Kedves Taplóm

... előre szólok, semmi értelmük.

Ha már tapló, hát álljon itt pár gondolat.

A hétvégén önkéntes pszichodoki lettem. Igen, én is félelmetesnek tartom azt a világot, ahol nekem kell(ene) mások lelki világát rendbe hoznom. És pont most állítják le az amcsik az űrprogramokat. Innen már nem lehet meglépni... Mindenesetre a "páciens" azt hazudja, hogy jobban érzi magát. (Vagy csak meg akar tőlem szabadulni.)
A kisdobos segít, ahol tud.

Ma a tükör előtt állva, a szakállammal farkasszemet nézve kidolgoztam az ideológiát, hogy miért nem borotválkozom rendszeresen.
1. Az én megítélésem szerint jobban áll, ha van valami szakállszerűség a képemen. Sajnos a bajusz kezdeményezéseket ugyanúgy le kell nyesni, mert attól nagyon hülye fejem lesz. (Az átlagnál is hülyébb.) Nagy szavakkal dobálózva: markánsan kiemeli az arcom, ha szakáll keretezi. Ezt addig fogom fenntartani, amíg ki nem hullik az összes hajam...
2. Azt már többször írtam, hogy nem tudok borotválkozni. Vér és szenvedés marad utána, illetve a szőr fele is ottmarad. Ennél még ez is jobb.
3. Lustaság fél egészség. De jobb a hiúságomra fogni, mint a lustaságomra.

Ma végre vettem olyan műanyag izébigyót, amit a lefolyóba kell rakni, hogy megfogja a hajszálakat. Már 3 hete ilyenre vadászok. Még 100 forintos boltba is benéztem emiatt. (Hogy ott mennyi "hasznos" dolgot lehet venni. És persze semmi sem 100 pénz...) Végül a szomszédban lévő barkács áruházban találtam meg hosszas keresés után. És teljesen egyedül szereltem be... *vállon veregeti önmagát*
Igaz, elkéstem vele pár évet. Volt, hogy nekem is hosszú hajam volt (ah, a régi szép idők), a volt barátnőknek pedig mindig szép, hosszú hajuk volt (ah, a még szebb régi idők). A mostani hajhosszom pont lemegy a lefolyón. Még az a mennyiség is, ami egy-egy hajmosás után ellepi a kádat. De fogjuk fel ennek a műanyag izébigyónak a megvételét egy optimista, bizakodó jelként, hogy a (közel) jövőben lesz valaki, akinek a haját felfoghatja.
Ámen.

Ha már barkács áruház. Nem hiszem el, hogy pont nekik nincs homokjuk vagy sójuk, amit a jégre/hóra kell szórni. Olyan piruetteket adtam elő a járdán, hogy a kocsik lelassítottak és még vakufényt is láttam villanni némelyikben.

Megnéztem a Fapofa című filmet. Tudom ajánlani mindenkinek. Nem a legjobb, de érdekes Matthew Perry-t ilyen szerepben látni.

Előző héten megtanultam, hogy a nőknek egy kardinális kérdés, hogy a férfiak horkolnak-e. Eddig minden lány megkérdezte, akivel egy fedél alatt aludtam.
Egyébként a válasz az, hogy nem, nem horkolok. Legalábbis nekem ezt mondták.
Azt hiszem az én kardinális kérdésem az, hogy "tudsz palacsintát sütni?". Vagy legalábbis külső nézőpontból ez lenne a horkolással egyenértékű fontos kérdés.
Most legalábbis így gondolom. Még pár hónapot, évet egyedül töltök és egy kérdésem sem lesz... Juhé...

Zürichbe szakadt unokatestvéremben feléledt a gyerek és újra előfizetett a World of Warcraft játékra. És hívott engem is. Persze nekem sem kell kétszer mondani... Mivel Ő apuka és Ő is sokat dolgozik (de szar leírni ezt... pár hónapja azt írtam volna: "Ő sokat dolgozik" - én nem), ezért csak ritkán játszunk. Ez jó, mert nem szabad teljesen elveszni benne. Viszont észrevettem, hogy amikor elkezdek a WoW-al játszani, akkor mindig történik valami fontos az életemben. Amikor 3 hónapig itthon ültem és lógattam a lógatni valót, akkor is játszottam - és végül összejöttem az akkor nekem tetsző lánnyal. Tavaly meg az olasz lány... (még nem tudom eldönteni, hogy ez jó emlék, vagy rossz)
Most három lehetőséget látok pozitív élménynek:
1. Azért kell majd abbahagynom a játékot, mert megismerkedek valakivel és Neki szentelem minden időmet.
2. Megnyerem a lottót. (Ja, igen. 2 hete már én is hozzáteszem a részem a skandináv lottó nyereményéhez. Ha már nincs szerencsém a szerelemben, talán a szerencsejátékban.)
3. Találok egy másik, jól fizető állást. Pontosabban, az állás talál meg.
Megelégednék egyel a háromból. Leginkább az első lenne jó. A másik kettő akkor már rohadtul nem érdekelne.

Azt hiszem megfáztam.

Közeledik a karácsony. Amit megint egyedül fogok tölteni. Kellemetlen. Ha valami karácsonyi csoda folytán, most azonnal betoppanna az életembe a nagy Ő, akkor sem lenne ez a karácsony "családias hangulatú". Nem vagyok én olyan gyors. Addigra talán odáig jutnék el, hogy megfogom a kezét. Kesztyűben...
Na jó, túlzok. De azért nem olyan boldog ez a szeretet ünnepe szeretet nélkül. (A barátaim, akik olvassák, ne vegyék magukra. Tudom, szívesen látnának, de Ők is pontosan tudják, hogy miről beszélek és miért nem ugyanaz a két dolog.)

És akkor jöjjön a bejegyzés címét ihlető dal:

Ha már volt, akkor bocsi. De már tudjátok: én blogom. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Update: unalmamban megint megnéztem a statisztikákat. Az olvasói tábort már nem merem felmérni, mert azt ezzel a blog motorral képtelenség. Viszont van egy lista, ahol a kereső szavakat írja ki a rendszer. (Talán azt, hogy milyen kereső szó alapján találtak rám?) És ebben a listában ott van a hímsoviniszta. Valaki rákeresett erre a szóra és az én blogomba is belenézett. Nemsokára az enciklopédiákban is az én blogom lesz példának a szócikkben... :) Ahogy a marharépa és a hülye cikk mellett pl. a fényképem van...

A tegnapi kocka bejegyzés ellensúlyozására. (Ne kérdezd miért cirill betűs a címe...)

Kaptam egy akkora doboz csokit, hogy lelóg az asztalról. Én komolyan ajánlgattam sok-sok hölgynek az idők folyamán, hogy barátkozzon meg velem - hát most erről (is) lemaradtak.

Észrevette valaki, hogy Cookie Monster hangja kisértetiesen hasonlít Yoda hangjára?

Mivel megint pofára estem, elkezdtem egy új játékot. Még a legelején egy olasz maffiozó tanácsokat ad a főszereplőnek, hogyan ismerkedjen meg nőkkel. Íme:

"Hey, is that a mirror in your pocket? Because I can see myself in your pants."
(Az ott egy tükör a zsebedben? Csak mert látom magam a nadrágodban.)

"If I could rearrange the alphabet, I'd put U and I together."
(Ha újra tudnám rendezni az ABC-t, akkor az U-t és az I-t egymás mellé tenném. /U - you, vagyis Te, I - én/)

"Hey, that's a nice outfit. It would look good crumpled up at the foot of my bedroom in the morning."
(Szép ruha. Jól mutatna összegyűrve az ágyam lábánál reggel.)

"Do you know the difference between sex and conversation? No? Do you want to come to my place to talk?"
(Tudod mi a különbség a szex és a beszélgetés közt? Nem? Nem akarsz feljönni hozzám egy kis csevejre?)

"Why don't we go back to my place and play house? You'll be the door and I'll slam ya."
(Miért nem megyünk fel hozzám és játszunk házat? Te leszel az ajtó, én meg bevágom.)

A ma estét 3 hölgy társaságában töltöttem. Semmi szaftos, hacsak nem a vacsorára felszolgált húst nem vesszük annak.

Most pár hétig még nem fogok "életmódot váltani" és inkább nem keresek senkit magamnak. A 3 grácia együtt sokkal töményebb volt, mint a kezdésként megivott whisky. (Jóból is megárt a sok - hát még ebből.)

A dal másik apropója: holnap menni Párizs.

Ma megjelent egy új film, már le is lehetett tölteni egy nagyon jó minőségű, kamerás változatot. RED Érdemes megnézni. Mókás kis akciófilm.

Amikor "kineveztek" főnöknek, akkor nagyon be voltam tojva. Nem nekem való, nincs benne tapasztalatom, kín az egész. Ráadásul igazán jó példaképem sem volt az utóbbi időben. Egy elég régi munkahelyen volt egy nagyon jó vezető, de amennyit a mostani gyárban dolgoztam, az Ő módszerei elhalványultak. Miközben kerestem a "This is SPARTAAAAAAAAAAAA!!!!!" videót, a YouTube ajánlotta a következő előadást. 1 órás a film, angol, és elég sok informatikusnak szánt poén van benne. De a vezetői módszerek, amikről beszélnek, nagyon hasznosak és érdekesek. Jó lenne a nagyvezírasszonynak is odaadni, csak van egy olyan érzésem, hogy Ő nem értené. Rosszindulatú célzásnak venné. Nem is értem miért...

A gyárnak ki kell küldenie 300 levelet. Háromszáz. Ki nem látta a filmet?

A játék valóban úgy néz ki, ahogy a videókban láthatjuk. Nagyon jó, igazi stratégia.

Mivel már annyit sírtam a blogban, következzen egy nem pesszimista bejegyzés - a repülésről (is)...

Első kiküldetésem a gyár központjába... Október utolsó hetében ki kell repülnöm Párizsba (pontosabban Boulogne-ba) egy megbeszélésre. Egy olyan termékről, amit nem is ismerek, ámde felelős vagyok érte. Csudajó lesz.

Nem akar egy ráérő hölgy arra a három napra a barátnőm lenni? Vagy érdeklődjek inkább "hostess" szolgálatoknál?

Ja, és hogy ez miért hír értékű? MERT UTÁLOM A REPÜLÉST!!!

Tankcsapda - Magányos repülő

Szeretni akarsz, de nem mered,
Lehet, hogy én vagyok az embered.
Idő kell ahhoz, hogy megtalálj,
Engem még nem ismer az F.B.I.
Kezem a fegyveren, tele a tár,
Előttem van még néhány határ,
Nem fogom használni a coltomat,
Átharapom halkan a torkodat.

Eltemet minket az élvezet,
Az én halálomat is élvezed.
Közülünk lesz valaki az áldozat,
Mi vagyunk az utolsó változat.
Nyújtom feléd a kezeimet,
Ami benne van még elveheted.
Eloldozom a köteleket,
A léghajó elszáll veled.

Repülünk, repülünk,
Mint egy magányos repülő.
Repülünk, repülünk, repülünk.
Repülj velem, bébi!

Szeretni akarsz, de nem mered,
Lehet, hogy én vagyok az embered.
Idő kell ahhoz, hogy megtalálj,
Engem még nem ismer az F.B.I.
Kezem a fegyveren, tele a tár,
Előttem van még néhány határ,
Nem fogom használni a coltomat,
Átharapom halkan a torkodat.

Repülünk, repülünk,
Mint egy magányos repülő.
Repülünk, repülünk, repülünk.
Repülj velem, bébi!

Azért az durva, amikor jobbnak véli, mint a pasit... :D Azt hiszem, ha valaha lesz barátnőm, ide nem viszem el.

Van egy lány. Van egy lány, aki megtetszett. Van egy lány, akiről csupa jót hallottam. Van egy lány, akivel csak pár szót sikerült váltanom. Van egy lány, akinek olyan gondok szakadtak a nyakába, amiket nem tudok megoldani. És amikről hivatalosan nem is tudok.

Van egy lány, akivel néhány hete beszéltem. Egyszer. De az élet úgy alakult, hogy most nincs rám ideje. Sokkal fontosabb dolgok kötik le. Joggal. Nem tudom elképzelni min megy most keresztül. Nem vagyok benne biztos, hogy ha mellette lennék, ha vele lennék, tudnék bármit is tenni. Azon kívűl, hogy fogom a kezét. Azon kívűl, hogy mellette lennék és támaszt nyújtanék. Valahogy.

Úgy alakult, hogy ma találkoztam két dallal. Hallottam már őket, de persze nem jutottak volna az eszembe. Pedig pont az alkalomhoz illenek. Az egyik a The Pretenderstől az "I'll Stand by You". (A szerelmi szál a dalban esetünkben nem számít. A dalhoz hozzá tartozik, a valósághoz sajnos nem.)

A másik pedig Bill Witherstől a "Lean on me". (A YouTube-on fellelhető és megnézhető eredeti verziók mind nagyon rossz minőségűek voltak, így a Glee című sorozatban elhangzó verziót linkeltem be. A sorozatban "találtam rá" a számokra.)

Nem is ismerem a lányt. A dalok nem is a saját szavaim. De kifejezik a gondolataim. Amiket nem mondhatok el. És ahogy azt egyszer már idéztem: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".

Néha arra vágyom, hogy tudatlan legyek.

És vége az olasz emlékeket felelevenítő játéknak. Az emlékeket ugyan nem törli ki, de többet nem is fogja felkavarni.

Padawan (kattints a linkre, ha nem tudod mi ez)

Itt rágódom a múlton már mióta. Ha most egy amerikai filmben lennénk, akkor hirtelen felbukkanna egy bölcs tanító a homályból, a vállamra tenné a kezét és azt mondaná:

"Eleget éltél a múltban. El kell eresztened, és belépned a jelenbe. Carpe diem."

Én pedig megvilágosodok, a háttérben felcsendül ez a zene...

... és fingom nincs, hogy mi jön ezután. Viszont roppant drámai a hatás.

Pár hete megkértem apámat, hogy segítsen munkahelyi háttérzenét választani. Azokra a tipikus bárzenékre gondoltam, amiket egy kellemes helyen, a hangulat kedvéért, többnyire szöveg nélkül szoktak játszani. Édesapám nagy jazz rajongó, rengeteg CD-je van és úgy általában is nagyon tájékozott zeneügyileg. Egy-két próbálkozás után adott egy tucatnyi albumot. Diana Krall, John Pizzarelli, Sade és még néhány előadó. Így mostanában a punk rock helyett jazz szól a hangszórókból a munkahelyen.

Az egyik gyakran előforduló "probléma" kapcsolatokban, amikor úgy gondoljuk, hogy nem felelünk meg a másiknak. Másnak kellene lennünk. Soha, senki sem teljesen elégedett önmagával. De a szerelem egyik ismérve, hogy a másik viszont elégedett velünk. Elvégre azért választott minket, nem?
Ha elkezdünk máshogy viselkedni, próbálunk megfelelni egy, csak a mi fejünkben létező képnek, akkor rossz irányba haladunk. Először is: honnan tudjuk, hogy a másik meg akarna minket változtatni? Másodszor: ha nem magunkat adjuk, akkor csendben felemésztjük önmagunkat. Hosszú távon nem lehetsz más, mint aki vagy. Az szüli az igazi konfliktust. És ekkor már nem csak a másikkal kerülsz konfrontációba, de önmagaddal is.
Nekem például oda kell figyelnem arra, hogy milyen stílusban reagálok beszélgetések közben. Nagyon kevés olyan lány élhet a Földön, aki eltűri, elviseli a szarkasztikus el- és beszólásaim. Azzal, hogy erre kell figyelnem, folyamatosan feszült vagyok. Ami aztán robbanásokhoz vezet. Kellemetlen.
Ezért tart nekem ilyen sokáig párt találni. Még csak véletlenül sem azért, mert nem is teszek semmit annak érdekében, hogy találjak valakit...

Billy Joel egyik dalát Diana Krall is feldolgozta. Most épp ez szólt a háttérben, ez adta ennek a bejegyzésnek az apropóját.

És közben az ügyintéző használja a "Jedi mind trick"-et.

Ma elzarándokoltam a GTS Datanet internetes szolgáltató Duna Plaza-ban lévő ügyfélszolgálatához. 3 éve jártam ott utoljára, amikor a jelenlegi szerződést megkötöttem. Akkor még a plaza területén voltak, középtájt. Háromszor jártam be az egész nyavalyás helyet, de nem találtam meg őket. (Viszont láttam egy cipő boltot, ahol árulnak jó Nike cipőket.) Arra emlékeztem a honlapjukról, hogy valamelyik határoló utcáról kell bemenni. A honlapon lévő térkép pedig az épület északi sarkánál jelöli az ügyfélszolgálatot.
Kimentem hát az utcára a második kör után és elsétáltam a térképen jelzett helyre. Ott volt egy bejárat, hát bementem. Mint kiderült, eljutottam a plaza másik végéhez, csak most a legfelső emelet helyett a földszinten voltam. (5. emeleten vannak.) Ekkor tettem meg a harmadik köröm. A Vodafone szórólapokat osztogató lányok szerintem hülyének néztek már.
Végül újból kiléptem a kapun és elkezdtem körbe sétálni a másik irányba. Ott találtam egy "irodaépület" bejáratot, mellette a GTS Datanet táblájával. Belépek a recepcióra, a pult mögötti srác ad egy kártyát, és elkéri a nevem. Felmegyek az ötödikre, majd követem a kiírásokat. Kihalt szobák, kibelezett kábelcsatornák, üres falak. Több tíz méteren át. Közben a plafonon pici táblák méterenként, amik mutatják, hogy merre van a GTS Datanet. Egy hatalmas terem (hasonló kinézet) végében van egy kapu, oda vezetnek a pici táblák. Csöngetek, mert ki van írva, hogy kell. Kattan az ajtó, belépek. Elkérik a kártyám számát, majd útba igazítanak: a folyosó végén forduljak balra, narancs színű ajtó. Elindulok a folyosón, nézem az ajtókat. Irattár. Konyha. Szerverszoba. (Hö-hö, ide benyissak?) Aztán a folyosó elkanyarodik balra... Ajtó nélkül. De ekkor felfedezem, hogy ki van rakva egy hatalmas tábla: ÜGYFÉLSZOLGÁLAT. Ezt de jól elrejtették...
Egy lány és egy srác ül egyen feketében, hangosan köszönnek. Egy idősebb fickó ül a várakozóknak fenntartott fotelben, egy csinosba öltözött lány a háttérben üldögél. Leülök az egyenruhás lányhoz. "Szeretnék nagyobb sebességű csomagot." Beazonosítanak, majd előveszi a Yo! Neked ajánlatokat. Szerettem volna a lehető leggyorsabb csomagot előfizetni, de nem a Yo ajánlatokból. (Ez egy internet előfizetés fix díjjal + perc alapú telefondíj. Ha nem telefonálsz nincs fizetendőd az internet díja felett. Nekem meg nincs vonalas készülékem...) Elmondom, hogy nekem nem kell a telefon, csak a net. "Akkor Neked CsakNet csomag kell." "Igen, valami ilyen fantázianevű csomagot néztem ki." Elém rakja annak is az árlistáját. (Érdekesség képpen: Yo csomagban legnagyobb sebesség 12 MBit. Ez 16.500 HUF körül van. CsakNet csomagban legnagyobb sebesség 15 MBit. Ez 10.500 HUF. A nagyobb sebesség látványosan olcsóbb. /25%-al nagyobb sebességet 63%-os áron kapnál./) Legyen a 15 MBit.
Ehhez le kell tesztelni, hogy bír-e a vonalam ekkora sebességet. Felkapja a telefont, hívja a műszakiakat. "Ezt és ezt az ügyfelet kellene bemérni. ... Nincs bekapcsolva a modem, nem lehet..." Hogy az a kurtafarkú kismalac az üveghegyen túl harapja meg a makkot! ... "Ok, az XY utcát bemérte, ahhoz közel lakom?" "Igen. Mármint... 15 perc gyalog az közel van?" "Nem, az nincs közel." "Oh."
Azt tudtam, hogy sebesség növelésnél fizetni kell egy egyszeri díjat. Csökkentésnél viszont nem. Mivel én úgy látom, hogy csak növelni szeretném a sebességet, hát tegyük meg, aztán ha nem bírja a vonal, akkor visszavesszük - az már ingyenes. Megkérdezem hát a lányt, hogy jól látom-e a dolgot? "Nem. A Yo ugyanis hurokátadás, a CsakNet viszont nem az. Tehát ha váltani akarsz, akkor a T-Com először visszaveszi a hurkot, leveszi a vonalat, majd visszaadja nekünk és mi utána tudjuk rárakni az új szolgáltatást." Ekkor felnéztem a plafonra és fújtam egy nagyot. És mögöttem megszólalt a muki.
"Ez általában 2-3 hét szokott lenni. Ha fontos a net folytonossága, akkor meg kell hagyni a mostani előfizetést, megrendelni az újat. A T-Com behúz egy új vonalat, azon lesz gyors net, majd le lehet mondani a mostanit." Ha viszket a családi ékszer, akkor én is úgy szoktam, hogy benyúlok a számba, kidugom a kezem a segglyukamon és megvakarom...
Itt kezdtem felidézni a netes keresésem eredményét, hogy a többi szolgáltató (köztük a T-Com) milyen árakat ajánlott. Végül a muki még hozzátette, hogy szeptember környékén új hűségcsomagokkal jönnek ki a Yo termékvonalon és az talán segít. Olcsóbban jutok majd hozzá a gyorsabbhoz. (Ott volt előttem a 16.500-as ajánlatuk. Kétlem, hogy hirtelen 10.500 lesz belőle...) Nem kell végigjátszani ezt a csere-berét.
"Nagyon szépen köszönöm a segítséget, akkor még várok és futok majd még egy kört." "Visszavárunk!"

Hazaértem és felhívtam a műszaki részlegüket. (5 percig próbálkoztam, mire sikerült beütni a telefonba a számot. A vidéki számot néztem, ami 1 számjeggyel rövidebb... Folyton "Ön rossz számot adott meg" jött vissza.) A gép bekérte az ügyfélazonosítom. Megadtam. Elsőre túl lassú voltam, így visszadobta, hogy nem jó. Gyerekek, fogy a türelmem... Bepötyögtem újra, végre elfogadta. 4-es kód a műszakiak. Felvették. "Jó napot, szeretném megtudni, hogy mekkora sávszélességet bír a vonalam, pontosabban tud-e 15 MBit-et?" "Kérném az ügyfélazonosítót." ... Minek adtam akkor meg? ... "Rendben, bár egyszer már bepötyögtem."
Srác kattint kettőt, majd pár másodperc múlva jön a válasz: "4 MBit a biztos." Azt hittem elsírom magam... "Milyen modemje van?" Megmondtam. "Van itt egy újabb model, azzal talán 8 MBit-et is tudna, de nem valószínű." A szerződésben benne van, hogy a nálam lévő model már ismeri az ADSL2+ szabványt, ami a 10 MBit fölötti sebességhez kell. "Túl messze van a központtól, ezen sajnos nem lehet segíteni."
"Nagyon szépen köszönöm a segítséget, viszont hallásra!"
"Viszont hallásra!"

Böngésző megnyit, T-Com oldala megnyit, Kábelnet kikeres, 15 MBit 10.000 HUF. Holnap megyek és megrendelem, GTS-t meg lemondom.

Miért nem tudott a Digi beindulni? Tavaly ősszel kiépítették a kábeleket, azóta néma csend.

Röhej.

Azt hiszem erről már írtam a blog előző életében, ezért akinek ismerős, attól elnézést kérek.

A tanár órájára későn érkezik az egyik diák. Miközben a helyére siet, odaszól a tanárnak:
- Elnézést kérek, tanár úr!
- Fiam, tudja maga mi az az elnézés? Amikor a pásztor a kecskét hátulról keféli és közben elnéz a szarvai közt. Biztos, hogy ezt akarja?

Nem szoktam reklámok alapján terméket választani, de a tusfürdőmmel így esett. Az érettségi környékén kezdett el terjeszkedni az Axe és nagyon megtetszett a reklámjuk. (Ahogy bomlanak a nők a többnyire béna pasi után.) Így hamar áttértem rá. Azt hiszem az elsőnek még nem volt külön illatneve, csak simán Axe volt. Aztán jött egy nevesített, bár csak az rémlik, hogy kék volt az emblémája. Utána jött a piros Voodoo, ami évekig jellemző volt rám. Pár éve aztán kijöttek egy újabb sorozattal és a madaras tecsóban nem lehetett Voodoo-t kapni. Ekkor találtam meg a Click fantázianevű illatot és amekkora kockafej vagyok nem hagyhattam ki. Tavaly pedig kaptam egy takonyszerű "Anti-Hangover" változatot. Ennek van eddig a legjobb illata. (Igen erős gyümölcs illat terjeng a fürdőben, ha kinyitom.)
Sajnos nálam nem működik az "Axe hatás". Bár lehet, hogy az a sok véres tócsa az utcán az utánam bomló lányok maradványai?

- Hey.
- Hey... Chad vagyok... Dögös vagy... nem tudom levenni a szemem Rólad...
- Chad... én a nővéred vagyok!
Az Axe túlzásba vitele "megölheti a játékod" (rontja a lehetőségeket).
És téged.
Felelősséggel használd.

Egy látványos reklám egy egész jó játékhoz. Ez a második ilyen típusú reklám amit játékokhoz láttam. Nekem tetszik ez a koncepció.

Hol találni ilyen barna hajú, játékokat kedvelő nőt?

A zene nem annyira nyűgözött le, de a videó megvalósítása nagyon tetszett.

via: funkin' over da kitchen sink