Most értem vissza a McDonald's-ból. Láttam egy lányt ott, aki külsőre megtetszett. Elgondolkodtam rajta, hogy megszólítom. Csak hirtelen nekifutásból nem tudtam semmi értelmes "ismerkedős szöveget" kiatalálni. McCafé egyenruhában volt, de én nem iszom kávét. Viszont a jövőben rászokom a sütijükre. Ha említett lány még ott lesz.
Persze most csak azt látom, hogy csinos. Semmi mást nem tudok róla. Illetve még azt, hogy nem mosolygott. Ezt az egy dolgot hiányoltam, kifogásolhattam volna. Természetesen érthető: vasárnap késő este van, egész nap a hülye vevőkkel van elfoglalva, elfáradt.
Egy másik dolog, ami visszatartott attól, hogy teljesen felsüljek előtte, hogy eléggé hasonlít valaki(k)re a múltamból. És egy bölcs lány nem is olyan régen azt mondta, hogy ne a múltamat kergessem. (Máshogy fogalmazott, de így is lehet érteni.) Persze ez a kifogás csak hülye nyafogás. Még a "múltkeresést" is racionálisan meg tudom magyarázni. Nekem ilyen az ideálom. A lány a McCafé-ból, és aki(k)re hasonlít, mind hasonlóan néznek ki. Ez van, én a csinos, barna hajú lányok után fordulok meg. * vállvonogatva széttárja karjait *
Amilyen gyáva nyúl és amilyen birka vagyok, nem fogom legközelebb sem megszólítani. Sosem voltam erős udvarlásból.
Érdekes, hogy évezredeken át az emberek úgy ismerkedtek meg, hogy először mindig a külső "burkot" látták meg, és csak utána volt lehetőségük a másik természetét kiismerni. Manapság, az internet korában, van egy másik mód is. Igaz, nem feltétlenül párkeresésre. (Egyelőre?) Egyre többen vannak jelen az interneten. Leírják a gondolataikat (ha vannak...), mesélnek az életükről. Sokszor arc nélkül. Én is csak egy szembekötött, kézzel kitakart képet raktam fel. Viszont aki végigolvasta a blogot, annak már kialakult valamilyen képe rólam. Ami sokkal pontosabb és fontosabb, mint a külsőm. (Természetesen az sem elhanyagolható...) Néhány olvasóm először csak a bensőmet ismerte meg. És milliárdos szépfiúnak kellene lennem ahhoz, hogy ez az aspektus egyáltalán ne számítson.
Ha a külsőt látjuk először, akkor mi az első gondolat: de jó lenne ruha nélkül is látni. Ha viszont egy blogot, vagy egyéb hasonló célú fórumot, a szemhez hasonlítunk, és a lélek tükrének tekintünk, akkor az első gondolat az, hogy "vele érdemes lenne megismerkedni, mert értékes ember". A testiség is fontos, de (sajnos) nem tölti ki az életet.
Így megint eszembe jut a haverom reakciója középiskolás korunkból. (A blog előző részében írtam: észrevettem egy csinos lányt, oldalba böktem a haverom, hogy "Nézd!", mire Ő unottan rám néz és megkérdezi: "Minek?") Itt a nyár, a lányok még vonzóbbak, mint télen, de valójában számít ez? Oda fogok menni valaha is egyhez? "Szia, nagyon csinos vagy." Ezzel a szöveggel biztos nem.
"Szia, nagyon csinos vagy. Megtisztelnél vele, ha jobban megismerhetnélek." Elég suta, de az irány valami ilyesmi.
Elkezdtem kocogni, hogy önbizalmat szerezzek; lecseréltem a ruhatáram, hogy emberi formát öltsek. Ideje lenne kezdenem magammal valamit.
Néma gyereknek anyja se veri a ...-t.
Utolsó kommentek