Cazzo (ejtsd, kb. kácczo) olaszul "fasz"-t jelent. Káromkodás. Az olasz kalandom során ismertem meg ezt a szót, a lány kedvenc káromkodása. (Újaknak: tavaly év vége felé 2 hónapig egy olasz lányt tudhattam a barátnőmnek. Aztán szó szerint egyik napról a másikra vége lett, hirtelen már nem szeretett... Miatta indult el a blog eredetileg.)
Tegnap előtt késő este nekikezdtem egy nagyon dicsőített játéknak. A középkori Itáliában alakítunk egy bérgyilkost. Bár a játék nyelve angol, a párbeszédekben sokszor használnak olasz szavakat. Először a cazzo akkor hangzott el, amikor a főhőst arcon dobták egy kővel. Ez az egy szó hirtelen feltépte a féléves sebeket. Amikor már azt hittem, hogy begyógyultak.
Másodjára már én használtam, mikor is a történet szerint a főhős húgának eltévelyedett udvarlójával kellett beszélgetni. (Értsd: megverni.) Bár máig nem tudom pontosan mi történt azon a végzetes napon, amikor az olasz lány rájött, hogy már nem szeret, van egy olyan érzésem, hogy egy srác volt az ok. Egy Duccio nevű régi barát. És micsoda véletlen, a játékban a félrelépő barátot is Duccionak hívják. Igen nagy élvezettel vertem a játékbeli Duccio fejét a falba. Sajnos a játék nem adott akkora szabadságot, hogy péppé verjem, a csontját bedaráljam, majd a várost leégetve, sóval beszórjam a helyét.
Aztán előjöttek még olasz szavak és nevek, amik csak szélesítették a feltörő emlékek folyamát.
Harmadjára pedig akkor használtam, amikor ránéztem az órára és már igen későre járt. Vagy már túl korán volt?
A tegnapi napom így a kialvatlanság és a nem annyira kellemes emlékek miatt elég borúsra sikerült.
Ma pedig egy Giovanni nevű olasz ürge látogatott meg minket az ottani gyárból, hogy oktatást tartson. Már az olasz lánynak is volt egy jól érzékelhető akcentusa, de legalább csak néhány szót ejtett olasz kiejtés szerint. Giovanni, az "olasz csődör" (vékony, szemüveges, kopasz, korombeli muki), azonban minden átkozott szót olasz kiejtéssel használt. Az amúgy is unalmas témával együtt ez eléggé lefárasztott.
Amikor pedig végre kijutottunk az előadásról, akkor meg a külföldi főnökasszony rikácsolt velünk egyet, mert épp rajta volt az ötperc.
Az egyedüli pozitív dolog ami ma történt, hogy az egyik követett blog írója újra aktivizálta magát. (Legalábbis remélhetőleg...)
Ja, és még megyek kocogni. Azt hiszem jót fog tenni pici lelkemnek.
Utolsó kommentek