Mivel céges kiküldetés hegyek várnak rám (hurrá... '-.-), ezért ma elmentem bőröndöt venni. Munka után elvágtattam egyik plázánkba, majd céltudatosan felkerestem azt az üzletet, ahol a kabátomat is vettem az év elején. Na persze bőröndöt nem árultak... öhm... hehe... Nyakamba kaptam a lábam (mivel nem volt ott magányos, fiatal lány, akinek a lábát a nyakamba kaphattam volna) és hétmérföldes léptekkel elindultam a kerengőkön, hogy bőröndöt találjak. Találtam is egy boltot, ahol táskákat és bőröndöket lehet kapni. Berontottam, mint az őrült, ki letépte láncát, mire az eladó kislány is felnézett a pultról. Szemrevaló kis hölgy, rögtön neki is szegeztem a férfiemberben ilyenkor felmerülő első kérdést: "Bőrönd van-e?". Azonnal látta a lány, hogy magasan iskolázott, intelligens embert sodort be a szél az üzletbe - ugyanis körülöttünk mindenhol bőrönd állt... "Akad..." válaszolta türelmesen.
Ráböktem az egyikre, mondván én akkora méretben szeretném. A hölgy szabadkozva mentegetőzött, hogy most épp árút vár így csak fekete és sötétkék van abban a színben. A szemem felcsillant, majd jól beintettem a kisfiúnak, aki a játék tükrével a szemembe villantott. "A fekete jó lesz - megy a ruhámhoz."
Még megnéztem, hogy a termék kibír-e egy repülést. Mivel ebben nincs tapasztalatom, kétségeimnek hangot is adtam. (Majd sűrü bocsánatkérések közepette próbáltam elhessegetni a böfögésem illó anyagait.) A hölgyemény fel volt készülve az olyan dilletánsokra, mint én, válaszért nem kellett a szomszédba menni. "Tele kell pakolni, akkor teljesen biztos, hogy túléli a repülést." Büszkén mosolyogva nézett fel rám, majd felszaladt a szemöldöke arckifejezésemet látván. Telepakolni??? Ezt a hodályt??? Mivel??? Az egész ruhatáram belefér!
Gondoltam akkor tudományosan közelítem meg a kérdéskört. "Most mennék két napra külföldre, illetve hónap végén 3 napra. Ez a bőrönd nagy vagy kicsi hozzá?" - tettem fel a körmönfont kérdést. A lány rámutat a notebook hátizsákomra, majd annyit mond: "Nekem annyi is elég lenne 3 napra." (Most esett le, hogy ez mit jelent! Ennek a lánynak nem kell egy egész bőrönd szett, hogy 2 napra elmenjen nyaralni. Hoppá. Meg ejha.) "Na jó, jó, nekem is elég lenne, csak ahova megyek, ott azt hiszik, hogy én középvezető vagyok és úgy is kell kinéznem." Ekkor végignézett rajtam és mintha kétkedést láttam volna az arcán. Én is végignéztem magamon és egyet kellett értenem... Szakadt farmer, sportcipő, elnyúlt pulcsi, borotválatlan arc. Viszont a kabátom az elegáns... És takarja a felét az előbb felsoroltaknak. Csak a pulcsimon a vigyorgó kis halált kaszával nem...
"Akkor most vegyek egy nagyobb és egy kisebb bőröndöt?" kérdeztem roppant okosan egy eladót, aki bőröndöket árul. "Ugyan, nem kell annyi bőröndöt venni!" - válaszolta, mire esélyt kaptam rá, hogy az én szemöldököm is felszaladjon. Nem is hagytam ki...
Végül az üzlet nyélbe üttetett, most egy boldog (?) tulajdonosa vagyok egy nem kicsi bőröndnek. Amikor az új ruhásszekrényemmel kifelé robogtam az üzletből a hölgy még utám szólt: "Jó repülést, középvezető úr!"

Azt hiszem ha túlélem az eheti utat, akkor visszamegyek a boltba és meghívom egy italra a lányt.

A vásárlás után, a bőrönddel még beszabadultam a ruhaüzletbe is, hogy elegáns pulcsikat szerezzek be. Képzeljétek el, ahogy egy böhöm nagy, üres bőrönddel járkálok az eladó után, aki a pulcsikat mutogatja. Youtube-ra való anyag... A ruhaüzlet eladója rám néz, majd elvezet az egyik pulthoz: "Ez az Ön mérete." És elsőre eltalálta, pedig nagykabát, táska volt rajtam és még bőrönd is volt a kezemben... Sajnos a pulóverek 95%-a az angol arisztokraták golf felszerelését idézte, így kissé kétségbeesett képet vágtam. Végül találtunk egy jól kinéző darabot, olyan félgarbós kivitelben. Sajnos a félgarbó félnyaka teljes egészében irritálta a nyakam... Pedig jól nézett ki. Aztán találtunk két sötét, többnyire egyszínű pulóvert és azok már jók voltak.
Még beruháztam (éééérted??? ruhabolt - beruházás??? na?! NA?!) két nadrágba is. Eladó rámnéz, kérdezi: "48-as méret?" Mi? A lábam? "Nem tudom..." Először hát kaptam 48-as méretet. Abba a bőröndöt eladó kislány is befért volna mellém... (Ja, igen. Tehát első pulóver. Bőrönddel be a próbafülékbe (ami nagyobb, mint a fürdőszobám...), hátizsák le, kabát le, saját pulóver le, bolti fel, tükröbe bámulás, nyakvakarás, bolti pulóver le, saját fel, kabát fel, hátizsák fel. Bőrönddel ki, bolti pulóvert vissza, bőrönddel át az üzleten, új bolti pulóvert kézbe, bőrönddel vissza a fülkébe, zsák le, kabát le, saját pulcsi le, új pulóver fel, tükörbe bámulás. Hát ez undorító. A pulóver sem szép. Bolti pulcsi le, saját a hátizsákba, kabát a kézbe, bőrönndel, kabáttal a kézben, ajtón kiverekdni magam, pulóvert visszaadni. Bőröndöt eladó tanácsára permanensen a fülkében hagyni, kabátot felakasztani, hátizsákkal eladó után caplatni.) Vissza a saját nadrágba, 46-os méretet leakasztani, próba. Farmer mintájút fel, citromba harapó arcot fel. Összenyomta a családi ékszert... Aú... Övet megereszteni, mogyorós zacskót elrendezni, tükörbe bámulás. Jujj de vékony vagyok... És a zoknim is lyukas. Gatya le, következő fel. Ékszerekre vigyázni. Még mindig vékony vagyok. A lyuk is ott van a zoknin... Árcédulát meglesni. Ájulásból feleszmélni.

Végül 1 bőrönddel, benne 2 nadrággal és 2 pulóverrel távoztam. Angolosan. Ugyanis egy külföldi vevő nyakkendőt akart venni és a végén én segítettem ki az eladókat 2 angol mondattal...

A pénztárcám pedig könnyebb lett egy kisebb család havi konyhapénzével. :(