Tegnap meglátogattam az anyai nagymamámat. Miskolc mellett él az egyik nagynénémmel. Valamilyen, számomra kicsit ködös ok miatt édesanyám pár hónapja szintén oda költözött, augusztus végéig. Nagynénémék 2 hétre lementek a Balatonra, hogy találkozzanak a saját unokáikkal, unokatestvérem két gyerekével. (Akik Zürichből jöttek el a magyar tengerhez.) Így a nagymamám és anyám "egyedül" maradt.
Anyámról nem írok sokat, majd az arra érdemesnek mesélek. (Az arra érdemes meg részesül abban a "megtiszteltetésben", hogy találkozzon vele. Előbb-utóbb.) Csak egy példa: anyám valamilyen elváltozásnak nézte az ádámcsutkám...
Nagymamámat 2 éve láttam személyesen utoljára. Az akkor épp arra érdemessel látogattuk meg egy rendezvényről hazafelé jövet. A lány nagyon örült neki, hogy megismerhette, szerinte nagyon jó fej nagymamám van. Szerintem is.
Amikor gyerek voltam, akkor nagyon sok időt töltöttem nála. Bármikor, amikor beteg voltam, anyám levitt hozzá, hogy Ő vigyázzon rám.
Amolyan "szabvány" nagymamám van. Ősz haj, mosolygós arc, nagyon finom sütiket tud csinálni és mindig jó húsban van. 2 éve is ilyesmi volt az összkép, bár azért látszott rajta, hogy 89 éves volt.
Tegnap épp a szabadban üldögélt egy padon, amikor megérkeztem. Mivel nem látok már jól messzire, először semmi nem tűnt fel. Felismertem, integettem. Ő meg visszaintegetett. Aztán amikor közelebb értem, majdnem megbicsaklott a lábam. Nagyon megváltozott. Tavaly valamilyen pajzsmiriggyel kapcsolatos betegséget diagnosztizáltak nála. Iszonyatosan lefogyott, már csak járókerettel tud járni, szellemileg is kezd hanyatlani. Félelmetes volt. 2 éve még semmi ilyesmit nem láttam rajta. Akkor mesélt a nagypapámról, a családról, a fiatalságáról. Fényképeket mutogatott, aztán kimentünk nagynénémék (egyik) telkére és ott is sétálgatott.
Viszont nem panaszkodik. És bár sokszor kell elgondolkodnia a szavakon, nagyon választékosan beszél. (Amikor anyám hagyja...)
A tegnap eléggé megrendítő volt...
Utolsó kommentek