Meg a patikákban. A pult mögött.

Ha egy lány csak "szimplán" szép, akkor a férfiember első gondolata, hogy milyen jó lenne összegyűrni a lepedőt vele. (A "kisagy" gondolkodik.) Aztán persze vannak a "megszólalásig szép" lányok, akiktől az előbbi hevület elillan...
Ha egy lány normális, akkor nem kell "bombázónak" lennie, mert a belső értékei egy életen át kitartanak. Ha a lány "normátlan"... nos, akkor legyen szép. Csak ne szólaljanak meg!
Ha viszont szép és normális... Akkor komoly kapcsolatban él, hosszútávú tervekkel, boldogság, rózsaszín felhők, pónilovak. Ők azok akiktől túlcsordul minden érzékszerv. Gyönyör a szemnek, érzéki tapintás a bőrnek, bódító illat az orrnak, kellemes dallam a fülnek... a nyelvnek is el tudok képzelni ilyen-olyan szerepet, csak az nem ennyire romantikus. És ezen felül még a léleknek is megnyugvást hoznak. Ha látsz egy bárgyún vigyorgó, kisimult arcú pasit, akkor igen nagy valószínűséggel szép és normális barátnője van. Vagy füvezik...

*sóhaj*

Az élet kegyetlen.

Javítás: rossz a fontossági sorrend a posztban. A helyes: normális és szép.

A pár órára elzárt víz megijesztett annyira, hogy lementem ásványvízért a boltba. Odafelé pedig kidobáltam a hónapok óta gyűlő műanyag kajás dobozokat, meg az energiaital dobozokat. Utóbbiból két tucatot gyűjtöttem össze.

Sokan lesajnálnak, amikor kiderül, hogy nagyon sokat ülök a gép előtt. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy az illető néz-e TV-t? Igen? Na, én meg nem nézek. Helyette a gép előtt ülök. Ugyanaz, csak teljesen más.

Valahol már írtam, hogy nem iszom kávét. Még soha nem is próbáltam. Viszont tavaly elkezdtem energiaitalt inni. Mindkettő egészségtelen, a szervezetnek egyikre sincs igazán szüksége, csak a felpörgetett életvitel miatt kell a "drog". A kávé picit természetesebb, az energiaitalba meg raknak vitaminokat (mutatóba). (Tényleg! Vegyél le a polcról egy energiaitalt és nézd meg az összetevőket!) Mindkettőnek az a lényege, hogy ébren maradj. Mondhatjuk, hogy az együtt kávézásnak még van egy közösségépítő hatása is, de a diszkóban a fiatalok ezt az energiaitallal kevert alkohollal helyettesítik. Ugyanaz, csak teljesen más.

Én is ugyanolyan fiú vagyok, "mint a többi száz, meg százezer" - csak épp teljesen más.

Szombat reggel arra lettem figyelmes, hogy a WC mögötti kürtőben csöpög a víz. Tapasztalatból tudom, hogy ez azt jelenti: valahol ömlik a víz, nemsokára beázunk. Egészen délig hallgattam a dolgot, gondolván mások már biztos észrevették és szóltak a gondnoknak. Mivel változás nem volt és már érezni lehetett az ázott fal szagát, hát lecsattogtam a földszintre egy telefonszámért, hogy felcsörgessem a gondnokot. Egy másik lakó is ott rohangált, Ő is ázott. Hagytam, hogy cselekedjen... Mint azt sejtettem, a gondnok már tudott az örömteli eseményről, csak épp a hatodikon és a hetediken nem tudott bejutni a lakásokba, viszont a nyolcadikon meg már nem volt csöpögés.
Egészen késő délutánig áztunk, mikor elzárták ennek az oldalnak a csapjait. Kiderítették, hogy a két kérdéses emeletből a hetedik a ludas - majd várták a csodát, meg a lakót, akit nem tudtak elérni. Éjfélkor még mindig nem volt víz, de hajnal fél kettőkor, amikor unalmamban kipróbáltam a csapot, már ömlött a víz. A csapból, nem a hetedikről...

"Hiánya mondja el, mennyit ér." Ez nagyon sok mindenre igaz, pl. a vízre is. Teljesen természetesnek vesszük, hogy a lakásban van víz. Isszuk, kezet mosunk, leöblítjük a WC-t, főzünk, fürdünk, fogat mosunk. Most, hogy csak néhány órára nem volt víz, a főzésen kívül mindegyik hiányzott...
Mikor leszek szomjas? Mikor eszek sós sült krumplit? Amikor nincs víz. Nem tudtam fürdeni, azonnal jobban feltűnt, hogy büdös vagyok. És persze amikor észrevettem, hogy van víz, akkor az első dolgom az volt, hogy beültem a gondolkodó szobába a HVG-vel. (Van WC papír, nem azért vittem...)
Emlékszem, amikor gyerekként pár napra nem volt áram otthon. Akkoriban még nem gyógyultam össze a számítógéppel, így egész jól viseltem a dolgot. Azt hiszem a harmadik nap, iskolából hazafelé gondolkodtam, hogy mit is csináljak elektromosság nélkül. "Á, majd nézek egy kis TV-t..." O.o

Nem a P.U.F.-ról fogok írni... Sem az együttesről, sem a regényről. (A regényt olvastam, egész jó; a zenekarnak meghallgattam pár számát - nem került be a lejátszási listámba.)
1-2 hete írtam, hogy fáj a jobb bokám. Vagy valami izomzat körülötte. Na, most 1 hét "pihenés" után kimentem kocogni, de a táv negyedénél leültem a padkára, mert nagyon fájt a lábam. (Ehhez képest a legjobb átlagsebességem értem el...) Ott pihentettem 1-2 percig, aztán visszafordultam. Persze futva. (Még csak nem is kocogva! Futva.) Aki hülye, haljon meg, ugyebár. Most rácsavartam egy hideg vizes törülközőt és várom a csodát. Remélem helyre jön, mert különben befellegzett a sport karrieremnek. Na nem azért, mert soha nem gyógyulna meg, csak nagyon nehéz lenne mondjuk 2 hét után újra kocogni kezdeni...
Szegény embert az ág is húzza. Én meg a lábam húzom...

Más.
Nagymamám megjegyezte, hogy nagyon csúnyák a barna karikák a szemem alatt.
Anyám felfedezte, hogy őszülök. (A kopaszodást még nem.)
Egy 6-7 éve nem látott ismerős viszont azt mondta, hogy megvastagodtam. Pedig nem is tudta, hogy teszek érte.

Eredmény: 2 : 1. "Vesztettél!"
Nademivelhogy mérleg a csillagjegyem, egyenlítek. (Az egyenlítőn.) A drága kocsikban ülő muci-macák még mindig megnéznek maguknak az utcán. A fiataltól kezdve a nem annyira fiatalig bezárólag.
2 : 2. Döntetlen.
De nem én lennék a Keserű Pirula, ha nem hoznék ebből is ki valami pesszimistát. (Milyen Pistát? Tra.) Az említett muci-macákkal csak a lepedőt tudnám összegyűrni. Nem lehet velük az Élet, a Világmindenség, meg Minden témakörről (negyvenkettő!) beszélgetni. És nem ugrálnak körbe, amikor kocogás után, vigyorgó fejjel, de sántán bicegek be a lakásba. És nem tesznek rá vizes borogatást. Viszont van kocsijuk... De eddig is megvoltam autó nélkül.

Megint más.
2 hete internet előfizetést váltottam. Azóta csodaszámba megy, ha van netem... A Tré-Kábel-net nagyon tré... A gyárban meg technikai és adminisztrációs okok miatt nincs wifi kapcsolat, így a telefonom sem tudom használni sehol sem. (Mármint neten elérhető tartalmak letöltésére.)

Az élet szép. És aki ezt elhiszi, annak tudok egy eladó hidat.

Tegnap meglátogattam az anyai nagymamámat. Miskolc mellett él az egyik nagynénémmel. Valamilyen, számomra kicsit ködös ok miatt édesanyám pár hónapja szintén oda költözött, augusztus végéig. Nagynénémék 2 hétre lementek a Balatonra, hogy találkozzanak a saját unokáikkal, unokatestvérem két gyerekével. (Akik Zürichből jöttek el a magyar tengerhez.) Így a nagymamám és anyám "egyedül" maradt.

Anyámról nem írok sokat, majd az arra érdemesnek mesélek. (Az arra érdemes meg részesül abban a "megtiszteltetésben", hogy találkozzon vele. Előbb-utóbb.) Csak egy példa: anyám valamilyen elváltozásnak nézte az ádámcsutkám...

Nagymamámat 2 éve láttam személyesen utoljára. Az akkor épp arra érdemessel látogattuk meg egy rendezvényről hazafelé jövet. A lány nagyon örült neki, hogy megismerhette, szerinte nagyon jó fej nagymamám van. Szerintem is.
Amikor gyerek voltam, akkor nagyon sok időt töltöttem nála. Bármikor, amikor beteg voltam, anyám levitt hozzá, hogy Ő vigyázzon rám.
Amolyan "szabvány" nagymamám van. Ősz haj, mosolygós arc, nagyon finom sütiket tud csinálni és mindig jó húsban van. 2 éve is ilyesmi volt az összkép, bár azért látszott rajta, hogy 89 éves volt.
Tegnap épp a szabadban üldögélt egy padon, amikor megérkeztem. Mivel nem látok már jól messzire, először semmi nem tűnt fel. Felismertem, integettem. Ő meg visszaintegetett. Aztán amikor közelebb értem, majdnem megbicsaklott a lábam. Nagyon megváltozott. Tavaly valamilyen pajzsmiriggyel kapcsolatos betegséget diagnosztizáltak nála. Iszonyatosan lefogyott, már csak járókerettel tud járni, szellemileg is kezd hanyatlani. Félelmetes volt. 2 éve még semmi ilyesmit nem láttam rajta. Akkor mesélt a nagypapámról, a családról, a fiatalságáról. Fényképeket mutogatott, aztán kimentünk nagynénémék (egyik) telkére és ott is sétálgatott.
Viszont nem panaszkodik. És bár sokszor kell elgondolkodnia a szavakon, nagyon választékosan beszél. (Amikor anyám hagyja...)

A tegnap eléggé megrendítő volt...

Előző héten, ki tudja mióta, takarítottam. Nem fejeztem be, csak a felületeket poroltam le, illetve kiporszívóztam. Eltelt egy hét és a felmosást csak nem csináltam meg.
Mivel a koszos nagy fővárosban élek, ezért ha kinyitom az ablakot, akkor órák alatt ellepi a lakást a kosz. Csakhogy 40 fokban még én sem bírom ki zárt ablakokkal a napot.
Így esett, hogy ma újra takaríthattam. Szinte ugyanannyi port tüntettem el, mint előző héten. Ilyenkor bezzeg túl nagy a lakás...

Takarítónőt kellene alkalmaznom. Külföldön működik olyan szolgáltatás, ahol a takarítónő nagyon lengén van "öltözve" és úgy végzi a munkáját. Vajon itthon is van ilyen?

A Mentalista sorozat egyik részében (S01E14) szerepel egy dzsigoló, aki önmagát "Pick Up Artist"-nak hívja. (Durván fordítva: felszedő művész. Amikor egy vadidegennel, csak a szex kedvéért ismerkedsz meg, az a "pick up".) Nem akarom elmesélni az epizód történetét, nem mondom meg ki a gyilkos. Viszont jókat vitáznak arról, hogy hogyan kell a nőket felszedni.
Néhány érdekes idézet:

Love is for guys, who can't get laid.
A szerelem azoknak a pasiknak való, akik nem tudnak megdönteni nőket.

Ah, there are thousands of ways to seduce a woman, all kinds of workable systems. But they all blow down to 3 words: contempt, control, excitement.
Ah, több ezer módja van a nők elcsábításának, mindenféle működő rendszer. De mindegyik 3 alap szóra csökkenthető le: megvetés, irányítás, izgalom.

Az egyik szereplő persze kipróbálja ezt a módszert, de már a megvetés résznél megkapja a nőtől, hogy milyen bunkó.
Később a fapofa ázsiai zsaru, mint titkos ügynök, szed fel két nőt. A főszereplő kéri meg, hogy segítsen ebben.
- Van valami jó ruhád? 
- Igen, az van rajtam.
- Van valami olyanod, amiben kicsit több a ... zing? /valami menőbb/
- Nincs.
- Akkor hát most elmegyünk ketten vásárolni!
Az ázsiai zsaru módszere (azon felül, hogy tényleg szereztek neki olyan göncöt, amiben több a zing): Helló a nevem, XY, csatlakozhatom a hölgyekhez?
És működik...

Az epizód végén a főszereplő (akinek brutálisan meggyilkolták a feleségét és a kislányát) egyedül ül a bárpultnál. Odalép hozzá egy csinos nő ezzel a szöveggel: "Úgy látom elég magányosan üldögél itt. A barátnőmmel arra gondoltunk, esetleg csatlakozhatna hozzánk az asztalunknál."
Ha ez tényleg így működik, akkor törzsvendég leszek valami bárban! (A főszereplő megmutatja a nőnek a jegygyűrűjét és udvariasan elutasítja az ajánlatot.)

Más téma. A tegnapi kocogás után ma már tényleg fáj a lábam ha sétálok. Így inkább itt maradok a kanapén.

Tapasztalatlan fiú első szeretkezése. A srác iszonyatosan zavarban van, még nem tudja olvasni a jeleket. Rövid időn belül a lány elkezd nyögdécselni, a fiú pedig megijed.
- Fáj?
- Nem, nem, épp ellenkezőleg!
- jáF?

Mostanában megint a filmnézős korszakom tört elő. Jól megkésve megnéztem ma a Terminator Salvation című csodát. Valamiért a "pocsék" jelzőt párosítottam hozzá eddig, de kellemesen csalódtam. Tény, hogy Christian Bale, a halott arcizmaival még hihetőbb lett volna Terminátorként, de amúgy egész kellemes kikapcsolódás. Nagy dolgokat ne várjunk, de akciófilmnek tökéletes. És elég sok utalást találni benne az első két filmre. (Amikor Christian Bale visszafordul a feleségéhez és azt mondja: "I'll be back." én lefordultam a kanapémról a röhögéstől.)
Ezen felül még megnéztem a The Last Airbender című műalkotást, de ezt senkinek nem ajánlom. A hasonló nevű, 3 évados rajzfilmsorozat első évadját dolgozták fel benne, de szánalmas lett. A sorozatról tudtam, hogy jó, de valamiért kimaradt az életemből. A film után körülnéztem a neten, hogy akkor ez most mi is volt és ott nagyon ajnározták a sorozatot. Hát beszereztem és megnéztem. Tényleg nagyon jó.
Ezeken felül még láttam pár filmet, de nem voltak olyan maradandóak. Astro Boy (klisé hegyek, egyszer meg lehet nézni), Nanny McPhee and the Big Bang (az első rész nagyon tetszett, ez kicsit gyengébb, de azért még érdeklődő barátnő kedvéért megnézném újra), Karate Kid (klisé hegyek, az első rész koppintása), a többire meg már nem is emlékszem...

Voltam ma kocogni. 33+ fokban, evés nélkül, folyadék nélkül nem bölcs dolog. A végén már szédültem. Aki hülye, haljon meg megérdemli. Kihajtottam magamból még a sz@rt is, testem nedvességtartalma jelentősen csökkent, ezzel együtt az energiaszintem úgy leesett, hogy a buszmegállóban azon gondolkodtam, hogy leülök. Csak az izomláz, a meghúzódott izmok és a kicsapódott só maradt. (Most már tudom, hogy a lányok miért mondták azt, hogy sós...)
Meg kellett volna várni az este 9 órát, mert akkor kellemes(ebb) idő volt. Ekkor mentem el a McDonald's-ba bepótolni a kimaradt étkezést. Pont kézen fogva sétálós időjárás volt. Ez az egyetlen elfogadható oka lenne annak, hogy 33+ fokban kocogjak. Annyira kimerült voltam, hogy biztos nem mondok olyat, amiből később botrány lehetne. Mivel valószínűleg megszólalni sem tudnék.

Az étteremben láttam egy nagyon ismerős arcot. (Igen, lány.) De egyszerűen nem tudtam hova tenni. Biztos voltam benne, hogy többször is láttam már, csak nem tudtam, hogy hol. A gyerekkorunkban volt ez a játék, amikor több figurának a fejét, testét és lábát lehetett cserélgetni, mindenféle vicces figurákat alkotva. Az agyam is hasonlót csinált, a lány arcát fixen tartva, a hátteret és a ruházatot pörgette. Közben persze tanácstalan arccal bámultam szegény kislányt, aki valószínűleg ezt hamar észrevette.
Már azon gondolkodtam, hogy megkérdezem, honnan ismerhetem, de ez egyike azon hibáknak amit a pasik elkövethetnek. Elég hülye ismerkedési szöveg, ráadásul, ha komolyan nem tudjuk, hogy miért ismerős a lány, az nagyon bunkó hatást kelt. (Hát nem hagyott maradandó nyomot bennünk?)
Az egyik pénztáros segített, amikor megkérdezte a lányt, hogy mi újság. Akkor került helyre a dolog: abban az étteremben láttam, csak a pult másik oldalán... Azért volt ilyen furcsa.
Ettől függetlenül talán meg kellett volna szólítanom... Bár azt hiszem olyan fiatal lehetett, hogy azt még a törvény bünteti. Nem vagyok jó életkor meghatározásban.

Valamiért nem néztem végig a The Mentalist sorozat első évadját, pedig ott várt rám a sorozatok közt. Most betáraztam a második évadot (nagyon le vagyok maradva sorozatügyileg), lesz mivel elcseszni a délutánjaim.

Eltelt megint nagyjából 2 hónap a blog indulása óta és elfogyott a motivációm. Nincs semmi értelmes, amiről írhatnék. Még annyira sem értelmes, mint amit eddig termeltem. Ezen felül, a nagy lelkesedésben, beleszóltam olyanok életébe, akiknek nem kellett volna.

Azt megtanultam, hogy blogot kitörölni nem jó dolog. Átállok hát a "normális" blogolás ütemére, kb. heti egy, többé-kevésbé összeszedett bejegyzéssel. Ha lesz miről írni.

Azon meglepődtem, hogy a kocogáshoz még mindig találok motivációt (pedig iszonyatosan unalmas egy tevékenység), de egy informatikához kötődő tevékenységhez már nem. Ez valamilyen irányba fejlődés.
 

, hogy Ő visszaütött.

Feltöltöttem az Androidban (a telefonom operációs rendszere) használt smiley-kat a blogra és megbütyköltem az oldalt, hogy jelenítse is meg őket. Persze a bejegyzésekben eddig nem használtam ilyen "emoticon"-okat, tehát túl sok értelme nem volt az egésznek.

Értelmesen töltöm az időmet.

Mert én nem...

Koca kocogó ne olvasson igazi futóblogot, mert kisebbségi komplexusa lesz. A munkahelyen is az alfahím félmaratonra készül. Így aztán a szigeten minden bokorban összeesküvés elméletet látok. Már amikor egyáltalán látom a bokrot, mert a pesti oldalon nincs világítás, este kilenc után meg már sűrű sötét van.

"Annak a csajnak biztos azért olyan formás a feneke, mert napi kétszer félmaratont fut!"
"Ez a fickó azért húzott el mellettem harminccal, mert Ő is a félmaratonra készül!"
"Annak a lánynak azért ugrálnak úgy a mellei... mmmm... cici...."