Mivel az előző bejegyzésem alapvetően nem túl életvidám és az én szempontomból nem is vicces, ezért kirakok két képet, hogy lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk. Vagy legalábbis én.

A hűtőm tartalma. Fent láthatóak a "gyorsítók", kb. egy tucatnyi energiaital. Amiről épp le kell szoknom, mert már nem csak a hajam hullik, de a fogam is.
A középső szinten kivételesen van valami, ma kaptam némi édesség ellátmányt anyámtól. Ez nekem kb. 2 napig fog kitartani... Amúgy az a polc üres szokott lenni, vagy régebben az is tele volt gyorsítóval.
Alul látható a mai, eddig meg nem evett rendelt kajám. Most még ki akarok menni kocogni, így majd utána esek neki. A két margarin pedig már hónapok óta ott van. Nem merem kinyitni őket, mert ki tudja milyen értelmes és ártalmas lények fejlődtek ki bennük. Amiről eszembe jutott, hogy a középső polcon hátul található piros arany, vagy erős pista is még az egy évvel ezelőtti barátnő szerzeménye...
Ha elfogy a tutti-frutti ízű cukorlé és feléltem a csokit, akkor megint csak a piros arany és a két margarin marad. Meg egy marcipán, kb. karácsonyról. Már második alkalommal kapok marcipánt az egyik nagymamámtól, pedig nem szeretem a marcipánt...

Ez pedig a konyha asztal. Üres gyorsítókkal. (Napi 1 adag - számold meg mióta gyűjtöm...) A háttérben fél tucat McDonald's repi pohár, az előtérben pedig a sokszor felhasznált McDonald's papírzsákom. (Környezettudatos vagyok, hát nem?)

Hölgyeim, ilyen az agglegényélet.

Update: visszatértem (mint a Tejminátor) a kocogásból és épp az egyik (tej)csokit bontogatom. Hiába, az agglegényéletnek pozitív oldalai is vannak. Például nem kell arra figyelnem, hogy elhízom. Főleg, mert az lenne a cél. Hogy hízzak. Ezt ellensúlyozom azzal, hogy közben hullik a hajam és a fogam.