Amikor az előző bejegyzésben leírt elméletemet megosztottam a diplomás munkatársammal, akkor azonnal elkezdte magyarázni, hogy miért nem fog működni. Én végighallgattam, majd megjegyeztem, hogy pont az ilyen hozzáállás miatt nincs jövője az emberiségnek.
Megsértődött.
Ha mindig csak a legrosszabbat látjuk és nem adunk esélyt a változásra, akkor igen szar életünk lesz. És ezt egy Keserű Pirula nevű blogoló írja!
2 hónapnyi felsőoktatásban eltöltött idő után megmondom a tutit. Hogyan kellene megreformálni az oktatási rendszert! Szerintem ezzel a két hónappal már pont 2 hónappal többet foglalkoztam a témával, gondolkodtam rajta, mint a szakértők, akiknek ez a dolga.
12 éven át próbálnak mindent a fejedbe nyomni. Az emberiség egész tudását megpróbálják átadni. Ráadásul egy roppant unalmas és száraz módszerrel. Ráadásul ennek az anyagnak csak kis részét fogod valaha is felhasználni.
Az emberiség olyan ütemben fejlődik, hogy évente több tudással gazdagodik, mint amit előtte évezredeken át, vagy akár századokon át gyűjtött össze. És a jelenlegi elgondolás szerint egyetlen embernek mindezt ismernie kellene.
Mindenkinek vannak "kedvenc" tantárgyai és olyanok is, amiket utál. (A kedvenc néha azt jelenti, hogy nem annyira utálatos, mint a többi...) Ami érdekel, azzal szívesebben foglalkoznál, mint azzal, ami hidegen hagy. Valószínűleg felnőttként is olyan munkát szeretnél, amit szívesen csinálsz. Gyerekként pedig erre kellene felkészülni.
Nálam sokkal okosabb emberek (elég sok ilyen van) azt mondják, hogy nem erőltetni kell a tanítást, hanem fel kell kelteni a gyerek érdeklődését. Kreatív módon, játékosan kell tanítani. (A TED oldalán elég sok videó van arról, hogy a gyerekek mi mindent értek el ilyen módszerekkel.)
Mi lenne, ha a gyerekek választhatnának? Tételezzük fel, hogy az első évben megtanulnak írni, olvasni és számolni. (Nagyon sok gyerek már úgy kezdi az iskolát, hogy legalább az egyiket tudja. Én pl. olvasni tanultam meg korábban. Önszántamból, nem pedig szülői nyomásra. A szobában voltam és a Népszabadság volt a kezemben. Anyám kint mosogatott a konyhában. Én pedig betűnként rohangáltam ki, kérdezgetve, hogy "ez milyen betű?".) A második évtől pedig a tanárok "versenyeznek" a gyerekek figyelméért. Olyan bemutatókat, foglalkozásokat tartanak, amik felkelthetik a figyelmet. (Kvázi a tanárok eladják a terméküket, piaci verseny szerűen.) A váltás lehetőségét természetesen végig meg kell hagyni. Elvégre munkahelyet is bármikor válthat az ember. (Egy normális világban. De pl. a fizikában is kikötés, hogy "zárt rendszert vizsgálva". Még a közgázon is azzal kezdik, hogy "racionális viselkedést feltételezve"...)
Ezen felül a jelenleg is ismert (értelem) fejlődési görbét is figyelembe kell venni. (pl. videó , Piaget tanuláselmélete) Vagyis nem kezdenek relativitás elméletet tanítani 8 éveseknek. (Habár játékosan még akár azt is lehet. Mozart is 6 évesen kezdett el komponálni.)
Ha a (tényleges) órákon aztán kreatívan tanítják a gyerekeket, olyan felnőttek "készülnek", akik olyasmit tanultak egész életükben, ami érdekelte őket. Ezáltal olyasmivel foglalkoznak majd, amit szeretnek is csinálni. Ami magában foglalja, hogy a tanárok is azért lesznek tanárok, mert szeretik csinálni. Vagyis a következő generációt már motivált emberek készítik fel egy olyan életre, amit valószínűleg sokkal jobban élveznek majd, mint mi.
Néhány generáció és eljön az utópia.
Egyébként az is "érdekes", hogy mennyivel másabb az "élet", mint amit az iskolában elvárnak. Amikor már dolgozol, akkor a legtöbb esetben van esélyed következmény nélkül hibázni. (Sebészként mondjuk nem annyira.) Az iskolában egy rossz jegy már tönkre tehet.
Illetve merre is halad a tudás elérésének módszere? "Hm, ezt nem tudom, de megnézem a neten." Még ez a bejegyzés is tele van linkekkel. Ami azt jelenti, hogy utána néztem. Magamtól tanultam, mert érdekelt a kérdés.
Rossz módszerekkel, rossz módszereket adunk tovább. Elszabott egy világban élünk.
Többnyire semmire.
A rómaiak mondták, hogy az iskolának tanulsz, nem az életnek. (Ezt már írtam, nem?) Én úgy látom, hogy amit az iskolában tanulsz (tanítanak), azt csak egy másik iskolában tudod felhasználni. (Tanárként, vagy diákként.) Az életben általában 1%-át használod annak, amire 8+4+átl. 4 évet szánsz.
Amikor még tinédzser vagy és lövésed sincs mihez kezdesz az életben, akkor egyszerűen csak leszarod a témát. Bulinak fogod fel, ott vannak a haverok és mégiscsak fűtenek... Amikor azonban már dolgoztál pár évet, látod mire van szükséged, akkor teljesen más szemmel, sokkal kritikusabban fogod fel a dolgot. "Miért pazarlom el a szabadidőmet olyan dolgokra, amiket aztán soha nem fogok használni?" Sőt, ezért még fizetned is kell (és röghöz is kötnek). Pár éve többször a fejemhez vágták, hogy túl racionális vagyok. Ebbe a fene nagy racionalitásba meg nem fér bele, hogy fölösleges dolgokkal boldogítsam magam. Minek?
Az egyik példa a komplex számok. (Egy olyan dolog, amit szintén csak iskolában használ fel az emberek 99.999%-a.) Nem elég a végtelen számegyenes, amin (teljesen váratlan módon) végtelen sok szám van. (És már itt is van köztük irracionális szám, ami ugyebár az emberi racionalitáson már alapból túlmutat.) Kell nekünk egy számsík, ahol még több szám elfér. Mikor fordult elő Veled, hogy a boltban (1,3j) kg kenyeret kértél???
Azt mondják, hogy a felsőoktatásban egy szemléletmódot tanítanak. Kitágul a látásmód, többet fogsz megérteni a világból. Aztán a többség meglincsel, mert okosabb vagy náluk. Vagy épp sokkal többet idegeskedsz, mert megérted, hogy mi történik a világban. (Az áldott tudatlanság.) Tudni fogod, hogy lehetne jobban is csinálni, és nem érted, hogy miért nem úgy csinálják? És mi a fenét kezdjek a csodás szemléletmódommal, amikor körülöttem mindenki hülye és csak én vagyok villamos?
Amikor eldöntöttem, hogy belekezdek a főiskolába, akkor még azt hittem tanulok valami újat. (Értsd: hasznosat.) Most már látom, hogy csak azért küzdök, hogy meglegyen a papírom a végén. Ami ahhoz kell, hogy a komolyabb munkahelyeken (értsd: jól fizető) egyáltalán szóba álljanak velem és legyen lehetőségem bebizonyítani, hogy a lassan 15 éves tapasztalatom ér valamit... Mert ők már egy másik szemléletmód szerint látják a világot.
Utolsó kommentek