Mint a címből is kiderül, épp részeg vagyok. Unokatesóm szülinapját ünnepeltük. (Apám hugának két gyereke van, egy fiú és egy lány. Most a lányt ünnepeltük.)
Emlékszem, egyik barátnőt épp "bemutattam" apámnak (tesóm és apám barátnője is ott volt), amikor szintén részegre ittam magam. A barátnőm akkoriban nem ivott alkoholt, így csak csendben somolyogva figyelte, hogy mennyire más vagyok részegen. Aztán tesóm odahajolt hozzá, majd "súgva" annyit mondott: "Ha részeg, akkor nagyon kanos lesz". Barátnéni illedelmesen elpirult, én meg "mi van, mi van, mi van?" kérdéssel reagáltam, mert nem hallottam tesómat. Elismételték, én pedig akkor nem értettem, hogy miért mondta.
Hazaértünk és megértettem...
Most hazaértem és "If I could turn back time...".
A prágai út előtt vett két nadrág egyikét hordom azóta. Egyik hölgy munkatársam megjegyezte, hogy mennyire "felnőttebnek" nézek ki ebben a nadrágban. Hangsúlyozom: felnőttebb - nem felnőtt. (Ezt Ő is hangsúlyozta fél órával később.) 7-8 éve ez az első alkalom, hogy nem oldalzsebes nadrágom van. Fura. Első nap háromszor is majdnem leejtettem a cuccokat, amiket a nem létező oldalzsebbe próbáltam becsúsztatni...
Pénteken visszamentem a bőröndöt árusító boltba, hogy beszéljek az eladó lánnyal. Nem volt ott. Szomorú.
Prága, indulás a prágai gyárból. Taxi megérkezik, a cseh munkatárs eligazítja a taxist. Bőrönd a csomagtartóba, én meg az első ülésbe. Taxis kilő. Szó szerint. Csikorgó gumik, bőgő motor. 45 perc alatt kiértünk a reptérre, de jobban féltem a taxiban, mint a repülőn. Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény. Őrült módon vezetett az ürge.
Reptérre be, járatok átvizsgálása a monitoron. Az én járatom még nincs részletezve, nem tudom, hogy hol kell checkolni. A reptért ezen része egy óriási csarnok, jobb felén a pultok, bal felén 2 sor pad, illetve egy szupermarket méretű hely, néhány kiállítási fényképpel. Padra leülni, wifi keresése telefonon. Naná, hogy nem megy - pedig 4 wifi csatlakozási pont is volt... Akkor olvassunk. ... Olvasás... olvasás... pisilni kell. Merre van a WC? Természetesen a hodály egyik sarkában... Kabát fel, könyv el a zsákba, zsák a hátra, bőrönd a kézbe. Séta. WC-re be, bőrönd le, zsák le, kabát le. Csuri. Kabát fel, zsák fel, bőrönd a kézbe. Kézmosás. Bőrönd le, kézmosás. Bőrönd fel, szárítóhoz totyogás. Bőrönd le, kéz szárítása. Bőrönd fel, ajtó kilökése lábbal, séta a padokig... Olvasás.
Idővel kiírták, hogy melyik pultnál tudok checkolni. Pult keresése, sorban állás. Check-in, bőrönd leadása. Hátra arc, irány előre. Fal. Hm... A néni nem mondta meg, hogy merre is menjek. Mivel Orbán apánk megmondta, hogy jobbra tarts, hát én is jobbra tartok. Séta... Hoppá, ez a bejárat. Fene...
Hátra arc, tömeg analizálása. Ahá, tehát arra tart a tömeg. Kövessük a kolompot. Első kapu, néninvel. "Passport, please." (Útlevelet.) Karon tartott kabát belső zsebéből pénztárca elő, személyi elő (útlevelet otthon felejtettem), mosolygás. A személyin egy hosszú és nagyon göndör hajú, szakállas, anyám szava járásával "ránézésre 100 év" fickó, mosolytalanul bámul Rád. Én meg épp borotválkozva, elegáns ruhában, mosolyogva szemeztem a nénivel. Tekintete rám szegeződik, a személyire, szemöldöke felszalad, tekintet rám, megint személyire... Hm-hm... Elmosolyodik, majd "Thank you." és vissza adja az iratom. Huh...
Tömegterelő szalagkorláton át kacskaringózás. 2 átvilágító kapu van a végén. Sorba beállás. Várakozás... Két másik kapunál az ellenőrök lelkesen integetnek: "This way, please!" Ok, akkor menjünk oda. Műanyag tárolók a cuccoknak, pont mint minden más reptéren. Zsák le, notebook ki. Első tálba notebook be. Mögöttem álló néni azonnal lecsapott az egy tál méretű helyre, pakolja a saját cuccát... öhm... "Pardon me..." és rakom oda a második tálamat. "Oh, sorry..." veszi fel a sajátját. Táska bele. Harmadik tál. Telefonok, egyéb cuccok kabátba. Kabát a tálba. Öv a tálba. Fémdetektor kapun át. Mindent visszapakol... (5 perc)
Kijutottam a kapukhoz. Monitorok vizsgálata. Megvan a járatom. "C" kapu. Ez jól hangzik, de hol a fenében vagyok most??? D6-D10. Aha... A "D" kapu számozva van? A "C" nem? Fura... Habár, Ferihegy 2-n 22-es kapu is van 22, 22A, 22B és 22C kiszerelésben. Akkor séta. "C" kapu 7 percre van. Aú. Jobbra el, lépcsők, kanyarok, útvesztő. "C" kapu. Ami persze nem egy darab "C" kapu, hanem C1-C22. O.o Monitor keresése, mivel ott csak az volt kiírva, hogy "C". Szám nélkül. Talán itt, a "C" kapuk monitorain...
De nem. Itt is csak az van kiírva, hogy "C". Roppant segítőkész. Mindegy, időm, mint a tenger. Leültem a C6 kapunál a padra. Könyv elő, olvasás.
Pár oldallal később felálltam, összepakoltam és megnéztem a monitort.
1. a pár oldal valójában 30 perc olvasás volt... hoppá
2. C14 volt kiírva, nekem meg 10 percem volt, hogy odaérjek...
Rendben, most a C6-nál vagyok. Menjünk tovább. C7, C8, C9, C10-11. Épület vége. Hol a C14??? Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Hátra arc. Visszafelé ki van írva, hogy a C12-C21 kapuk visszafelé vannak. Mi van? Az egyes kapunál van a C12??? Ezek hülyék. Szaladás, majd satufék. Az elején van egy elágazás, ahol le lehet lépcsőzni egy szintet. C12-C21... Grrrr... C14-hez séta. Az emberek nyugisan ülnek. Én meg azon rágódom, hogy a 18:45 a beszállás kezdete, vagy vége? 18:40 van... Végül leültem és vártam. Kiderült, hogy a beszállás kezdete. Beszállókártyát felmutattam, jött a kérés: "Passport, please?". Karon tartott kabátból pénztárca előkeresése, személyi bemutatása. Procedúra ugyanaz...
Eddig ez a legelcseszettebb repülőtér, amit láttam...
Újra működik a Nindento Wii készülékem! Szereztem hozzá érzékelőt. Most töltöm az akkumulátorokat, hogy működjenek az irányítók.
Na nem mintha használnám. Még olyan avatárok vannak benne, akikkel már soha többet nem fogok találkozni. 3-4 éve nem működött?
Arra készülök már mióta, hogy berepül a sült galamb a számba.
De a sült galambok nem repülnek.
Utolsó kommentek