Kedves Taplóm

A munkahelyen most először fordult elő, hogy munkatársak közti nézeteltérést kellett elsimítanom. Az ügy megoldódott, én csak a postást játszottam. Viszont az egyik szereplővel sikerült kiabálnom, ami teljesen fölösleges volt. Én is pont olyan leszek, mint a nagyvezírasszony? Üvöltözni fogok?
A vicc az, hogy az egész nézeteltérés egy félreértésen alapult. Aztán érett felnőtt módjára a két érintett már nem is köszönt egymásnak. Egyiküket végighallgattam, majd elbattyogtam a másik félhez és kértem, beszéljék meg. A reakció az volt - 3 napig fújtak egymásra, míg én külföldön b@sztam a rezet -, hogy Ő nem akar beszélni. Ekkor emeltem fel a hangom, mert csak mondta és mondta és mondta... Fölöslegesen aggresszióztam, csak egyszerűen máshogy kellett volna fogalmaznom a kérést.

Álljon itt ez a bejegyzés mementónak, hogy többé ilyet ne csináljak. Illetve emlékeztetőnek, hogy sürgősen keressek másik állást.
 

Kíváncsiságból megnéztem a blog statisztikáit. A rendszer átlag 7-8 látogatót tart nyilván naponta. (7-8 egyedi IP cím - ha ez mond valakinek valamit...) Én 4 emberről (+szerény személyem) tudom biztosan, hogy néha olvassák ezt az agyzsibbasztó hülyeséget. Kérném, hogy tegye fel a kezét, akiről nem tudok.

Magasabbra! Nem látom...

Tegnap használtam ezt a szót: haditerv. Minden alkalommal, amikor hallom, Süsü jut eszembe. Az egyik epizódban a fiatal herceggel kimennek vackort szedni és "háborúzni". Mielőtt elindulnak, megbeszélik a haditervet:

Süsü: "És mi legyen a haditerv?"
Herceg: "A haditerv a következő: Én megyek elől, Te jössz utánam!"
Süsü: "Óóóóó, hát ez nagyszerűűűű haditerv!"

Most néztem meg a Scott Pilgrim a világ ellen című filmet és mindenkinek csak ajánlani tudom. Jobb, mint a Zombieland, ami igen nagy szó.

Egy srácról szól, akinek meg kell küzdenie egy lány 7 ex barátjával. Szó szerint.

Érdekes, hiszen a valóságban is ezt tesszük. Küzdünk a múlttal. A sajátunkkal és a másik múltjával. Talán a filmben bemutatott módon sokkal könnyebb lenne. Kiosztunk pár pofont és megnyerjük a lány szívét.
A valóságban gátakat kell rombolni. Hiszen ott vannak a rossz tapasztalatok (mindkettőnkben), amiket nem akarunk újra élni. Be kell bizonyítani, hogy mi mások vagyunk, mint az eddigiek. Vagy épp be kell bizonyítani, hogy mi vagyunk a szőke herceg fehér lovon. (Nekem ez igen nehezen megy, hiszen barna a hajam.)

A lényeg, hogy mindenki nézze meg a filmet. Látványos, vicces, romantikus, tanulságos.
 

A bejegyzés címe akár egy "B" kategóriás filmé is lehetne... 3 napos hétvége van és óra átállítás - így jön ki. A haditerv a hétvégére pedig az, hogy átalszom. Egyszerű.

Az olvasók kedvéért azért elmesélek egy érdekes történetet, ami a gyárban esett meg pénteken.
A nagyvezírasszony kitalálta, hogy valamilyen süteményt kell rendelnünk. Pontosan nem tudom miért és mikor, de meg kellett kóstolni előtte. A recepciósnak. Akit az egyik munkatárs vitt el a céghez, akik ezt szállítják. Csakhogy az egy irodaszereket és egyéb, irodába szükséges cuccokat szállító cég, így sütit ott nem lehet kóstolgatni. Viszont az ukász ki volt adva a titkárnőnek, Ő kiadta az ukászt a recepciósnak, aki ugyan felhívta a céget és megtudta, hogy nem lehet kóstolni - de a nagyvezírasszonynak már nem merték ezt elmondani, így a recepciós és a "fuvaros" kolléga sétált másfél órát a városban, mintha kóstolnának.
Tisztára, mint a szocializmusban, amikor a párt minden hülyeségét meg kellett csinálni. Úgy látszik még mindig nem volt rendszerváltás, bármit is magyaráznak dicső politikusaink.

Másik "érdekesség": farmakovigilancia. Ezt a szót tanultam pénteken.

A farmakovigilancia mindazon tevékenységek összessége, amely a biztonságos gyógyszeralkalmazást célozza. Ide tartozik a gyógyszermellékhatások felismerése, jelentése, összegyűjtése, elemzése, különböző intézkedések útján történő megelőzése. E tevékenység résztvevői az orvosokon, gyógyszerészeken, ill. más egészségügyi szakembereken kívül a gyógyszerelőállítók és forgalmazók is.

Még mindig nem értem miért kell ilyesmikkel foglalkoznom...

Ezt az utat is túléltem. Remélem egyhamar nem kell újra repülnöm. (Most csak egy lány tudna elcsábítani repülő útra.)

Majd megéneklem a párizsi utat is - amint normálisan kialudhatom magam. Az egyetlen jó dolog benne egy török lány volt, akivel az utolsó 2-3 órában beszélgettem kicsit. 2 és fél napból ez nem sok...

De ha már a nőknél tartunk: a mocskos franciák eldugták a jó nőket míg ott voltam. A repülőgépből kiszállva egy gyönyörű lány várta az utasokat, utána nem láttam egy szép lányt sem. Hogy a fenébe lett ez a szerelem városa??? A közepén meredező fallikus szimbólum miatt?

Vagy párizsi. Valamelyik felvágott. Én meg arra vágok fel, hogy láttam az Eiffel tornyot. Messziről, egy taxiból. És csak a felső részét, a lábait kitakarták a házak. Olyan volt, mint egy kivilágított bájdorong.

Ennyire volt időm.

- Mire vágsz fel?
- Ilyen apró darabokra!