Megállapítottam, hogy én "anti ember" vagyok. Míg az emberek nagy többsége szeretne lefogyni, én azon küzdök, hogy magamra szedjek pár kilót. Míg az emberek azon küzdenek, hogy észben tartsanak dolgokat, én felejteni szeretnék.
"Csak a szépre, csak a jóra." Az egyik bejegyzésben említett játék miatt, meg most egy fénykép * miatt is, felszínre törtek az emlékek az olasz lányról. És így arra is emlékszem, hogy milyen jó volt. Meg milyen szép. Csakhogy a hangsúly a volton van. Most nem szép, most nem jó. Nem is látom, hogy a közeljövő hozna ebben változást. Sehol senki, se közel, se távol. Még távol sem! Az, hogy közel nincs, szinte már megszokott. De legalább távol szokott lenni valaki...
Az olasz lány előtti kapcsolatot egy igen (ki)ütős lerészegedéssel zártam le. Úgy látom, hogy újra itt az ideje egy ilyen akciónak. Vagy ez, vagy jön valaki, aki miatt a jelenre és a jövőre koncentrálhatok.
Felforgattam a lakást, de csak alkohol van itthon. Semmiféle "valakit" nem találtam. Azt hiszem ezzel eldőlt, hogy merre lépjek.
Egészség!
* A képen látható hölgy szinte pontosan úgy néz ki, mint az olasz lány. Ezen a képen legalábbis.
Kurtafarkú kismalac. És akkor még finom voltam és nőies.
Utolsó kommentek