Látod?Ebbe sosem gondoltam bele,hogy dilemmázik a "másik"oldal.Azért várom a bejegyzést:D:D

www.youtube.com/watch?v=E3bXBhZfNnI

Bátor és nagyon optimista vagy! :D Valami "hasonlóval" én is próbálkoztam pár éve. Eredmény: ... inkább hagyjuk. :D

@ladybird76: A dal nagyon ide illő. Köszönöm.

Most már 1 éve egyedül vagyok és össze kellett szednem a bátorságot, hogy lépjek valamerre. Legalább egy kis lépést. Sajnos az optimizmus hiányzik. Sosem volt az erősségem.

@KeserűPirula: :D No igen, ha egyszer-kétszer az ember, hogy úgy mondjam pofára esik,hát bizony nem könnyű utána talpra állni. Tudom, kicsit unalmas közhely már, de ha padlón vagy, hát szedj fel onnan valamit. :D Ez aztán a nagy bölcsesség! Végül is a rossz tapasztalatokból is lehet tanulni. Ha mást nem, hát azt,hogy egyre nehezebb "normális társat" találni. Normális alatt azt értem, hogy olyan ember (nő, férfi), aki mindamellett hogy két lábbal a földön áll (elvégre piszkos materiális világban élünk :D), nem ölte még meg magában a gyermeket, és megfelelő önismerettel rendelkezik ahhoz, hogy pontosan tudja (vagy legalább megközelítőleg pontosan! :D), hogy mit és kit akar.
Sajnos ilyen kevés van. (én is még csak fejlődésben vagyok :D)
Bárhogy is, egy kalappal és elő azzal a derűlátással!
www.youtube.com/watch?v=J9NOpa0AJuM&feature=related
www.youtube.com/watch?v=3iuT3Z5CCTs

@ladybird76: Megnéztem a videókat, tanulságosak. Neked is és Popper Péternek is igaza van.

A derűlátást nem tudom egyedül elő venni. Nekem ehhez sajnos külső segítség kell. De azt mondják, ha az megvan, akkor azért elég normálissá válok. (Derűlátás ügyileg. Amúgy mikor vagyok én normális?!)

A kalapról valamiért egy Chaplin jelenet jutott eszembe. Próbálja a földre ejtett kalapját felvenni, de minden alkalommal a túl hosszú orrú bohóc cipőjével odébb rúgja.
Az elérhetetlen szerencse?

Na de ne kötözködjek! Optimizmusra fel!
...
Erről meg egy Adams Family film jutott eszembe, amikor a két gyerek táborba megy és a kislányt megkérik, hogy mosolyogjon már végre. Görcsösen próbálja mosolyra húzni a száját, közben jó hangosan valami nyikorgó hangot adnak a háttérben. Mikor végre sikerül elmosolyodnia, akkor a táborlakó lányok sikítva elszaladnak és a tanár is iszonyodó arccal annyit mond: "Inkább mégse..."

:D Jááááááááááá! Köszi! Te vagy az első, aki 2 komment után azt mondja "igazad van". Néhány emberke a közvetlen környezetemben évek múltán sem mond ilyet. :D Ez olyan, mintha varjúhájjal kenegetnének, vagy valami olyasmi. Azért kettőnk közül Popper a nyerő - neki saját gondolatai vannak, én még csak mások gondolatait visszhangzom. De már azt is nagy dolog, hogy felfogom őket! :D

Chaplin. Hm. Erről egy buddhista tanmese jut eszembe.
Egy nap kérdezik a nagy Csing Cseng Csüng mestert, mit tesz naponta azért, hogy az Igaz Úton járjon.
- Amikor éhes vagyok, akkor eszem, amikor álmos vagyok, akkor alszom - mondja a mester.
- Ilyen egyszerű? - kérdezik a tanítványok. - De hát ezt minden közönséges ember megteszi nap, mint nap. Akkor mi miért elmélkedünk éveken át, a világtól elvonultan, mikor ez ilyen egyszerű?
- Nem, nem egyszerű. Ugyanis amikor esztek, gondolatban százféle különböző dologgal vagytok elfoglalva, és amikor este lefekszetek, elalvás előtt ezerfelé kalandozik az elmétek. Hát ezért nem egyszerű!
Egyszerre csak egy dolgot? Talán ezért nem bírja felvenni azt a fránya kalapot. Lehajol és közben lép egyet. :D Pedig elég lenne csak lehajolni...

Az Adams Family-s jelenet megvan. :D Elég horrorisztikus, mikor a kislány erőszakot téve magán "elmosolyodik". Hát igen, a saját árnyékát senki nem lépheti át. Mindenki azt adhatja csak, mi lényege (Luciferkó után szabadon :D). Éppen ma tartottam egy alapos önvizsgálatot (munka közben mi minden eszébe nem jut az embernek!), és arra a következtetésre jutottam, hogy...Új szituba kerültem, új emberekkel dolgozom. Persze, mint mindenütt, itt is pár nap alatt kiderült, ki a sima nyelvű. A főnököm popója csilli-villi a szorgos kis nyelvecskéjüktől. Gondolkodóba estem, és feltettem a prózai kérdést magamnak: nyaljak-é én is, hogy a jövőben élvezhessek bizonyos előnyöket? 10 perc elég volt, hogy eldöntsem: bármennyire is szeretnék hízelegni, nem megy. Ezt sajnos nem tanultam meg, és ha megpróbálnám, nagyon hülyén néznék ki.
Hogy rövidre fogjam, a lényeg az, senkire nem szabad ráerőletetni semmiféle jótanácsot. :D Wednesday is igazibb morocosan, sötét tekintettel, mint idétlen kényszermosollyal az arcán.
Egyébként, az optimizmus is csak egy illúzió, mint szinte minden más is a világon.

@ladybird76: Nos, ebbe már nem tudok belekötni. Ilyenkor lehet a beszélgetésben hátradőlni és értelmes kifejezéssel kiinni a pohár bort.

A nyalásra lenne ötletem, szívesen feláldozom magam a gyakorláshoz, de mivel előfordulhat, hogy kiskorúak is olvassák ezt az erkölcsi fertőt, inkább töltök még egy (virtuális) pohár bort.