Kedves Taplóm

Tegnap este megnéztem a Machete című filmeposzt. Ha tudod, hogy egy paródia, ráadásul a B kategóriás akciófilmek paródiája, akkor igencsak szórakoztató.

Előtte pár nappal pedig láttam a McGruber című csodát. Ez az a film, amit ne nézz meg. Gagyi.

Miközben kerestem az IMDB linkeket a filmekhez, láttam, hogy lesz egy új, kisbabás, idegeneket összehozós film. Ilyen az élet. Katherine Heigl alakítja a női főszerepet. Az előzetes képeket és a reklám plakátot nézegetve, nekem a Felkoppintva című filmje jutott eszembe. Úgy tűnik Hollywood szerint ez a nő most a "tipikus anya"...
A Felkoppintva tetszett, ezt is meg fogom nézni.

Mint a címből is kiderül, épp részeg vagyok. Unokatesóm szülinapját ünnepeltük. (Apám hugának két gyereke van, egy fiú és egy lány. Most a lányt ünnepeltük.)

Emlékszem, egyik barátnőt épp "bemutattam" apámnak (tesóm és apám barátnője is ott volt), amikor szintén részegre ittam magam. A barátnőm akkoriban nem ivott alkoholt, így csak csendben somolyogva figyelte, hogy mennyire más vagyok részegen. Aztán tesóm odahajolt hozzá, majd "súgva" annyit mondott: "Ha részeg, akkor nagyon kanos lesz". Barátnéni illedelmesen elpirult, én meg "mi van, mi van, mi van?" kérdéssel reagáltam, mert nem hallottam tesómat. Elismételték, én pedig akkor nem értettem, hogy miért mondta.
Hazaértünk és megértettem...
Most hazaértem és "If I could turn back time...".

A prágai út előtt vett két nadrág egyikét hordom azóta. Egyik hölgy munkatársam megjegyezte, hogy mennyire "felnőttebnek" nézek ki ebben a nadrágban. Hangsúlyozom: felnőttebb - nem felnőtt. (Ezt Ő is hangsúlyozta fél órával később.) 7-8 éve ez az első alkalom, hogy nem oldalzsebes nadrágom van. Fura. Első nap háromszor is majdnem leejtettem a cuccokat, amiket a nem létező oldalzsebbe próbáltam becsúsztatni...

Pénteken visszamentem a bőröndöt árusító boltba, hogy beszéljek az eladó lánnyal. Nem volt ott. Szomorú.

Prága, indulás a prágai gyárból. Taxi megérkezik, a cseh munkatárs eligazítja a taxist. Bőrönd a csomagtartóba, én meg az első ülésbe. Taxis kilő. Szó szerint. Csikorgó gumik, bőgő motor. 45 perc alatt kiértünk a reptérre, de jobban féltem a taxiban, mint a repülőn. Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény. Őrült módon vezetett az ürge.
Reptérre be, járatok átvizsgálása a monitoron. Az én járatom még nincs részletezve, nem tudom, hogy hol kell checkolni. A reptért ezen része egy óriási csarnok, jobb felén a pultok, bal felén 2 sor pad, illetve egy szupermarket méretű hely, néhány kiállítási fényképpel. Padra leülni, wifi keresése telefonon. Naná, hogy nem megy - pedig 4 wifi csatlakozási pont is volt... Akkor olvassunk. ... Olvasás... olvasás... pisilni kell. Merre van a WC? Természetesen a hodály egyik sarkában... Kabát fel, könyv el a zsákba, zsák a hátra, bőrönd a kézbe. Séta. WC-re be, bőrönd le, zsák le, kabát le. Csuri. Kabát fel, zsák fel, bőrönd a kézbe. Kézmosás. Bőrönd le, kézmosás. Bőrönd fel, szárítóhoz totyogás. Bőrönd le, kéz szárítása. Bőrönd fel, ajtó kilökése lábbal, séta a padokig... Olvasás.
Idővel kiírták, hogy melyik pultnál tudok checkolni. Pult keresése, sorban állás. Check-in, bőrönd leadása. Hátra arc, irány előre. Fal. Hm... A néni nem mondta meg, hogy merre is menjek. Mivel Orbán apánk megmondta, hogy jobbra tarts, hát én is jobbra tartok. Séta... Hoppá, ez a bejárat. Fene...
Hátra arc, tömeg analizálása. Ahá, tehát arra tart a tömeg. Kövessük a kolompot. Első kapu, néninvel. "Passport, please." (Útlevelet.) Karon tartott kabát belső zsebéből pénztárca elő, személyi elő (útlevelet otthon felejtettem), mosolygás. A személyin egy hosszú és nagyon göndör hajú, szakállas, anyám szava járásával "ránézésre 100 év" fickó, mosolytalanul bámul Rád. Én meg épp borotválkozva, elegáns ruhában, mosolyogva szemeztem a nénivel. Tekintete rám szegeződik, a személyire, szemöldöke felszalad, tekintet rám, megint személyire... Hm-hm... Elmosolyodik, majd "Thank you." és vissza adja az iratom. Huh...
Tömegterelő szalagkorláton át kacskaringózás. 2 átvilágító kapu van a végén. Sorba beállás. Várakozás... Két másik kapunál az ellenőrök lelkesen integetnek: "This way, please!" Ok, akkor menjünk oda. Műanyag tárolók a cuccoknak, pont mint minden más reptéren. Zsák le, notebook ki. Első tálba notebook be. Mögöttem álló néni azonnal lecsapott az egy tál méretű helyre, pakolja a saját cuccát... öhm... "Pardon me..." és rakom oda a második tálamat. "Oh, sorry..." veszi fel a sajátját. Táska bele. Harmadik tál. Telefonok, egyéb cuccok kabátba. Kabát a tálba. Öv a tálba. Fémdetektor kapun át. Mindent visszapakol... (5 perc)
Kijutottam a kapukhoz. Monitorok vizsgálata. Megvan a járatom. "C" kapu. Ez jól hangzik, de hol a fenében vagyok most??? D6-D10. Aha... A "D" kapu számozva van? A "C" nem? Fura... Habár, Ferihegy 2-n 22-es kapu is van 22, 22A, 22B és 22C kiszerelésben. Akkor séta. "C" kapu 7 percre van. Aú. Jobbra el, lépcsők, kanyarok, útvesztő. "C" kapu. Ami persze nem egy darab "C" kapu, hanem C1-C22. O.o Monitor keresése, mivel ott csak az volt kiírva, hogy "C". Szám nélkül. Talán itt, a "C" kapuk monitorain...
De nem. Itt is csak az van kiírva, hogy "C". Roppant segítőkész. Mindegy, időm, mint a tenger. Leültem a C6 kapunál a padra. Könyv elő, olvasás.
Pár oldallal később felálltam, összepakoltam és megnéztem a monitort.
1. a pár oldal valójában 30 perc olvasás volt... hoppá
2. C14 volt kiírva, nekem meg 10 percem volt, hogy odaérjek...
Rendben, most a C6-nál vagyok. Menjünk tovább. C7, C8, C9, C10-11. Épület vége. Hol a C14??? Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Hátra arc. Visszafelé ki van írva, hogy a C12-C21 kapuk visszafelé vannak. Mi van? Az egyes kapunál van a C12??? Ezek hülyék. Szaladás, majd satufék. Az elején van egy elágazás, ahol le lehet lépcsőzni egy szintet. C12-C21... Grrrr... C14-hez séta. Az emberek nyugisan ülnek. Én meg azon rágódom, hogy a 18:45 a beszállás kezdete, vagy vége? 18:40 van... Végül leültem és vártam. Kiderült, hogy a beszállás kezdete. Beszállókártyát felmutattam, jött a kérés: "Passport, please?". Karon tartott kabátból pénztárca előkeresése, személyi bemutatása. Procedúra ugyanaz...
Eddig ez a legelcseszettebb repülőtér, amit láttam...

Újra működik a Nindento Wii készülékem! Szereztem hozzá érzékelőt. Most töltöm az akkumulátorokat, hogy működjenek az irányítók.
Na nem mintha használnám. Még olyan avatárok vannak benne, akikkel már soha többet nem fogok találkozni. 3-4 éve nem működött?

Arra készülök már mióta, hogy berepül a sült galamb a számba.

De a sült galambok nem repülnek.

A blog első külföldön íródott bejegyzése. És ebben ki is merül a különlegessége.

Prágában vagyok, egy méregdrága és hatalmas hotelszobában. Valahol a város külső területén - sehol semmi érdekes. Elsétáltam minden irányba pár utcát, de semmi említésre méltót nem találtam, elveszni meg nem akarok, mert holnap még vár a prágai gyár.
Megint megállapítottam, hogy párosan sokkal jobb lenne. A vacsora közben a rádió leadta Cher Turn back time című dalát, én meg egyedül, egy idegen országban pillanatok alatt depressziós lettem.
Holnap meg már megint repülni kell. Brrr...

Repülőn biztonsági tudnivalók

Sakk készlet hölgyeknek

Mivel céges kiküldetés hegyek várnak rám (hurrá... '-.-), ezért ma elmentem bőröndöt venni. Munka után elvágtattam egyik plázánkba, majd céltudatosan felkerestem azt az üzletet, ahol a kabátomat is vettem az év elején. Na persze bőröndöt nem árultak... öhm... hehe... Nyakamba kaptam a lábam (mivel nem volt ott magányos, fiatal lány, akinek a lábát a nyakamba kaphattam volna) és hétmérföldes léptekkel elindultam a kerengőkön, hogy bőröndöt találjak. Találtam is egy boltot, ahol táskákat és bőröndöket lehet kapni. Berontottam, mint az őrült, ki letépte láncát, mire az eladó kislány is felnézett a pultról. Szemrevaló kis hölgy, rögtön neki is szegeztem a férfiemberben ilyenkor felmerülő első kérdést: "Bőrönd van-e?". Azonnal látta a lány, hogy magasan iskolázott, intelligens embert sodort be a szél az üzletbe - ugyanis körülöttünk mindenhol bőrönd állt... "Akad..." válaszolta türelmesen.
Ráböktem az egyikre, mondván én akkora méretben szeretném. A hölgy szabadkozva mentegetőzött, hogy most épp árút vár így csak fekete és sötétkék van abban a színben. A szemem felcsillant, majd jól beintettem a kisfiúnak, aki a játék tükrével a szemembe villantott. "A fekete jó lesz - megy a ruhámhoz."
Még megnéztem, hogy a termék kibír-e egy repülést. Mivel ebben nincs tapasztalatom, kétségeimnek hangot is adtam. (Majd sűrü bocsánatkérések közepette próbáltam elhessegetni a böfögésem illó anyagait.) A hölgyemény fel volt készülve az olyan dilletánsokra, mint én, válaszért nem kellett a szomszédba menni. "Tele kell pakolni, akkor teljesen biztos, hogy túléli a repülést." Büszkén mosolyogva nézett fel rám, majd felszaladt a szemöldöke arckifejezésemet látván. Telepakolni??? Ezt a hodályt??? Mivel??? Az egész ruhatáram belefér!
Gondoltam akkor tudományosan közelítem meg a kérdéskört. "Most mennék két napra külföldre, illetve hónap végén 3 napra. Ez a bőrönd nagy vagy kicsi hozzá?" - tettem fel a körmönfont kérdést. A lány rámutat a notebook hátizsákomra, majd annyit mond: "Nekem annyi is elég lenne 3 napra." (Most esett le, hogy ez mit jelent! Ennek a lánynak nem kell egy egész bőrönd szett, hogy 2 napra elmenjen nyaralni. Hoppá. Meg ejha.) "Na jó, jó, nekem is elég lenne, csak ahova megyek, ott azt hiszik, hogy én középvezető vagyok és úgy is kell kinéznem." Ekkor végignézett rajtam és mintha kétkedést láttam volna az arcán. Én is végignéztem magamon és egyet kellett értenem... Szakadt farmer, sportcipő, elnyúlt pulcsi, borotválatlan arc. Viszont a kabátom az elegáns... És takarja a felét az előbb felsoroltaknak. Csak a pulcsimon a vigyorgó kis halált kaszával nem...
"Akkor most vegyek egy nagyobb és egy kisebb bőröndöt?" kérdeztem roppant okosan egy eladót, aki bőröndöket árul. "Ugyan, nem kell annyi bőröndöt venni!" - válaszolta, mire esélyt kaptam rá, hogy az én szemöldököm is felszaladjon. Nem is hagytam ki...
Végül az üzlet nyélbe üttetett, most egy boldog (?) tulajdonosa vagyok egy nem kicsi bőröndnek. Amikor az új ruhásszekrényemmel kifelé robogtam az üzletből a hölgy még utám szólt: "Jó repülést, középvezető úr!"

Azt hiszem ha túlélem az eheti utat, akkor visszamegyek a boltba és meghívom egy italra a lányt.

A vásárlás után, a bőrönddel még beszabadultam a ruhaüzletbe is, hogy elegáns pulcsikat szerezzek be. Képzeljétek el, ahogy egy böhöm nagy, üres bőrönddel járkálok az eladó után, aki a pulcsikat mutogatja. Youtube-ra való anyag... A ruhaüzlet eladója rám néz, majd elvezet az egyik pulthoz: "Ez az Ön mérete." És elsőre eltalálta, pedig nagykabát, táska volt rajtam és még bőrönd is volt a kezemben... Sajnos a pulóverek 95%-a az angol arisztokraták golf felszerelését idézte, így kissé kétségbeesett képet vágtam. Végül találtunk egy jól kinéző darabot, olyan félgarbós kivitelben. Sajnos a félgarbó félnyaka teljes egészében irritálta a nyakam... Pedig jól nézett ki. Aztán találtunk két sötét, többnyire egyszínű pulóvert és azok már jók voltak.
Még beruháztam (éééérted??? ruhabolt - beruházás??? na?! NA?!) két nadrágba is. Eladó rámnéz, kérdezi: "48-as méret?" Mi? A lábam? "Nem tudom..." Először hát kaptam 48-as méretet. Abba a bőröndöt eladó kislány is befért volna mellém... (Ja, igen. Tehát első pulóver. Bőrönddel be a próbafülékbe (ami nagyobb, mint a fürdőszobám...), hátizsák le, kabát le, saját pulóver le, bolti fel, tükröbe bámulás, nyakvakarás, bolti pulóver le, saját fel, kabát fel, hátizsák fel. Bőrönddel ki, bolti pulóvert vissza, bőrönddel át az üzleten, új bolti pulóvert kézbe, bőrönddel vissza a fülkébe, zsák le, kabát le, saját pulcsi le, új pulóver fel, tükörbe bámulás. Hát ez undorító. A pulóver sem szép. Bolti pulcsi le, saját a hátizsákba, kabát a kézbe, bőrönndel, kabáttal a kézben, ajtón kiverekdni magam, pulóvert visszaadni. Bőröndöt eladó tanácsára permanensen a fülkében hagyni, kabátot felakasztani, hátizsákkal eladó után caplatni.) Vissza a saját nadrágba, 46-os méretet leakasztani, próba. Farmer mintájút fel, citromba harapó arcot fel. Összenyomta a családi ékszert... Aú... Övet megereszteni, mogyorós zacskót elrendezni, tükörbe bámulás. Jujj de vékony vagyok... És a zoknim is lyukas. Gatya le, következő fel. Ékszerekre vigyázni. Még mindig vékony vagyok. A lyuk is ott van a zoknin... Árcédulát meglesni. Ájulásból feleszmélni.

Végül 1 bőrönddel, benne 2 nadrággal és 2 pulóverrel távoztam. Angolosan. Ugyanis egy külföldi vevő nyakkendőt akart venni és a végén én segítettem ki az eladókat 2 angol mondattal...

A pénztárcám pedig könnyebb lett egy kisebb család havi konyhapénzével. :(