Kedves Taplóm

A lányok csak főzni és takarítani tudnak.

Egy 8-10 év körüli fiú mondta ezt a játszótéren. Néhány fiú "vitázott" néhány lánnyal. Természetesen arról, hogy melyik nem a jobb.

Az óvodában még fizikailag rugdossák egymást bokán a gyerekek, ezzel juttatva kifejezésre, hogy tetszik a másik. Aztán eljutnak oda, ahova a játszótéri fiúk: szóban rugdossák bokán a lányokat. Kicsit később a lányok egyre érthetetlenebbek lesznek a fiúknak (különböző tempóban érnek), majd eljön a 14 éves utáni kor, amikor meg már nagyon is érdeklik őket. És eljutnak arra a szintre, amikor már nem (csak) rugdosnak.

Mondjuk van még egy faktor, ami meghatározza, hogy épp hogyan viselkednek egymással. Ha nem egyedül vannak, hanem csoportosan, akkor a célpont a boka. Ha csak ketten lennének, lehet, hogy nagyon is jól kijönnének. Éljen a csordaszellem. Azt hiszem ilyenkor inkább a barátoknak akarnak megfelelni, mint a másik nemnek. A bátorságért cserébe pedig feladják az értelmüket...
Nem tudom, hogy a lányok miről beszélnek a saját kis csoportjaikban, de még felnőtt, komoly férfiak is képesek lealacsonyodni odáig, hogy "de jó segge van a bigének".

Amit még észrevettem, hogy a fiúk a földnek beszéltek. Nem mertek/tudtak a lányok szemébe nézni. Érezték, hogy nincs igazuk...

A "Paris, je t'aime" című film egyik jelenete pont ide illik. Sajnos érthető nyelven nem találtam meg a neten, így egy franciául beszélő, általam beazonosíthatatlan nyelvű feliratos verziót szúrok be ide...

Előre megírt bejegyzés.

Elég későn csatlakoztam a blogot vezetők népes táborához. Azonban nehéz rendszeresen színvonalas bejegyzéseket produkálni. (Nekem még soha nem sikerült színvonalasat produkálni...) Nem lehet minden gondolatot oldalakon át kifejteni, néha elég lenne 1-2 mondat.

Többek közt erre való a Twitter. A mikro-blog lényege, hogy 140 karakterben (egy alap SMS hossza) küldhetsz üzeneteket, amiket a Téged követő személyek aztán elolvashatnak. A feltünési viszketegségben "szenvedők" akár folyamatosan küldözgethetik az üzeneteket. ("Elővettem a telefonom.", "Tweet-et írok.", "Elküldtem a tweet-et.", "Megnéztem, hogy megjelent-e a szerveren.", "Hasmenéssel ülök a WC-n.", "Be kell szerelni egy szagelszívót.", stb.)

Viszont ez a 140 karakteres limit akár minőséget is eredményezhetne. Ha nem tartozol a fenti csoporthoz, akár kihívásnak is tekintheted, hogy 140 karakterben kell összefoglalnod a gondolatod. Pl. a fejlesztők egyik díjuk átvételekor így köszönték meg a megtiszteltetést:

„We'd like to thank you in 140 characters or less. And we just did!”
„Meg szeretnénk köszönni 140 vagy kevesebb karakterben. És meg is tettük!”

Már többször előfordult, hogy olyan bejegyzést írtam volna, ami túl rövid egy bloghoz. A legtöbbször inkább nem írom meg, nehogy tovább rontsam a taplóm színvonalát... (Lehet ezt még lejjebb rontani?!)
Sokszor pedig egyszerűen elfelejtem a gondolatokat. Twitterrel és egy mobiltelefonnal (vagy egy HTC Desire készülékkel, ugye...) azonnal rögzíthetném őket. Senki nem maradna le világmegváltó, az emberiséget előrébb vivő filozófiai eszmefuttatásunkról. (Rövidtávú futtatás, elvégre csak 140 karakter. Mint pl. vasárnapi bejegyzés: "Berúgtam, mint állat...", hétfői bejegyzés: "Másnapos vagyok, mint állat...", hétfő délutáni bejegyzés: "Kutyaharapást szőrével! Berúgtam, mint állat...")

Regisztráltam is a szolgáltatásra, bár még keresem a lehetőséget, hogy a mostani lehetőségeimmel hogyan küldjek tweet-et a telefonomról...

Kipróbáltam a méregdrága stopperórám. Jól méri a teljesítményemet. Futottam egy kört, bár a pesti oldal még mindig le van zárva. A kütyünek köszönhetően így tudom, hogy 5.35 km helyett 5.95 km-t kellett futnom. Mindezt 32:47 alatt futottam le, bár ebből csak 32:13-at mozogtam. :D Még ilyeneket is tud. Átlag 11 km/óra sebességgel futok.

Egyéb események a kocogás közben:

• először a nadrágom zsebébe raktam a telefont, de pár méter után éreztem, hogy csúszik lefelé a nadrágom. Nem akartam, hogy a lányok a Dunába vessék magukat, ha lecsúszik, így a kezembe vettem
• amíg a nadrágban volt, nem volt lekpacsolva a képernyő. Ez azt eredményezte, hogy folyton azt hitte, hogy épp simogatják... Erre úgy felizgult a telefon, hogy mindenféle programot elindított. Már épp hívni akart egy telefonszámot, amikor elővettem. Gondolom örült volna az illető, ha a zsebemet hallgathatja egy ideig...
• nem tudtam, hogy a képernyőzárat hogyan kell előhozni. Pontosabban egy biztonsági képernyőzárat elő tudtam varázsolni (indulás előtt újra be kellett kapcsolnom a gépet, hogy leszedjem a cucc leírását), csak úgy gondoltam van egyszerűbb megoldás. Van. Egyszer megnyomom a ki-be kapcsoló gombot és elalszik a szerkezet. De azért közben mér rendületlenül.
• találkoztam egy volt munkatárssal
• nagyon kevesen voltak. Pedig jó idő van, pont futásra való. Talán mindenki elment nyaralni? Csak 1 srácot ismertem fel, őt háromszor is. (Kicsit gyorsan fut.)
• most csak az izmos pasik voltak kint, a csinos lányok elmaradtak
• pont lekéstem az egyik járatot visszafelé, vagy a BKV gonosz módon kihagyott egy buszt!
• kibírtam, hogy nem nyomkodtam a telefont azonnal, ahogy megálltam. Ebben nagy segítségemre volt az, hogy majd kiköptem a tüdőm.

Ahhoz képest, hogy bő fél kilométerrel többet kellett futni, szerintem jó volt. Volt pár száz méter, amikor üresjáraton volt az agyam ("Nézd, ott fut a zombi!"). Ez kellene elalváshoz is. (Zombiként futni?)

Egy nagyon jó szemüveg reklám. Némi angol tudás szükséges.

Feltöltődött a telefonom, bevetésre kész. Mivel szombat van, gondoltam kiviszem a szigetre, megnézni a kocogást mérő programot. Nagyon kíváncsi vagyok. A lakásban nem tudja rendesen bemérni a pozíciómat, így 500 méteren belülre tett. (Egy 6 sávos út közepére...) Nemsokára indulok.

Közben körbenéztem a piacon, hogy milyen tokok, táskák vannak ehhez a telefonhoz. Újabb 7-8.000 HUF röppen ki az ablakon. (Persze van 80 EUR-ért is. 22-23.000 HUF. Egy darab bőr tok. Telefonhoz.)

Tanulság: férfi(nak látszó) embernek (látszó) elektromos ketyerét kezébe ne adj, mert soha nem lesz vége (a pénzköltésnek). Több, mint egy évtizedbe telt, mire leszoktam arról, hogy minden kütyüt megvegyek a géphez. Most meg... Új router, hogy legyen Wi-Fi, egy USB kábel, hogy bent is tudjam tölteni, maga a készülék, tok... Most lőjetek le.

Persze már előjött az első pixelhiba. 2 óra után. Yay...

Előre megírt bejegyzés.

Sajnos elültettem a bogarat a saját fülembe. Jó lenne lecserélni a mostani készülékemet arra a bizonyos HTC Desire készülékre. Olvasgatom a leírásokat, teszteket, nézegetem a bemutató videókat és egyre jobban tetszik. Megkérdeztem Svájcban élő unokatestvéremet, hogy mennyi adatforgalmat generál és úgy néz ki, hogy a legkisebb Telenor-os csomagba is beleférne. Én pedig még kevesebbet neteznék a telefonon, mint Ő. A játékok is tetszetősek. (Tower Defense kategóriák, gondolom Sudoku és Tetris minden mennyiségben, meg még ki tudja mik. Lenne mivel játszani a gyárban ha a budin gondolkodó szobában ülök.)

Elkezdhetnék Twitterezni. Készíthetnék fotókat (5 megapixeles kamera). Ha épp intim viszonyba kerülök a múzsával, akkor még programozhatnám is. Ami pedig nagyon vonz: van hozzá edzést mérő applikáció. A GPS és egyéb, a készülékben lévő mérőeszközök segítségével pontosan mérhetném a kocogásom eredményeit. Táv, idő -> sebesség. Tud még szintkülönbséget is mérni, bár ennek a szigeten nincs jelentősége. Ezekből statisztikákat és csillogó-villogó diagramokat készíthetnék...

Persze hátrányai is vannak a dolognak.

1. Drága. A készülék maga és az előfizetés is. Most, amikor nincs kivel beszélnem telefonon, 1 évre elegendő a 15.000 forintos feltöltő kártya. Sőt, már egy feltöltésnyi bónusz is összejött, mert mindig rátöltöttem, amikor a normál idő (vagy az 1 évnyi érvényesség) lejárt.
2. Nem telefonálok annyit, hogy kihasználjam az előfizetésben kapott perceket.
3. Mivel erőforrásigényes a készülék, fél napot bír csak az akkumulátor. A mostani 7-8 napos üzemidőhöz képest ez elég harmatos teljesítmény.
4. Nagyon sok képességét, lehetőségét nem használnám ki. Ez egy kis elektromos asszisztens, nekem meg nincs semmi nyomon követni valóm. Nincsenek szociális programjaim, időbeosztásom, TODO listám. Semmi.

Magamat ismerve mégis meg fogom venni. A hosszabb időt velem töltő barátnők mind megjegyezték, hogy ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni egyszer valamit elhatározok, akkor azt előbb-utóbb elérem. Többnyire utóbb, de megvalósítom.

Még két adalék a bejegyzéshez. Mivel Pannon/Telenor "előfizető" vagyok (feltöltő kártyás, amióta van mobilom), ezért maradtam volna náluk. De a kíváncsiság hajtott, hátha a másik kettőnél olcsóbban is hozzájutnék. Számhordozás, meg ilyenek. Először megnéztem a Vodafone-t, mert sok ismerősömnek ott van előfizetése. Csakhogy a Vodka nem árul HTC Desire-t, csak régebbi készülékeket. Ok. Akkor T-Mobile. Ezek viszont annyira Trék, hogy még HTC-t sem árulnak... Marad a Telenor. Vagy kártyafüggetlenül megveszem annyiért, mint 2 évnyi hűségnyilatkozattal kapnám náluk.
A második történet a Google I/O 2010 rendezvényhez kötődik. Ez egy évente megrendezett esemény, ahol a Google bemutatja, hogy mit tervez arra az évre. Megnéztem a 45 perces videót az új Android operációs rendszerükről. A végén az előadó elővesz egy HTC EVO 4G készüléket és elkezdi reklámozni (43:00). 1-2 percen át méltatja a készülék képességeit, majd a végén hozzáteszi:

...és amit a legjobban szeretek ebben a készülékben, hogy a Google és a HTC együttműködésének köszönhetően, az itt ülő 5.000 ember mind kap egy készüléket ingyen.

Ekkor nem kicsit káromkodtam. Ez a készülék újabb (és jobb), mint a Desire, még a HTC termékei közt sincs fent a bejegyzés írásának időpontjában...

Update: (egy update mielőtt megjelenne a bejegyzés - ezt csináld utánam)
Voltam a Telenor egyik üzeltében és nincs készülékük. Van egy hetem, hogy végiggondoljam, kelle-e ez nekem?

Update2: Khm... nos, van egy új telefonom...

Előre szólok, hogy ez a bejegyzés erősen egyházellenes, és nyomdafestéket nem tűrő szavakat is tartalmaz. Aki vallásos, az saját felelősségére olvassa el. És emlékezzen rá, hogy "ha megdobnak kővel...".

Most olvastam a HVG-ben (2010. június 19., 37.oldal), hogy a pápa hivatalosan is bocsánatot kért a papi zaklatásokért. Ámen.
Majd a hír utolsó mondata:

Sőt, amikor lelkipásztorokkal beszélgetett a papság évének zárómiséje után, megjegyezte: különös, hogy a cölibátust épp akkor bírálják, amikor világszerte egyre több a házasodni nem vágyó szingli.

Nem szóltak neki, hogy a cölibátus nem ugyanaz, mint a "házasodni nem vágyás"? A teljes önmegtartóztatás, amit cölibátusként elvárnak, nem ugyanaz, mint a szabadon élek, mint a madár élet. Egyik "életstílusban" sincs házasság, csak míg a cölibátusban nincs szex, addig a másik oldalon annyit kefélsz, amennyit bírsz, amennyire lehetőséged van. Azért nem házasodik az ember, mert így nincs felelősség. A házasságot, a hűséget is mind a társadalom, a "civilizáció" erőltette ránk. És Európában ezeknek az elveknek a meghatározásában pont az egyház járt élen.
Az arab világban elterjedt a poligámia. Még az ókori zsidóknál is megszokott volt. A férfiak minél több utódot akartak nemzeni, a nők pedig mindig a legerősebb hímet választották. Nagyon régen. Mivel ma már van születés szabályozás, így maradt a szex. (Bár néhol még mindig potyognak a gyerekek...) Egy híres ember mondása: "Ha Isten a monogámiát részesítette volna előnyben, akkor nem teszi ilyen élvezetessé a szexet."
Amin még csodálkozni szoktam, hogy a pápa, illetve az egyház legfelsőbb köre dönti el, hogy eltöröljék-e a cölibátust. A pápa megválasztása után olvastam, hogy nem hivatalosan az is egy szempont pápaválasztáskor, hogy elég öreg legyen. És a döntéshozók sem az én korosztályom. Tehát olyan emberek döntenek arról, hogy a fiatalabbak hogyan éljenek, akiknek már kék tablettával sem üzemel a műszer. (Vagy csak kisfiúkra áll fel.) Röhej.

Távozom, sántán.

Update:
Egy kapcsolódó videó egyik favorizált együttesemtől. Angol tudás és gyomor kell hozzá.

Akartam írni egy hosszabb bejegyzést arról, hogy a lányok mennyire előnytelenül és/vagy rondán öltözködnek, de megláttam a teljes alakos tükörképem egy kirakatban, és jobb, ha csendben maradok...

Valahol Tankcsapdát hallgatnak az utcában. A nyitott ablakon át hallani. Vannak még normális emberek.

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz

Hatvan évesen a téren
Padon alszol majd télen
Nem ismerek rád
Más voltál régen
Tankcsapda: Nem ismerek Rád (1992)

Többször hallottam, hogy "ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik". Én most csak falakat látok.

Most hívtak be a főnökasszonyhoz, mert sürgős munka esett/esne be a céghez. Nagyon jól dolgozhattam az utóbbi időben, mert úgy gondolta, hogy én pár óra alatt elvégzem a feladatot. Ügyes, okos, szép és szerény gyerek vagyok, de (még) nem mindenható.

A lehetetlent azonnal, a csodára kicsit várni kell.

A gond az, hogy olyasmit várna el tőlem, amihez nekem már nincs túl sok közöm. Pár hónapja elvégeztem az én részem, többet az én területemen nem lehet kihozni a munkából. Értem én, hogy rohadtul nem érdekli, hogy az emberek mit csinálnak, csakhogy ha nem tudja, akkor tarthatatlan határidőket fog bevállalni. És utána rajtunk tölti ki a dühét, amiért hülyét csinál magából...

Fenomenális.

Hétköznapokon rendelni szoktam az ebédet a gyárba. (Már amikor nem felejtem el...) A portán minden reggel ott vár 2-3 kajásdoboz. Ma, mikor felértem az emeletre, még be sem tettem a lábam a folyosóra, már levetette magát a legfelső doboz. Természetesen a leves. Szét is fröccsent. A "Magyaros krumplileves" úgy nézett ki a bejárati ajtóban, mintha valaki kidobta volna a taccsot. Kerítettek egy felmosót, én meg addig kéztörlő papírral szedegettem fel a darabkákat. (Étvágygerjesztő.) Naná, hogy felmosás közben érkezett meg a külföldi főnökasszony...

És még el sem kezdődött a nap.

Nem is értem eddig miért nem írtam a Sudoku-ról. Illetve tudom miért nem: az utóbbi 1 évben nem játszottam. Pedig előtte szinte minden nap több feladványt is megcsináltam. Tegnap találtam egy neten játszható verziót, amit egy másik játék "holtidejében" töltögettem. Ezt is újra kell tanulnom. Alapvető ellenőrzéseket hagytam ki, amikor észbe kaptam, teljesen elszégyelltem magam...

A linkajánló dobozban megtalálható az említett oldal.

(Most jobb téma nem jutott eszembe...)

Beszélgetés egy booth-babe-el. (A kiállítások standjai mellett álldogáló hostess lányok.)

Amikor nem túl művelt, angolul beszélő embereknek mondod, hogy Magyarországról jöttem, akkor a leggyakoribb reakció a beszélgetés végén olvasható mondat.

- I'm from Hungary. (Magyarországról jöttem.)
- And are you hungry? (És éhes vagy?)

A kommentek közt találtam egy nagyon jót.

A törököket meg ugyebár folyton Pulykaországgal szívatják. Ez van.
De legjobban az a kis afrikai banánköztársaság szívta meg, amit úgy hívnak hogy Awana Fokyoass.

Ugyan nem létezik, viszont vicces.

Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-OVÁCIÓ! (Vagy épp ejakuláció...)

Hivatalosan is itt a nyár. A reggeli HÉV szerelvények lerövidűltek.

Ez már a blog előző életében is itt volt, de azóta is jó. És azóta is arra várok, hogy egy lány ezt mondja nekem.
Legyen ami ellensúlyozza az előző posztot. Na nem mintha szükség lenne rá. Meg különben is. Ez itten az én blogom, az van, amit én akarok. Így van rendjén.

Ugyan nincs itt, sőt közel s távol semmi esély, viszont ez egy jó szám. (Kispálosan: "tekerd meg a hangerőt", mert kicsit halk.)

... ta-da-di-da-di-da-damm. (Énekelni akkor sem tudnál. Tehát most fejezd be.)

Ha én gazdag lennék (Ezt már mondtad.), akkor lehetne autóm. (És a gyalogosok teljes vértezetben járnának. Vagy tankba ülnének. Vagy ki sem mozdulnának otthonról.) Ha nekem autóm lenne, akkor az motorbicikli lenne. (He? Ez hülye.) Miért? (Mit miért?!) Dicső fővárosunkban élek (Hö, pösti paraszt.) és itt folyton dugó van. (Úgy látom a fejedben is.) Motorral nagyon könnyen lehet a kocsisorok közt manőverezni. (Gyűjtöd a visszapillantókat?) Parkolni is könnyebb, mert kisebb helyet igényel. (Aztán elviszik a mocidat a tetőcsomagtartón, vagy egy kisebb eső után tönkremegy.) Az országúton pedig sokkal gyorsabban lehet haladni vele, mint egy autóval. (Egészen az első rendőrségi sztárfotóig, vagy az első kis buckáig, amire ráhajtva elszállsz.)

De ha tényleg autóm lenne (Most mi jön? Tricikli? Roller?), akkor az egy Mazda lenne. (Zoom-zoom érzés, mi? Mit szívsz?)

Miért? (Most őszintén: KIT ÉRDEKEL?!) Elegánsan dinamikus. (Milyen kis intellektüel a mi pösti parasztunk. Mennyit gondolkodtál ezeken a jelzőkön?) A legtöbb típus jól néz ki, elegáns, akár fontos tárgyalásokon is meg lehetne velük jelenni. (A liften hogy viszed fel, észlény?) Közben sportos kinézetű, szinte hívogat, hogy taposs bele a gázba. (A rendőrségi sztárfotókról már volt szó...) Ezen felül a Mazda a motorjaiban elég sokszor használ különleges megoldásokat, innovatív cég.
Igaz, az is közrejátszik a választásomban, hogy a számítógépes játékokban nagyon jól szerepelnek a Mazdák... (...)

Ha esetleg ide tévedne egy férfi olvasó is (Miért, mi ez? Női magazin?):

Ha én gazdag lennék (Mondj valami újat is.), akkor lecserélném a telefonom. (Divatember.) Most egy Sony Erricson W300i készülékem van és márkahű vásárlóként (Hű. Meg ha.) maradnék is a gyártónál. A mostanában trendi (Buzi-e vagy?) érintőképernyős okostelefonok közül választanék. (Legalább a telefonod legyen okos...) Méghozzá egy Xperia™ X10-et szeretnék.

(Még szőke nők is tudják kezelni. Kérdezném megint: buzi-e vagy?)

Update: a telefonnak jobban utána néztem és kiderült, hogy van jobb. HTC Desire.

Ma is voltam futni. És ma is több bogár próbált közelebbi ismeretséget kötni a szememmel. Kell egy szemüveg.

Volt kint egy pár, akik sprintelgettek. Melegítettek, amikor először elkocogtam melletük, aztán az első sprintjük alkalmával megelőztek. A srác elszaladt előre, a lány hátra maradt. Én állandó tempóban kocogtam, Ő meg néha elsprintelt pár métert. Viszont feltűnt, hogy mindig akkor kezd sprintelni, ha 1-2 méterre megközelítem. Az ötödik ilyen alkalom után már meg akartam kérdezni, hogy most tényleg előlem fut, mert büdös vagyok, vagy véletlenül így jön ki? Meg egyáltalán... Miért így futnak? Végül beértük a srácot a táv negyedénél, így lemaradtak.
Azért nekem gyanús a dolog. A bogarak nekem jönnek, megszállják a lakásom, a lányok meg elfutnak előlem. Vagy egyik sem vesz észre, vagy észrevesznek és ellenkező hatást váltok ki. A bogarak szállnak rám a szagom miatt, a lányok meg elfutnak. Itthon meg azért fordulnak fel a bogarak körülöttem, mert itt már túl tömény a szag és már nem bírják.

A végén a busz pont az orrom előtt ment el. Viszont egy garázsmenetes sofőr megállt és elvitt félútig. (Az esett neki útba.) Vannak még rendes emberek.

Tegnap este a múzsa homlokon csókolt és megszállt az ihlet. ("Mocskos megszállók! Takarodjatok haza!") Megtaláltam a helló-világhálón, hogy hogyan kell áttetsző dobozokat létrehozni. ("Üvegből! Áttettszőt akartál, nem?") Gondoltam ez jó ötlet, már csak háttérkép kell. Ekkor eszembe jutott, hogy egy Google Android telefonon láttam egy tetszetős effektet. Ha "lapozol" a képernyők közt, akkor nem csak a gombok csúsznak ide-oda, hanem a háttérkép is csúszik egy picit. Ez háromdimenziós hatást kelt. Látványos.

Gondoltam megcsinálom a weblapon. Este 2 órán át kódoltam és végül sikerült megoldani. Találtam szép háttérképet (vízesés), csináltam áttetsző dobozokat. A lap görgetésekor pedig a háttér lassan lefelé mozdult, megmutatva a kilógó részt. Látványos volt és saját készítésű.

Ma behoztam a munkahelyre a kódot és a háttérképet. És beindult a szopóka-nyalóka.

• az oldaldobozokkal nem számoltam
• megcsináltam a dobozokat egér-érzékenyre, amikor fölé került az egér, akkor kevésbé lett áttetsző
• kiderült, hogy ez roppant zavaró
• javascriptet nem lehet feltölteni a blog.hu tárhelyére
• mégis fel lehet tölteni, ha txt kiterjesztést adunk meg
• de nem hajlandó betölteni külső hivatkozásként
• a <body> tag-re nem lehet eseményeket kötni
• 3 megoldást találtam ennek áthidalására
• egyik sem működött - nem tudom elkapni a lapozás eseményt, nincs háttérkép mozgás
• az áttetszőség nem működik Internet Explorer 6 alatt - olvashatatlan az oldal
• leszarom
• 2 megabyte-os fájlt nem lehet feltölteni a blog.hu-ra
• amúgy is túl nagy volt a háttérkép
• összenyomva is túl nagy volt (400 kbyte)

Ezekre, meg még néhány másik "apróságra" elment a napom. És végül nagyon nem az lett az eredmény, amit elképzeltem. Azt hiszem inkább visszaállítom a gyári sablont. Még az is szebb, mint amit most összerondítottam ide.

Keserű Pirula tanácsai arra, hogyan csesszünk el egy napot a semmire.

Update: míg én az egész napom arra csesztem el, hogy végül ne változtassam meg a blogom külsejét, addig a blog.hu csendben átalakult. Ennyit a fair play-ről.

Egy 10 emeletes panelház negyedik emeletén lakom. Nincs valami jó állapotban, de amikor egyedül vagyok, akkor nem igazán érdekel.

Csakhogy mostanában ellepték a lakást a döglött bogarak. (Néha az én kezem által döglenek meg...) Felfordult csótány, felfordult légy. Mindkettő elég ellenálló fajta. ("Viva la résistance!") Nálam mégis felfordulnak. Még ezek sem bírnak mellettem meglenni...

Persze én sem vagyok teljesen komplett, hogy ilyenekről írok.

A családi ebéden sütötte el tesóm az alábbi poént:

- Hogy hívják az egyház számítógépes hálózatát?
- ???
- Pap-Lan!

Mindenki jót nevetett, habár ez egy ősrégi vicc. Viszont egyik unokatestvérem megkérdezte: "Ezt ugye nem most találtad ki?" Tesóm először nem is értette a kérdést, annyira ősi a vicc. De, mint a bejegyzés címe is mondja...
(Szegény lány, nem túl sok viccet hallhatott. Pedig már elmúlt 20.)
 

Előre megírt bejegyzés.

Furán működünk mi emberek. Amikor egyedül vagyunk, akkor a rajtunk megjelenő lehangoltság elriasztja a lehetséges "áldozatokat". Hiszen ki akarna egy magába roskadt emberrel beszélni, megismerkedni? Nem valami izgalmas, nem túl érdekes.
Amikor aztán van valakink, akkor csak úgy sugárzunk. Magabiztosság, boldogság, harmónia. Naná, hogy ilyenkor mások is felfigyelnek ránk. A járműveken "titkon" figyelnek, több mosolyt kapsz, szívesebben beszélgetnek Veled. De ekkor épp nem tudsz ezzel a figyelemmel mit kezdeni. (Hűség-faktortól függően talán mégis.)

A blog előző életében lefordítottam egy cikket arról, hogy miért csókolózunk. Most lusta vagyok újra lefordítani, így csak a lényeget írom le:

1. A csókolózás közben a nyállal olyan hormonokat cserélünk, amik segítenek az agynak eldönteni, hogy a másik számunkra megfelelő-e. Pl. a nő épp a termékenységi ciklusában hol jár, vagy mondjuk a pasi immunrendszere kiegészíti-e a nőét?
2. Mert (azt látjuk ömleni a médiából, hogy) jó. (Ok, tényleg jó.)

Csakhogy a civilizált társadalomban elég hülyén festene, ha minden olyan lányt megcsókolnék, aki tetszik. Elég hamar elvennék a kedvem egy-két pofonnal, vagy a kihívott rendőrökkel, orvosokkal. Legnagyobb bánatomra, ez nem járható út. (Szalagcím: "Egy őrült férfi nőket csókolgat a Váci utcában!")

Pár éve olvastam egy cikket egy japán "játékról". A játék egy adó-vevő, amibe beprogramozhatod a saját tulajdonságaid és a tökéletes Ő tulajdonságait. Amikor aztán egy másik adó-vevő közelébe érsz, aminek a gazdája a belé programozott tulajdonságok alapján megfelel Neked, akkor jelez. Nem tudom mennyire terjedt el a dolog, azt hiszem nem lett nagy siker. (Bár a japánoknál nem lehet tudni...)

Ilyesmi kellene a csók helyett. Egy kis evolúciós lépés. Valami "jelzőfény" arról, hogy a másik megfelel-e nekünk. Vagy legalább arról, hogy épp szabad-e? Piros: ne próbálkozz. Zöld: szabad. Aztán persze jönnek a kellemetlen reggeli ébredések, amikor a "párod", akivel hosszabb ideje együtt élsz egyszer csak zöldre vált. Szabaddá vált. Ciki...
Annyit hallani az aurákról. Tessék, ennek van értelme.