A munkahelyen most először fordult elő, hogy munkatársak közti nézeteltérést kellett elsimítanom. Az ügy megoldódott, én csak a postást játszottam. Viszont az egyik szereplővel sikerült kiabálnom, ami teljesen fölösleges volt. Én is pont olyan leszek, mint a nagyvezírasszony? Üvöltözni fogok?
A vicc az, hogy az egész nézeteltérés egy félreértésen alapult. Aztán érett felnőtt módjára a két érintett már nem is köszönt egymásnak. Egyiküket végighallgattam, majd elbattyogtam a másik félhez és kértem, beszéljék meg. A reakció az volt - 3 napig fújtak egymásra, míg én külföldön b@sztam a rezet -, hogy Ő nem akar beszélni. Ekkor emeltem fel a hangom, mert csak mondta és mondta és mondta... Fölöslegesen aggresszióztam, csak egyszerűen máshogy kellett volna fogalmaznom a kérést.

Álljon itt ez a bejegyzés mementónak, hogy többé ilyet ne csináljak. Illetve emlékeztetőnek, hogy sürgősen keressek másik állást.