A péntekemnek nyugisnak kellett volna lennie, hiszen hétvége, a főnök sem jön, ráadásul délután konferencia beszélgetést kellett hallgatnom. Ezek össze is jöttek, csakhogy egyik munkatárs kitalálta, hogy frissítsem az egyik excel táblát, amit még az év elején készítettem, segítendő a munkájukat. Munkatársak jönnek-mennek, nyilván kell tartani. A táblázat igen sok képletet használ, összegezzük az összegzések összegeit. Miközben fél szemmel figyeltem a konferencia beszélgetést (és videót), megcsináltam még flexibilisebbre a táblázatot is. Színes-szagos lett. (A munkanapokat vezetjük benne.)
Megmutatom az összegzés összegzését (a végeredmény számokat) a munkatársnak, első reakció: "Nem jó!". O.o Elkezdi emelni a hangját, majd a mondat végén már fröcsögve üvölti, hogy nem jól számol az excel. Ühüm. Hát persze. Egy számítógép nem tud összeadni. Sűrűn előfordul. Mivel 2 másodperc alatt szétszarozta a munkámat és tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy jól működik, illetve a képletek használata már túl sok a munkatársnak, ezért én is ordítottam. Kizavart az irodájából, mivel van neki főnöke, akitől ezt el kell tűrnie, tőlem nem fogja. Jaaaa, ha Ő csinálja, akkor kóser, ha más, az nem? És képzeld, ugyanaz a főnök velem is ugyanúgy ordít.
Ezeket már nem mondtam el, szimplán otthagytam. A helyemen megnéztem a táblázatot és minő meglepetés - jól számolt. Csak épp K. munkatárs nem tudta használni, így olyan adatok voltak benne, ami miatt "hibás" eredmény jött ki. (Pontosan az jött ki ami oda van írva. Az excel még a hülyeséget is össze tudja számolni, mert az annyira okos.)
Ez az egész aztán jól elbaszta a hétvégém. Most szombat éjjel van, de még mindig gyilkos hangulatom van. Ma találkoztam tesóm anyukájával, aki próbált segíteni. Mondta az okosságot. Nehezen tűrtem...
Péntek este még játszottam egy kicsit az épp aktuális játékkal, amit egy magyar sráccal szoktunk együtt játszani (már pár hete). Aztán kitalálta, hogy játszuk azt, hogy ha veszítünk, akkor iszunk egy pohárral. (Bort - mivel nekem csak az volt itthon.) Naná, hogy veszítettünk. Aztán egyre rosszabbul játszottunk és így ittunk rendesen.
Míg az egyik meccs után el nem kezdtünk beszélgetni. (Neten keresztül, addig a srácnak még a nevét sem tudtam.) A barátnőjéről, a pasik és a nők viselkedéséről, féltékenységről és az élet, a világmindenség meg mindenről. 2 órán át csak dumáltunk, Ő mesélt a saját barátnőjéről, én meg meséltem az én tapasztalataimról. 1 üveg bor után igen emelkedett szinten folyt a társalgás, nagyon intellektüelnek tűntünk a saját szemünkben. Pont ezért, számomra szokatlan befejezéssel, megváltottuk a világot a végén. Vagy legalábbis úgy tűnt, hogy örült a tanácsaimnak. (18 éves...)
Ma, szombaton, pedig a rokonokkal elmentünk az IKEA-ba bútorért. Születésnapi ajándékként. Akartam venni egy fél magas könyvespolcot. Ezt már régóta. Abban tárolni a sok papíromat - dossziékban.
Akartam venni egy kis asztalt, amire az internetet adó kütyüket pakolnám. (Hónapok óta a földön vannak.) Mivel a dohányzóasztalok nem tetszettek, ezért végül egy "konzolasztal" mellett döntöttem. Ez tulajdonképpen egy fakkokból álló szekrény, amibe az IKEA-s gyékény- és/vagy műanyag dobozokat lehet pakolni.
E mellé (szó szerint) pedig egy CD tároló polcot, hogy ki legyen használva a maradék 30 centi hely.
Volt minden, a rokonok vettek ezt-azt, ha már ott voltak. Felcipeltük a cuccokat, a rokonok megnézték a lakásom, én meg elkezdtem összerakni a bútorokat.
Feles könyvespolc - rendben.
CD tartó polc - rendben.
Konzolasztal - öhm... O.o Ez most miért fekete?! Én fehéret akartam... Hogy az a kurta farkú kismalac... Ezt az egy terméket kód alapján kellett kérni, mi pedig a feketének a kódját írtuk fel. Vihetem vissza, hogy becseréljék. (90 napom van rá.)
Meg kellene nyerni a lottó milliárdot és hagyni az életet, a világmindenséget, meg mindent a fenébe... :$
Utolsó kommentek