Hú de megváltozott a blog.hu kezelőfelülete az utóbbi időben. Nagyon dizájnos...
Figyelem! A bejegyzésben termékmegjelenítés lesz található.
Na de nem ezért vagyok itt. Tegnap volt az első napom az iskolában. 14 év után elkezdtem egy főiskolát. (Valójában 12 évet kellett várni, az utóbbi 2 évben rákészültem a dologra. Főleg matekból...) Estire járok, munka mellett. Majd pár hét múlva kiderül hogyan bírom.
Egyébként pedig mérnök informatikus leszek. (Jobb lett volna programozó matematikusnak lenni, de nagyon nem szeretem a matematikát. (Csak az Analízis tanárnő meg ne tudja...)) Ehhez ugyebár tudni kell(ene ) programozni, illetve a nagy többség szerint jó matekosnak kell lenni. A programozásban egyet értünk, de a matematikában kevésbé. 12 éve dolgozom a szakmában és a négy alapműveleten kívül csak százalékot kellett néha számolnom.
Ehhez képest az első nap (este) elkezdtük a komplex számokat tanulni. Emberek, én már a síkban ábrázolok számokat! Milyen jó nekem. Nem volt elég a végtelen sok szám, ami a számegyenesen van, még több kell. Elméletben már fel tudok írni olyan számokat, amiknek a négyzete negatív lesz. Milyen jó nekem.
Kár, hogy az utóbbi 14 évben semmi ilyesmit nem kellett csinálnom. Egyelőre nem látom, hogy az iskolán kívül hol fogom ezt a (jelenleg inkább nem) tudást használni...
A matematika után megtartották az első "Bevezetés az informatikába" órát. A tanár egy bőrönddel jelent meg és kipakolt belőle:
- notebookot
- iPadet
- iPod Shuffle-t
- internetes rádiót
- analóg rádiót
- HDMI átalakítót
- hangszórót
- videó jel elosztót
- tucatnyi kábelt
Kivetítőn elkezdte az órát, én meg már kezdtem örülni, hogy "éljen, technológia!". Egész érdekesen is kezdte - mesélt az iskoláról, a lehetőségekről és megemlítette, hogy mivel fogunk majd foglalkozni a jövőben az óráin. Aztán az egész lejtmenetbe kapcsolt és az első 30 perc után semmi hasznosat nem tudtunk meg. A tanár úr teljesen le volt nyűgözve attól, hogy az iPaden van egy magyarok által készített program, ami képes a szövegfelismerésre. (Beszélsz az iPadhez, elmegy a hang adata Kaliforniába, ott próbálják értelmezni, majd visszakapod a felmondott szöveget.) Kétszer is bemutatta, hogy milyen ügyes a rendszer és többször is említette, mennyire lenyűgöző.
Neki. A hallgatók 90%-a ebben nőtt fel. Nekünk ez már természetes...
Az órarendünk szerint 22:00-ig tartanak az órák. Ehhez képest 19:30-kor a tanár úr bejelentette, hogy 20:05-kor vége és hazamehetünk. Neki csak 2 órát kell leadnia hetente. Valaki szólt neki az órarendről, így végül kiegyeztünk 21:00-ban. Végül 21:20-ig maradtunk, remélve, hogy tanulunk valamit.
Amikor elindultunk kifelé, megjegyeztem a mellettem ülőnek: "még szerencse, hogy nem én fizetek ezért..."
Most még nem látom mi hasznom lesz az iskolából a papíron kívül. A következő félévek tananyagai már ígérnek valami használhatót, de a kezdés elég lehangoló. Továbbá úgy kezel minket mindenki, mint a most érettségizett 18 éveseket. Én ugyan az idősebbek közé tartozom az estisek közt, de mindenki dolgozik, jó munkás ember. Még az elmondott szöveg is ugyanaz. ("Az itt megszerzett diplomával azonnal munkát fogunk találni." Tanár úr kérem, nekünk már van!)
Ma is megyek, másik matekot és programozást tanulni. Kíváncsian várom...
Utolsó kommentek